Nekünk, motorosoknak a legrosszabb rémálmaink között szerepel az, hogy nem találjuk ott a kedvencünket, ahol hagytuk. Ez ellen számos módon védekezhetünk, megpróbálhatjuk csökkenteni az esélyét annak, hogy illetéktelen kezek eltulajdonítsák szeretett motorunkat. Különböző vastagságú láncokkal és lakatokkal, mozgatásra aktiválódó riasztóval vagy féktárcsa zárral. A tárcsazárnak megvan az az előnye, hogy nagyon nehéz kulcs nélkül eltávolítani és megakadályozza a motor saját kerekén való mozgatását. A hátrányát pedig mindenki ismeri, aki rendszeresen használ efféle kütyüt. Ha elfeledkezünk róla, akkor elindulásnál tud némi meglepetést okozni a hirtelen beálló kerék.

Patrick Dallaire tovább gondolta a féktárcsa zárat és hasonló módon, ám más oldalról közelítette meg a motor rögzítését. A szabadalmi vázlatokon jól látszik, hogy egy bilincshez hasonlító szerkezettel oldotta meg a problémát, amelyet nem a tárcsára kell rögzíteni, hanem magára a fékkarra. Így nem felejthető rajta az eszköz elindulás előtt és mivel teljes erőből fixálja az első kereket, így egy kevés gurulást sem enged a motornak, nehogy eséssel végződjön a mutatvány. Külön érdemes kiemelni, hogy a tárcsazárnál jóval tisztább az üzemeltetése, nem szükséges a fékportól és az egyéb piszoktól szennyezett keréknél matatni.

Van a dolognak hátránya is: hatástalanítani jóval egyszerűbb, mint a hagyományos zárat a keréken. Elég kitekerni a fék légtelenítő csavarját és megszűnik a féknyomás, így a bringa simán odébb tolható. Éppen ezért önmagában nem elég ez a szerkentyű – mint minden más biztonsági eszköz, egy másikkal kombinálva lesz a legjobb, így az esetleges időigényesség elrettentő lesz a tolvaj számára. Ha nem is teljesen lopásbiztos ez a fékkar-bilincs, de például egy lejtős utcán is jó hasznát vehetjük mondjuk egy rögzítőfék nélküli robogón, vagy ahol kevésnek ítélnénk meg a sebességben hagyást egy nagyobb motoron.

