Különleges motorok: Harley-Davidson Topper

A Harley-Davidson legendás logóját ma főleg a hatalmas V2-es motorokkal azonosítjuk – pedig a cég több mint száztíz éves története során szó szerint gyártott mindent, aminek bármi köze van a mobilizációhoz. Mondjunk két szélsőséges példát? Készült Milwaukee-ban rakéta-hajtómű, de golfkocsi is! Hasonlóan kirívó azonban mai főhősünk is: a Harley-Davisdon Topper ugyanis egy ROBOGÓ!

1960-tól öt éven át gyártották

A modellt 1959-ben mutatták be, és hatvanban lehetett először megvásárolni. Az apró kétkerekű igazi, a kor szellemének megfelelő robesz volt: egy hengeres kétütemű erőforrás hajtotta 164 köbcentiméteres lökettérfogattal és 9 lóerős csúcsteljesítménnyel. A motort a két kerék között helyezték el vízszintesen. Sem önindító, sem berúgókar nem volt: a kis erőforrást úgy kellett berántani, mint a benzines fűnyírókat manapság is szokás. A motorka hűtését kizárólag a menetszélre bízták – semmilyen kisegítő megoldást nem kapott. Az első időszakban jellemzőek is voltak a túlmelegedések. Így gyorsan módosítottak is: 1961-ben megjelent a Topper H, amelynek áttervezték a hengerfejét, sűrítését 6,6-ról 8,0-ra növelték és változtattak a légszűrőn is – plusz olajfürdőbe rakták az egész erőátvitelt. Amely egyébként egy CVT rendszer volt – az áttétel 18:1 és 6:1 között változott.

Egy eredeti újsághirdetés

A lassításról elöl és hátul egyaránt 127 milliméteres dobfékek gondoskodtak. Az elsőt hagyományos fékkarral (a kart rögzíteni is lehetett, így parkolófékkel is rendelkezett a Topper!), a hátsót a taposólemezbe épített pedállal kellett működtetni. Az első lengőkaros felfüggesztés hasonló volt, mint az Európában ismertebb Zündapp Bella robogón – hátul pedig hagyományos lengővilla és két rugóstag rejtőzött a ruha alatt. Amelynek az eleje préselt acéllemezekből készült (gondoltak az ütközésvédelemre is!), míg az üléstől hátrafelé üvegszálas műanyagot használtak.

Népszerűek voltak oldalkocsis változatai is

A kis járgány hossza 1’905, szélessége 610, magassága 940, tengelytávja pedig 1’308 milliméter volt, az ülés 76,2 centire volt a talajtól. A szélesség persze csak a szóló Topper esetében volt igaz – a robogót ugyanis oldalkocsival is gyártották! Sőt, nem csak utas-, hanem áruszállításra alkalmas kiegészítő is kapható volt hozzá – hiába, abban az időben még Amerikában is szükség volt a praktikus járművekre.

Igazi motortörténeti különlegesség: Harley-Davidson Topper

Nem mellesleg a 74 kilométer/óra csúcssebességű Topperrel még a forgalmazás megkezdése előtt, 1959-ben elmotoroztak a kaliforniai Bakersfieldből Death Valley-be (keresztül a Mojave Sivatagon, járva tengerszint alatt 86 és -felett 2’393 méterrel is) – mindenféle meghibásodás nélkül! Úgyhogy csak remélhetjük, hogy a Street családdal megkezdett lefelé terjeszkedés keretében előbb-utóbb megint születik egy ilyen zseniális kis szerkezet – modernebb köntösben – a Harley-Davidson neve alatt!