A Négy Ország Túra – első rész

Négy ország, hét nap, kilencvenöt liter benzin, kettőezer-egyszázkét kilométer és még több látnivaló tavakon, erdőkön, hegyeken, szigeteken és egy tengeren át.

Másnap a reggeli is svédasztalos volt, időben keltünk hát – érdemes az étkezések elejére érkezni, mert a szállodák népe igencsak jó étkű, már magamból is kiindulva. Az étterem pedig az étkezési idő vége felé már nem pótolja olyan lelkesen a tálcák tartalmát. A korai keléssel nem is volt probléma, tartalmasnak ígérkezett a program – Krk-sziget és annak minden kis zegzuga volt a cél. Természetesen ez így túlzónak hangzik, de megpróbáltuk egy napba minél több csücskét belezsúfolni az egyébként paradicsomi szépségű szigetnek. Rögtön, ahogyan kikanyarodtunk a szálloda parkolójából, a szigetre átvezető híd elejére értünk – itt már hosszú sorokban kígyóztak az autók, bebocsátást várva a fizetőkapuknál. Motorral is kértek belépti díjat, azonban mérsékeltebb összeget kellett fizetni az autókénál.

Sorban állás a fizető kapuknál, Krk-sziget előtt

Az első megállót Njivicében tettük, ez a sziget legfiatalabb települése. Fejlődését a turistáknak köszönheti, a ’30-as évek elején építették az első szállodát, ezt követően hamar a nyaralók kedvencévé vált.  A városi strand végén egy másfél kilométer hosszú, romantikus, árnyas sétány kezdődik. Kötelezően megcsodáltuk a kikötőben veszteglő hajókat, nyaltunk egy fagyit, viszont még nem könnyítettünk az öltözetünkön, így hamar folytattuk az utunkat Krk városa felé.

A njvicei öreg halász szobra a kikötőben

Ez a város már az ókorban is pezsgő településnek számított – ezelőtt 3000 évvel is a sziget urbanizált központja volt, ezt mind a mai napig sikerült megőriznie. Mivel itt hosszabb lélegzetű városnézést terveztünk, ezért átöltöztünk a motor mellett a parkolóban, hogy könnyebben viseljük a meleget.

Krk városának felfedezését a kikötőből kezdtük

A sétát természetesen itt is a kikötőben kezdtük, azon ábrándozva, hogy milyen nagyszerű lenne itt egy saját hajó! Napközben motoroznánk, este pedig vízre szállnánk, hogy élvezhessük a tenger nyújtotta magány közepette egymás társaságát. Innen mediterrán sikátorok útvesztőjében bolyongtunk céltalanul, csak úgy megindulva egy-egy irányba, ami éppen megtetszett. Lépten-nyomon a történelem hagyatékába botlottunk.

A városháza órás épülete

A Vela Placán – Krk főterén – található a Városháza órás épülete, nem sokkal arrébb pedig a város védjegyének számító, különleges tornyú székesegyház épülete állt előttünk. Egy fertály órával dél előtt már negyven fok fölé kúszott a mutató, szellő sem volt, nemhogy egy kis légmozgás. Bármennyire nem volt kedvünk, muszáj volt visszaöltözni a motoros gúnyába, hogy folytathassuk a sziget felfedezését.

A Punati-öböl a Kosljun-szigettel.

Stara Baskáról azt olvastam, hogy a turisták által még nem túlságosan felkapott hely, egy helyes kis halászfalu, kellemes stranddal. Egyből megtetszett a leírás alapján – bár tartottam tőle, hogy a szigetre igyekvő kirándulók pont emiatt fogják megcélozni a települést, csakúgy, mint mi magunk. Az odavezető tengerparti szakasz során útba ejtettük Punat városát, ahonnét kiváló kilátás nyílt az öbölben fekvő mini szigetre, amelyen egy ferences kolostor helyezkedik el. Az utána következő szűk szerpentin szélén sorra parkoltak az autók és a mélybe letekintve lehetett látni, hogy ahová ép ésszel lehetséges volt lemászni, ott meg is tették a strandolni vágyók. A sziklás partszakasz látványa tényleg gyönyörű volt a sok kis kék vizű öböllel együtt.

Az Öreg, vagyis Stara Baska tengerpartja

Stara Baska tényleg olyan hangulatos, régi halászfalu, ahogyan az útikönyvek írják, viszont számomra az állítólag kevés ember is túl sok volt. Hiába no, nem kedvelem a tömeget. Kerestem egy árnyékos helyet – ahol csak harminc egypár fok lehetett – és leparkoltam. Gyorsan átöltöztünk fürdőruhába, hogy nyomban meghódíthassuk a tengert. Igen ám, de a vízpart köves volt – külső szemlélő számára egész érdekesen lépkedhettünk rajta mezítláb, arról a produkcióról már nem is beszélve, amit a vízben követtünk el a csúszós és sikamlós, éles köveken. Ez van, ha az ember nem hoz magával vízi-cipőt, mert az már nem fér be a csomagba.

Rögtönzött öltöző a motor takarásában

Nyugtatólag hatott azonban látni azt, hogy mások is esnek-kelnek és szerencsétlenkednek a csúszós köveken. Itt egy jó darabig elücsörögtünk, úszkáltunk, majd a pizza ebéd elköltése után – ami természetesen tenger gyümölcsés volt, állítólag helyi termésből – összecsomagoltunk és nekiindultunk meghódítani az utolsó előtti célpontunkat a szigeten, Baskát.

Furcsa kővilla a Baska fölötti szerpentin mentén

Újabb nyakatekert tekergés következett sziklás kanyarok között, majd egy érdekes szobor mellett álltunk meg – úgy nézett ki, mint egy nagy kővilla, amelyet az istenek beleállítottak a földbe. Baska is egy aprócska település a maga 1600 főt számláló lelkével, de ilyenkor turista szezonban ez a szám akár megháromszorozódhat, annyian érkeznek ide a kellemes tengerpartja miatt. Ez a sziget legdélebbi pontja, itt ér véget a szigeten végigfutó fő közlekedési útvonal. Nevezetessége a község fölött emelkedő, 126 méteres dombon található Keresztelő Szent János templom, amely 1431-ben épült.

Baska partja nagyon felkapott a strandolni vágyók körében

Baska közismerten a Krk-sziget legfestőibb fürdőhelye, fejlett idegenforgalmi infrastruktúrával. A több kilométer hosszú partszakaszt idilli módon ölelik körbe a kopár, fehér karszthegyek, és a belváros keskeny sikátorai hozzájárulnak a hajdani halászfalu különleges hangulatához.