Amire mindannyian vágyunk

A szervezet 2012-es felmérései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a motorosok döntő része közúton használja gépét, így hozzájuk (hozzánk) kívántak szólni. Ráadásul azt is kiderítették, hogy a bájkerek 80 százaléka jellemzően szombaton és/vagy vasárnap megy el egyet motorozni, leginkább azzal a céllal, hogy feltöltődjenek az egész heti stressz után. Az ilyenkor ránk leselkedő veszélyekre pedig nem egy véres baleseteket ábrázoló film segítségével kívánták felhívni a figyelmet, hanem egészen máshogy.

A filmben a lakóautó mindjárt elillan – az életben nem

Az első, figyelemfelkeltő filmecske – mindössze egy perc hosszú – három motorost mutat, amint pontosan a fentieknek megfelelően elindulnak, majd mindenféle vészhelyzetbe kerülnek. Keresztbe fordul a lakóautó, kihajt a kanyar közepén a traktor a fák közül, az árnyas erdei úton ott terem a láthatatlan sárfelhordás, de még egy szembe jövő is levágja a kanyart. Ezek a veszélyek azonban mind eltűnnek – mintegy varázsütésre. A narrátor szövege szerint a való életben soha nem lesz ekkora szerencsénk.

Ezzel a filmmel csupán a figyelmet kívánták felhívni további négy részes sorozatukra, amely már kicsit alaposabb (két-három perces) etűdökben egy vezetéstechnikai oktató segítségével mutatja meg mindazt, amire minden motorosnak érdemes figyelni, amikor motorozni megy. Az első az indulás előtti tennivalókat mutatja be: átbeszélik az útvonalat, egyeztetik ki mennyire tapasztalt motoros a csapatban (ha valakinek meghaladja a tempó a biztonsági zónáját, az önmagában igen komoly baleseti kockázatot jelent), átnézik a motorokat, a felszerelésüket – és már nyeregbe is pattannak.

A második epizód a vidéki utakat mutatja be. Hogyan válasszunk helyes kanyarívet? Szélesen kezdjük és szűken fejezzük be azokat, vagy másképp fogalmazva inkább a bemeneti sebességünk legyen alacsony és a kimeneti magasabb, mint fordítva. Folyamatosan figyeljük az útburkolatot, hiszen a fás részeken bármikor lehet nedvesség, de egyéb szennyeződés is. Helyesen válasszuk meg sebességünket, figyeljünk minden váratlan helyzetre, és a saját mentális állapotunkra is (mint a fáradtság).

A harmadik epizód a parti utakról szól (ilyenek nálunk nincsenek, mégis sok jó tanácsot találunk a filmben). Itt a beláthatóság jobb, viszont sokkal nagyobb a forgalom. Következtetés: jobb mutató- és középső ujjunkkal mindig legyünk fékkészenlétben! Nagyon messzire nézzünk előre, hogy a lehető legkorábban kiszúrhassuk a ránk leselkedő veszélyeket. Próbáljuk kitalálni a forgalom többi résztvevőjének várható cselekedeteit, és mindig előre keressük a saját lehetséges menekülőutainkat. A sebességgel, ívválasztással és a ruházattal kapcsolatban köszönnek vissza már elhangzott gondolatok – de ezeket nem lehet eleget ismételgetni.

A negyedik, utolsó rész a túra végével foglalkozik, amikor már mindenki csak haza szeretne érni. Hajlamosak vagyunk ekkorra kiengedni – holott vészhelyzetbe kerülhetünk az utolsó pillanatban is. Ilyenkor is nagyon fontos figyelni az úton elfoglalt helyzetünkre – jól tudjunk tájékozódni és legyen mozgásterünk bármilyen váratlan helyzetben. Ha már esteledik, legyünk jól láthatóak, és mi is megfelelően lássunk ilyen körülmények között is. Így érhetünk haza biztonságban egy csodás motoros nap után.

Az ausztrál kisfilmek nagyon pozitívak abból a szempontból, hogy nem sokkoló módon kívánják felhívni a figyelmünket számos fontos dologra. Milyen jó lenne hasonlóakat látni magyar nyelven is!