Másnap kora hajnalban cseréltünk, és párommal átnyergeltünk az NC700X-re, hogy kiderítsük, vajon mennyit ér a DCT váltó kényelme a plusz rugóúttal és a természetesebb testhelyzettel szemben. Mert bizony egyből szembetűnt, hogy az X-re jó ráülni. Magasabb az üléspozíció, kicsit magasabb a kormány, a lábamat sem kell annyira behajlítani, mint a naked tesón. Apróságok ezek, de hosszú távon sokat számít, hogy az ember hogyan ül a motoron. És a lényeg! Végre belemarkolhattam a kuplungkarba és nem csak a levegőben szteppeltem, mint egy idegrángásos idióta. Újult erővel vágtam neki az újabb napi szakaszoknak, bíztam benne, hogy jobban teljesít majd a nap során túraalkalmasságból, mint a 700S. Az ülés tömése itt is ugyanaz, ezt jelezte is felém úgy nagyjából 80-90 kilométer után – de a lábat már kevésbé kellett nyújtogatni és kiállni a nyeregből is sokkal jobban lehetett. Ez utóbbit persze nem úgy kell elképzelni, mint egy igazi endúrón, ahol tökéletes pozíciót lehet felvenni az állva motorozáshoz, de arra tökéletes volt, hogy a zsibbadást enyhítse a hátsómban.
A kis plexi idom és az orr rész kialakítása ugyan szolgál némi szélvédelemmel, ennek köszönhetően hosszabb időt tölthetünk a nyeregben fáradtságérzet nélkül, 120-as tempóig leveszi a menetszél terhét a felsőtestről, utána azért nem árt már kapaszkodni, de nem kell élet-halál harcra gondolni. Ugyan ez igaz a naked S-re is, bár ott erőteljesebben érződik a menetszél hatása, ezáltal gyorsabban is fáradunk a nyergében.
A kézi váltó könnyedén és kis erővel kapcsolgatható, az áttételezés itt is rendkívül alacsony fordulatszámokat enged használni. Viszont, köszönhetően annak is, hogy az NC már 6’500-nál leszabályoz, előzéskor eleinte többször is ledadogott alattam. Olyan szépen és lineárisan adja le az erejét a blokk, hogy az ember csak húzza-húzza, aztán még húzná tovább, de egyszer csak ezt hallani: ra-da-da-da. Hát persze! Váltani kellett volna, de más jellegű motorokból kiindulva még vártam volna legalább két-háromezer fordulatot a váltással, érzésre ment volna még tovább is, ha a fordulatszám határoló nem szól közbe. Ez az ára a nyomatékos karakternek és az alacsony fogyasztásnak.
Apropó, fogyasztás. Nem hittem volna, de tényleg alig fogyaszt valamit. A DCT váltós NC700S-sel tempósan, utassal és csomagokkal motorozva sem kért többet 3,5 liternél, de normál túratempó mellett megelégedett 3-3,1 literrel. Eközben az NC700X hagyományos váltóval és egy személlyel produkált 2,6 literes fogyasztást is. Nem ötven, hanem száz kilométeren! Utassal ez is kérte ugyan a 3 litert, de ne legyünk már ennyire pofátlanok, hogy hibának rónánk fel ezt a négy decis többletet! Egy kéthengeres, majd’ 700 köbcentis motor elmegy annyival, sőt kevesebbel, mint némelyik kisebb robogó? És eközben még élvezhetjük is a motor nyújtotta dinamikát? Na, ez az igazán nagy pofátlanság, jó értelemben véve!
Egy apró hibát véltem felfedezni ennél a motornál. Sokszor akadozott, szorult az első fékkar. Emiatt nem tudtam vele szépen fékezni, mert túlságosan hirtelen lendült át az akadási ponton, aztán meg rámart a fékre. Ezt persze ne úgy képzeljük el, hogy életveszélyes helyzetet produkált volna, csupán a normál kézerejű fékezésnél volt egy pont, amikor még nem történt semmi, aztán hirtelen megmozdult a fékkar. Ezt több tulajdonostól is hallottam már. Lehet, hogy egy egyszerű WD40-es kezelés megoldhatta volna a jelenséget.
Sokat gondolkoztam a motorok végítéletén. Az út előtt sokat vártam tőlük, amit részben meg is kaptam az X változattól. Ellenben a naked NC700S nem lopta be magát a szívembe, csalódtam benne. Sem a futómű, sem pedig a motor felépítése nem teszi komoly túrázóvá, de nem is ez a szakterülete. Meg lehet vele csinálni, végig lehet menni vele naponta hosszú etapokat, de pozitív kép nem alakult ki róla egészen a visszavitel pillanatáig. Amikor Tatáról mentem Budaörse, hogy leadjam a motort, akkor villant be, hogy mire is való igazából ez a gép, az új koncepció ezen része. Kiváló ingázómotor, amivel nem probléma naponta 70-80 kilométert lehúzni reggel és este, közben rohangálni a városban, ügyeket intézni és jókat mosolyogni a benzinkúton, hogy milyen olcsón megoldottam a munkába járást.
Ebben partner a nyomatékos erőforrás, a jól hangolt duplakuplungos automatikus váltó és az egy személlyel komfortos futómű. Ellenben kissé kényelmetlen az ülése, de ez ekkora távon még pont nem ütközik ki számottevően. Mégis melyiket választanám? Azt hiszem az X változatot, mert abban rejlik egy csipetnyi lehetőség hosszabb utakra is, a futómű egy kis tartalékot is rejt magában, alkalmas a vacak utakra is. Viszont valószínűleg DCT-vel választanám annak ellenére is, hogy nem vagyok automata párti. Így meglenne a lehetőségem kézzel is kapcsolgatni, de, ha épp olyanom van, akkor csak a gázt húznám és haladnék a forgalommal.
Amennyiben úgy tekintünk rájuk, amik valójában, akkor bizony kategórián belül nagyon jó motorok. Kérdés ugye, hogy mi is ez a kategória? Gyakorlatilag egyedülállóak ezek a modellek, de nagyjából a régi és a házon belül azóta feltámadt ötszázas kategóriába sorolnám az NC-t, annak ellenére, hogy ez tényleg egy Új Koncepció. A részletekben elveszve feltűnik az olcsóság, de a realista embereknek ez egyáltalán nem hátrány, sőt! Akiknek ez a motor készült, azok nem a dizájnt értékelik, hanem a használhatóságot, a funkció betöltését.
Erre pedig jól megfelelnek az NC-k, keveset esznek, lehet velük ésszerű keretek között, de dinamikusan közlekedni és ki-ki tud válogatni a kinézet alapján, mert nagyon nagy különbség azért nincs a két motor között. Ugyanaz a jól működő motorblokk van mindkét változatban, egyaránt kérhetjük DCT-vel vagy hagyományos váltóval mindkettőt, egyedül azt kell eldöntenünk, hogy hol és mire használnánk inkább a gépet. Két személlyel, csomagokkal, túrázgatni ott van az NC700X, egy személlyel rohangálni pedig az NC700S. Vásárlás előtt javaslom, hogy mindenképpen próbáljunk ki egy DCT váltósat is mindkét motorból, ne írjuk le egyből, csak azért mert automata, aztán a próba során úgy is eldől, hogy melyik felé húz inkább a szívünk.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »