Pannónia dicsérete

Ezelőtt 57 évvel, 1956. október 23-án kitört Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca. Többek között erről emlékezünk a mai nap folyamán, de – hogy ne maradjunk motoros téma nélkül – nézzük meg, miért is volt érdekes nekünk, motorosoknak ez az esztendő! A Pannónia márkanév még bizony rendkívül fiatal volt, ekkor töltötte második életévét és ekkor jelent meg a Csepeli Motorkerékpárgyár második Pannónia típusa, a TLT. Némi kutatómunka után sikerült is találnom egy régi újságcikket. Az alábbi sorok 1956-ban kerültek a papírra, a Béke és Szabadság című hetilap oldalain.

Ez a motor is az 1956-os esztendő gyermeke

“A Központi Statisztikai Hivatal első negyedévi jelentése a többi között ezt írja: Megkezdték a Pannónia TL módosított kivitelű, 250 köbcentiméteres motorkerékpár üzemszerű gyártását. Meglátogattuk az RM motorkerékpárgyárát, hogy megtudjuk: hogyan született meg és milyen az új Pannónia. A dolgozók a motorkerékpárgyárban is megvitatták tavaly a Központi Vezetőség novemberi határozatát a gyártmányok műszaki fejlesztésének fontosságáról. Megállapították: az akkori legújabb magyar motorkerékpáron, a Túra-Luxus Pannónián még sok mindent lehet javítani, hogy jobban megfeleljen a korszerű követelményeknek. Török Gábor és Bogáti Peter szerkesztő-mérnökök – figyelembe véve a külkereskedelem kívánságait is – elkészítették a fejlesztési terveket, és a kísérleti üzemben Vígh Endre üzemvezető irányításával rövidesen el is készültek a mintapéldányok.

A tokozott lánchajtás akkor lényeges előnyökkel járt

Az új TLT Pannónia kényelmesebb, stabilabb és fordulékonyabb lett. A motor nem olyan magas, mint volt, így a súlypont is lejjebb került – a gép jobban tudja követni az út egyenetlenségeit és gidres-gödrös dűlőutakon is biztonságosabban mozog, könnyebben fordul. Az első sárvédő együtt rugózik a kerékkel, tehát feladatát lényegesen jobban látja el. Tökéletesen védi a motort és annak vezetőjét a felcsapódó víztől és sártól. Megszületett végre a régen várt csukott láncbúra is. Eddigi motorjainkon gyakori volt a láncszakadás, mert a meghajtó láncot semmi sem védte a por és sár lerakódásától. A gyengébb fizikumú motorosok örömmel üdvözlik majd a könnyen kezelhető oldaltámaszt, amelyet a jobboldali lábtartócsavarnál helyezték el. Új, csendesebb kipufogódobot alkalmaztak és a gyertya ki és beszerelését megkönnyíti az oldalra helyezett gyertyanyílás.

A sárvédő együtt mozgott a kerékkel, így javult a csapadék elleni védelem is

Ezzel azonban még korántsem kezdődött el a gyártás. Az új típushoz csupán a szerszámok elkészítése tetemes összeget kívánt, ezért az RM tröszt egyes vezetői szívesebben maradtak volna a régi típus gyártása mellett. A külkereskedelem azonnal árusítani akarta az új típust, holott az átállás az új szériára a hivatalos ügyrend szerint csupán műszaki-adminisztrációs vonalon két-három hónap. Ezért elhangzott az az ellenvetés is, hogy nem érdemes a változtatáshoz hozzáfogni, mert mire megcsinálják, a külkereskedelem már ismét újabb igényekkel fog jelentkezni.

Az órát 120-ig skálázták, ebből a gyári adatok szerint tudott is 110-et

A motorkerékpárgyáriak azonban nem mondtak le terveikről, és a pártbizottság segítségével ki is harcolták az eredményt. Egyszerűsítették az ügymenetet és az együttműködő üzemek dolgozóinak támogatásával rövid idő alatt, 1956 februárjában megkezdték az első, úgynevezett 0-széria- gyártását. Azóta már a szériában gyártott TLT megjelent Budapest utcáin és a nemzetközi piacon is. Eleinte bizalmatlanság fogadta márkakörökben. De mióta a gyár egyik mérnöke rossz úton, nagy mezőnyben megnyerte vele a Felszabadulási Túraversenyt, a versenyzők körében is nagy az érdeklődés. Néhány nappal ezelőtt a belga nemzetközi motocross tartóssági versenyén, Liégeben nehéz hegyi terepen Harangvölgyi András, a Dózsa versenyzője 21 induló közül hatodik helyen futott be a TLT-vel, maga mögött hagyva csehszlovák, angol és német motorokat. A hetedik és kilencedik helyet is magyar versenyzők szerezték meg TLT Pannóniával. A versenyt egy 29 lóerős BSA motorral nyerték, a mi sport Pannóniánk 14 lóerős. A hírek szerint a verseny után rendkívül megnövekedett a külföldi motorosok érdeklődése az új magyar gyártmány iránt.”

Akkor igen korszerűnek számított a 14 lóerős kétütemű

A műszaki beállítottságú olvasóinknak is szolgálnék némi szemezgetni valóval, következzenek az adatok:

Ők jelentették a közlekedés szabadságát a korabeli Magyarországon

Való igaz, nem csak propaganda szöveg, ténylegesen sok TLT típust adtak el világszerte, a nemzetközi piacon. A szívemnek különösen kedves ez a motor, hiszen otthon, a garázsban engem is vár egy 1956-os gyártású, almazöld TLT DeLuxe kivitelben, amely eredetileg a francia piacra készült, aztán valami okból kifolyólag itthon rótta az utakat nagyapám és nagyanyám alatt hosszú éveken keresztül. Ráférne egy alapos felújítás, de így is, a jelenlegi állapotában, akárhányszor ránézek – ha ködösen is – felsejlik lelki szemeim előtt a motorozás hőskora, amikor nem volt kényelmet nyújtó négykerekű jármű a családban. Ha menni kellett, akkor nem volt kifogás, hogy itt a szezon vége, vagy esetleg hideg az aszfalt. Hóban, fagyban, egy a lényeg, Pannóniával. Akkor nem lehetett a legkellemesebb, de az idő mindent megszépít és kellemessé varázsol. Ezért is lehet akkora kultusza mind a mai napig a Csepeli Motorkerékpárgyár eme termékének. Emlékezzünk meg hát róluk is!