A tavalyi verseny után ugyanis elhatároztuk szervezőtársammal, hogy jelentős mértékben megváltoztatjuk a “hagyományos 24 órás” rendszert, nevezetesen a programba egy rendes éjszakai pihenőt iktatunk be. Ennek az elsődleges oka nem is az volt, hogy ne kelljen egyben végignyomni a 24 órát a nyeregben – azzal az oldallal semmi baj nincs, amikor az embernek a fülén folyik ki az adrenalin a versenyszellemtől. A vadveszélyes órák kivétele a programból annál fontosabbnak tűnt: éjszaka az erdős szakaszokon kivédhetetlenek az ilyen esetek – a legjobb motoros számára is csak a szerencsén múlik, hogy lesz-e baj vagy sem.

Így a 2013-as BMW Bike Maraton a névadó támogatóhoz méltó szellemben a biztonság jegyében zajlott: 2013. július 13-án, szombaton rajtolt a mezőny a balatonboglári Full-Gas szalonja elől, hogy optimális esetben közel 550 kilométer megtétele után (ebben voltak szlovén- és horvát utak) megérkezzenek Sikondára, ahol egy kemping vendégházában, bungalókban és sátrakban alhattak a versenyzők néhány órát – egy kellemes, bográcsos vacsora után. Másnap azután kora reggel ismét következett egy rajtprocedúra, hogy további közel 400 kilométert követően célba érjenek Balatonlellén, ahol már csak az eredményhirdetést kellett kivárniuk.

Váratlan népszerűség

Nem tudom, hogy a jelentkezés miért alakult így, mindenesetre a verseny előtt egy héttel mindössze 21 fő regisztrált a megmérettetésre. Ebben az utasok nem voltak benne, őket ugyanis a Bike Maraton Egyesület ebben az évben még “vendégül látta” a megmérettetésre. Azután az utolsó hétvégén elszabadult a pokol – annyira, hogy le is kellett állítani a nevezést, mert messze túlléptük a lefoglalt szálláskeretünket. Végül 52 motor állt rajthoz, amelyek közül nyolcon utas is helyet foglalt. Így az éjszakai pihenőnél végül is némi bonyodalom alakult ki a szálláshelyek körül – akik nem tudták tökéletes kényelemben tölteni az éjszakát, azoktól utólag is elnézést kérünk, jövőre rutinosabban szervezzük ezt az oldalt is!

Mindezzel együtt azonban nagyon nagy öröm számunkra – mind a támogató BMW Motorradnak, mind pedig a szervezőknek -, hogy ilyen szép mezőny jött össze. Köszönjük tehát mindenkinek, aki próbára tette magát a BMW Bike Maraton 2013-as versenyén, és reméljük, hasonlóan élményekkel telve tért mindenki haza, mint mi magunk.

Rutin és megfontoltság

A BMW Bike Maraton versenyzőinek erre a két dologra volt – és lesz a jövőben is – szükségük a jó eredmény eléréséhez. Az útvonal 910 kilométere idén öt etapra volt osztva, amelyeken a Bike Maratonokra jellemző rajzos itinerek segítségével kellett végigmotorozni, mindenhol igyekezve betartani a szervezők által megadott átlagsebességet. A navigációhoz tehát nem térképre, hanem tökéletes odafigyelésre volt szükség: ha valaki elnézett egy fordulót, és “továbbszaladt” pár tucat kilométert, utána nehezen állította be megfelelőre az átlagtempóját. Azt ugyanis az értékelés során mindig az eredetileg tervezett útvonalhoz viszonyítottuk, amelyet viszont egy eltévedés után nehéz volt versenyzőként kitalálni.

Mindennek tetejébe számos helyen a követendő útirányt a csapatoknak kellett kitalálniuk: például egy kereszteződésnél arra menni tovább, ahol néhány száz méteren belül találnak két bicikliboltot, vagy éppen valamit, amire “Cicoma” van írva (az amúgy egy szépségszalon volt). Ilyenkor nyilván az átlagot mérő motor kicsit kénytelen volt állni, így utána az egész csapatnak be kellett hozni a lemaradást.

Éppen ezért az átlagsebességeket úgy állapítottuk meg, hogy csapatban motorozva, az első motor teljesen versenyszerűen, az itiner alapján haladva és a fenti talányos továbbhaladási irányokat keresgélve navigált, közben pedig a megengedett sebességek tartása mellett rögzítettük haladási tempónkat. Az éles verseny során ehhez természetesen nagyon komoly előrelátásra és tapasztalatra volt szükség – amellett, hogy semmit nem lehetett elnézni a navigációval kapcsolatban.

A második oldalon az itinerrel és az eredményekkel is találkozhatsz. Lapozz!

[ pagebreak ]

Hihetetlen precizitás

Természetesen a versenyzőknek nem csak az etapok végén, hanem azok közben is bárhol számot kellett adniuk róla, mennyire távolodtak el az előírt átlagtól. Ugyanis bárhol lehettek pontőrök, akik csupán annyit kértek a csapatoktól, hogy egy pillanatra álljanak meg mellettük, hogy felírhassák az érkezési idejüket. Ezután lehetett is továbbmenni – ezek az ellenőrzések tehát nem pihenésre szolgáltak – arra ott volt az egyes etapok végpontja, ahol lehetett szusszanni egyet. Az idei versenyen szintén újszerű módon a tankolást is a speciál szakaszokon kellett megoldani, ami bizony okozott is némi (elég komoly) nehézséget a mezőny egy részének.

Pontosan a fentiek miatt döbbenetes megnézni az eredménytáblázatot, hogy miként muzsikáltak a tényleg győzelemre játszó csapatok. A BMW Bike Maratont végül megnyerő gárda 0, 1 vagy 2 “büntetőpontot” szerzett minden egyes ellenőrzőponton. (A kívánt általgtól történő eltérés minden egyes kilométer/órája egy pontot “ért” ha lassabban, és kettőt ha gyorsabban haladt a csapat az előírtnál.) Nyereteseink – Derék Zsolt és Puskás Zoltán – tehát egy svájci óramű pontosságával teljesítették a távot – egyedül a legutolsó mért szakaszon szedtek be négy pontot, amivel a 910 kilométer során is csak a 12-es számot érték el.

Még érdekesebb az eredménytábla, ha azt nézzük, hogy a második helyezett (Nagy Mihály és Pázmány Péter) ehhez képest egyetlen árva ponttal szerzett többet – ők két egészen apró hibát követtek el a közel ezer kilométer során. De a bronzérmes gárda is csak 16 hibapontot produkált – mindegyik eredmény nagyon komoly figyelmet érdemel! Nem különben az utánuk következő mezőny, akik közül számos esetben csak néhány pont – vagy annyi sem, mert több holtverseny is kialakult – választotta el a csapatokat. Nagyon ügyesen motorozott tehát mindenki!

Nagy gratuláció illet természetesen mindenki mást is, aki teljesítette a versenytávot. Még ha kisebb-nagyobb eltévedések, vagy egy apró kis tábla észre nem vétele miatt kihagyott pontőr következtében a büntetőpontok száma feljebb is kúszott, mindenki becsülettel végigharcolta, és legfőképpen nagyon fegyelmezetten motorozta le a teljes távot.

Kiválképp ha figyelembe vesszük a mezőny hihetetlen sokszínűségét. Volt két olyan csapatunk, ahol a három motoron hatan-hatan utaztak, vagyis mindenki utassal ment – ez sem kis teljesítmény. Eredetileg lett volna egy tiszta lányos és egy tiszta oldalkocsis gárda is, azonban mindkét csapatban történt visszalépés, így a fentieket csak kétharmad arányban teljesítették, de mindannyian végignyomták a távot!

Minössze egyetlen feladás történt egy feszültségszabályozó meghibásodása miatt – de a 9-es csapatot is nagy-nagy elismerés illeti, hiszen még vasárnap reggel is küzdöttek a technikával, hogy ha versenyen kívül is, de hátha végig tudnak menni az utolsó két etapon. A műszaki sportok azonban sajnos ilyenek – nem sikerült visszaállniuk a mezőnybe – de azért remélem, rendben hazaértek, pláne hogy Sikondáról Miskolcra kellett eljutniuk a “kissé” túltöltő generátorú masinával.

Honorált precizitás

A BMW Bike Maraton alapvetően egy nagy játék – mindenki az élményért jön, nem a díjazásért száll elsődlegesen harcba. Nem is cél az értékes nyeremények felhajtása – most mégis egészen komoly díjakat vihettek haza a arany- és ezüstérmes csapatok versenyzői.

A győzelmet megszerző két motoros társunk a BMW Motorrad Vezetéstechnikai Tréning vendége lesz egy motoros képzésre. A második helyezettek a Forex jóvoltából hazavihettek egy-egy kimondottan motorkerékpárokhoz optimalizált akkumulátor-töltőt (amelyre egész télre rábízhatják majd akksijukat), valamint kedvenc kétkerekűik élettartamát megnövelő motoradalékot. A bronzérmes csapat tagjai pedig jövőre részvételi díj nélkül jöhetnek a BMW Bike Maratonra, amely reményeink szerint még jobb, még színvonalasabb és még trükkösebb motoros kalandtúra lesz, mint az idén!