Történelmi motorok: Münch Motorcycles

Kevesen hallottak róla, pedig egykoron a különlegesnél is különlegesebb kétkerekűek gördültek ki a német gyáracskából. A történet még a negyvenes években kezdődött az alapító, Friedl Münch hosszú pályafutásával együtt. Ekkor került ugyanis a fiatal szerelő a Horex versenyrészlegéhez, amelynek 1958-as felszámolását követően saját vállalkozásba kezdett. Ehhez eleinte a megvásárolt alkatrészekből épített motorokat, majd 1966-ban immáron saját ötletétől vezérelve jól meglepte a motoros világot.

Egy 1969-es Münch Mammut

Hat hónappal korábban ugyanis belenézett egy NSU autó motorterébe, és arra jutott, hogy ez az erőforrás maga a tökély lenne egy motorkerékpár számára is. Készített köré hát egy vasparipát, amely elnyerte az NSU tetszését is, így a nemzetközi motoros világnak is bemutatkozhatott a Münch Mammut, amelyet egy 996 köbcentiméteres, léghűtéses autómotor hajtott nagyjából 55 lóerős teljesítménnyel. A gép tömege 218 kilogramm volt, a 185 kilométer/órás csúcssebesség pedig igen csak komolynak számított akkoriban.

Friedl Münch a cég teljes története során maga is dolgozott a gyárban

A Kölni Motorkerékpár Kiállítás után Münch 18 megrendelést kapott – az egyetlen probléma az volt, hogy egyáltalán nem volt gyártási kapacitása. Szerencséjére Friedl ekkor találkozott az Indian korábbi versenyzőjével, Floyd Clymerrel, aki az amerikai értékesítési jogokért cserébe beszállt az üzletbe, és együtt létrehozták a Münch Motorcycles-t. 1967-ben a németországi Ossenheimben húsz alkalmazottal elindult a Mammut gyártása. Ebben az évben már 30 Münch került át az Egyesült Államokba, ahol mindet értékesítették is. Az NSU pedig felajánlotta legújabb, 1’200 köbcentiméteres erőforrását, amely már 85 lóerőt tudott. Ezzel a Mammut akkoriban nagyon tiszteletreméltó 11 másodperc alatt érte el a 160 kilométer/órát! Az egyetlen komoly árnyoldal a hátsó gumik élettartama volt: a legjobb elérhető abroncsok sem tartottak sokkal többet 1’500 kilométernél.

A Münch 1200 TTS a maga korában gyors és különleges motor volt – viszont pokoli drága

A hetvenes évek elején mutatkozott be a Sport-Münch 115 lóerővel, majd a Daytona Bomb 125-tel. Utóbbit kimondottan egy ottani, egy órás rekordkísérlethez fejlesztették: Mike Hailwood 1965-ben egy MV Agustával felállított csúcsát kívánták megdönteni vele. Azonban hiába tudott a paripa komoly 286 kilométer/órás átlagot tartani, semmilyen abroncs nem bírta ki egy órán keresztül a terhelést!

A Mester régimódi szakember volt: minden elkészült Münch-öt maga próbált ki

1973-ban újabb mérföldkő érkezett el a cég történetében: bemutatkozott a Münch 1200 TTS-E, a világ legelső szériában gyártott üzemanyag-befecskendezős motorkerékpárja. Persze nem kell valamilyen nagy sorozatra gondolni, hiszen ebből a típusból 130 darab készült (a cég egész története során is csak szűk ötszáz motorkerékpárt gyártottak le, amelyekből napjainkban is létezik és működik mintegy 320 példány). Ennek elsődleges oka az árcédula volt: míg a TTS-E 5’135 dollárba került, addig egy korabeli BMW 2’000 alatt volt megvásárolható. Az esztendő végére olyan súlyosak lettek a cég pénzügyi gondjai, hogy maga az alapító kénytelen volt kilépni onnan. A vállalat még 1980-ig létezett, majd megszűnt.

Akcióban egy Münch TTS-E

1991-ben Friedl Münch agyvérzést kapott, de később, miután találkozott a U.S. Münch Club elnökével, Paul Watts-szal, engedett a felkérésnek és tervezett még egy motorkerékpárt. Ez lett a Münch 2000, amelyet egy 1’998 köbcentiméteres Cosworth erőforrás hajtott. A turbós blokk 260 lóerős teljesítménye olyan sok volt, hogy a végsebességet elektronikusan korlátozták 240 kilométer/órára. A még ma is bitang jól mutató bringát laza 80’000.- dollárra árazták, és Lengyelországban le is gyártottak belőle 15 darabot. Ezután a kapuk végleg bezárultak.

Még ma is nagyon komolyan mutat a Münch 2000

Azután néhány éve színre lépett egy, a szintén németországi Wurburba bejegyzett cég, amely nem csak nevében Münch Motorcycles, hanem honlapja szerint a Mammut szellemiségét is tovább kívánja vinni. Igaz, egészen más vonalon, hiszen elektromos superbike-ok tervezésével foglalkoznak. Illetve meg is valósítják azokat – olyannyira, hogy 2012-ben a FIM e-Power International Championship serlege konkrétan hozzájuk is került. Jobban belegondolva ez azonban mégis már egy másik sztori…