Gyakran hallani motoros társainktól, hogy egy adott típus az ő testalkatukhoz túlságosan magas építésű, ezért nem tudnak biztonságosan elindulni vagy megállni vele. Rengetegen tartanak tőle, hogy amennyiben mind a két lábuk nem ér teli talppal a földre a nyeregben ülve, akkor könnyen felborulnak. Természetesen ez nem igaz, hiszen ha mind a két talppárna támasztani tud, az már bőven elegendő. De volt szerencsém olyan termetre kicsi motorossal is találkozni és beszélgetni, akinek csak egyik virgácsa érte el a talajt, de az is csak úgy, hogy félrecsúszott a nyeregben ülve. Ő rendszeresen úgy állt meg – amikor parkolni akart -, hogy még menet közben kihajtotta az oldaltámaszt, és amint elfogyott a tempó, simán rádöntötte a motort. Ami nem is volt egy kis tömegű szerkezet.
Természetesen nem a legstabilabb így használni a motort, azonban a kétkerekűek történelmében van egy kitűnő példa, hogy a legkevésbé sem akadályozó tényező az apró termet. Az illető urat úgy hívták, hogy Gaston Rahier – annyira alacsony volt, hogy egyáltalán nem ért le a lába a magas építésű terepmotorokról. Kis túlzással alig lehetett megmondani, hogy ül vagy áll a gép hátán… Ez azonban egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy beírja magát a motorsport történelmébe.
Gaston 1947-ben született Belgiumban, és 1967-től 1979-ig a motokrossz világbajnokság 125 köbcentiméteres kategóriájában versenyzett. Igen eredményesen: 29 győzelme mellett három alkalommal a VB címet is elhódította. Egy súlyos sérülés után (kis híján elvesztette az egyik karját) majdnem abba kellett hagynia a motorozást – ő azonban inkább hosszabb távokra és sokkal nagyobb gépekre váltott. Elindult az akkor egyre népszerűbbé váló Párizs-Dakar ralin.
A BMW R100GS nyergében az első évben még műszaki hiba miatt fel kellett adnia a küzdelmet (pedig az élen motorozott), 1984-ben azonban már megnyerte a viadalt. A következő esztendőben ráadásul megismételte a győzelmét, de három alkalommal a Fáraó Rallin is diadalmaskodni tudott. Pedig egyik versenymotorról sem ért le a lába. Hogy mi volt a titka? Ezt egy hölgy mutatja be nekünk, aki mindössze 153 centiméterével szintén igen kicsi motorosnak számít. Mégsem okoz neki gondot sem elindulni, sem megállni a 92 centis ülésmagasságú KTM-mel. Íme:
Természetesen minden egyes lámpánál vagy elsőbbségadási kötelezettségnél elég problémás így megállni – ekkor jön az oldalra csúszás. Mindez komoly motorkerékpár-kontrollt és egyensúlyérzéket kíván – azonban bőven bizonyíték arra nézve, hogy a kicsi termet nem lehet akadály, ha elég nagy a hozzá társuló akarat!
És utassal?
Én is kinéztem már magamnak a technikát, a kérdés csak az, hogy lámpánál leér-e a fél lába annyira, hogy meg tudjon állni.
Nyilván nem visz utast magával, de ha nagyon kell, akkor az is megoldható. Nem átlendíti a lábát hátrafelé, hanem egyszerűen átlép a saját ülése fölött. Az már más kérdés, hogy a nap végéig fetrengenék a nevetéstől, ha látnék egy ilyen mutatványt élesben is. 🙂
Meg ugye ehhez szilárd és lehetőleg sík talaj szükségeltetik egy amatőrnek.
„a kicsi termet nem lehet akadály, ha elég nagy a hozzá társuló akarat! ”
De, akadály, nem kell akkor ilyen magas motor venni és kész, ez van.
A falusi öregasszonyok indulnak el így a Csepel biciklivel. Rossz nézni.
Sem elindulásnál, sem megállásnál nem biztonságos:
-nem mindig van idő felállni és fél lábon állva várni a megállást.
-ha hirtelen kell letenni a lábat vagy nem ideális útviszonyoknál elindulni akkor mit csinál?
A Dakar, versenyzés meg teljesen más szituáció, az nem utcai közlekedés.
Amennyire komolyan veszitek a biztonságot, minimum le kellett volna írni hogy „senki NE próbálja meg utánozni ezt otthon” és „ezt a módszert felejtse el azonnal!”:D
Elindulás megállás egy dolog de azt a motor el is kell bírni. A 153 centis 50-55 kiló körüli néni+KTM kombo kb. olyan mintha én egy 180 cm magas 400-450 kilós enduroval próbálkoznék.
Vilmo: ezzel vitatkozom. A motort nem kell elbírni. Egyensúlyban kell tartani. Az pedig nem erő, hanem technika kérdése.
Amikor viszont a motor valami okból kifolyólag kikerül az egyensúlyi helyzetéből, akkor nem mindegy, hogy mi az a tartomány, amelyből még vissza tudja hozni az adott személy az egyensúlyi állapotba a gépet. Egy 50 kilós, 150 centis nőnél lényegesen kisebb, mint egy 190 magas 100 kilós férfinál. Néha kell azért az erő is. 🙂
Mindegy, akkor is leforgatjuk ezt a videót Bénivel magyar változatban is. 😀