Gyakran hallani motoros társainktól, hogy egy adott típus az ő testalkatukhoz túlságosan magas építésű, ezért nem tudnak biztonságosan elindulni vagy megállni vele. Rengetegen tartanak tőle, hogy amennyiben mind a két lábuk nem ér teli talppal a földre a nyeregben ülve, akkor könnyen felborulnak. Természetesen ez nem igaz, hiszen ha mind a két talppárna támasztani tud, az már bőven elegendő. De volt szerencsém olyan termetre kicsi motorossal is találkozni és beszélgetni, akinek csak egyik virgácsa érte el a talajt, de az is csak úgy, hogy félrecsúszott a nyeregben ülve. Ő rendszeresen úgy állt meg – amikor parkolni akart -, hogy még menet közben kihajtotta az oldaltámaszt, és amint elfogyott a tempó, simán rádöntötte a motort. Ami nem is volt egy kis tömegű szerkezet.
Természetesen nem a legstabilabb így használni a motort, azonban a kétkerekűek történelmében van egy kitűnő példa, hogy a legkevésbé sem akadályozó tényező az apró termet. Az illető urat úgy hívták, hogy Gaston Rahier – annyira alacsony volt, hogy egyáltalán nem ért le a lába a magas építésű terepmotorokról. Kis túlzással alig lehetett megmondani, hogy ül vagy áll a gép hátán… Ez azonban egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy beírja magát a motorsport történelmébe.
Gaston 1947-ben született Belgiumban, és 1967-től 1979-ig a motokrossz világbajnokság 125 köbcentiméteres kategóriájában versenyzett. Igen eredményesen: 29 győzelme mellett három alkalommal a VB címet is elhódította. Egy súlyos sérülés után (kis híján elvesztette az egyik karját) majdnem abba kellett hagynia a motorozást – ő azonban inkább hosszabb távokra és sokkal nagyobb gépekre váltott. Elindult az akkor egyre népszerűbbé váló Párizs-Dakar ralin.
A BMW R100GS nyergében az első évben még műszaki hiba miatt fel kellett adnia a küzdelmet (pedig az élen motorozott), 1984-ben azonban már megnyerte a viadalt. A következő esztendőben ráadásul megismételte a győzelmét, de három alkalommal a Fáraó Rallin is diadalmaskodni tudott. Pedig egyik versenymotorról sem ért le a lába. Hogy mi volt a titka? Ezt egy hölgy mutatja be nekünk, aki mindössze 153 centiméterével szintén igen kicsi motorosnak számít. Mégsem okoz neki gondot sem elindulni, sem megállni a 92 centis ülésmagasságú KTM-mel. Íme:
Természetesen minden egyes lámpánál vagy elsőbbségadási kötelezettségnél elég problémás így megállni – ekkor jön az oldalra csúszás. Mindez komoly motorkerékpár-kontrollt és egyensúlyérzéket kíván – azonban bőven bizonyíték arra nézve, hogy a kicsi termet nem lehet akadály, ha elég nagy a hozzá társuló akarat!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »