Természetesen ezt a motort nem arra tervezték, hogy a szerpentineken száguldozz vele. A bedöntési szöge (megadja a gyár!) balra 31, jobbra 33 fok. Egyik sem sok, az eltérés viszont elég zavaró, mert míg jobb oldalon némi önmérséklettel csak néha érintettem le a lábtartó trepnit, addig a balt volt hogy sikerült annyira odacsapni, hogy fájt utána a sarkam. Meg is jegyezte a Legend on Tour velünk motorozó külföldi illetőségű marketinges kollégája, hogy mennyire veszélyesen megyek, mert nagyon szikrázik a motor. Elnézést kértem, de így adta ki…
Ami viszont figyelemre méltó, hogy a nem túl acélos bedöntési szöget leszámítva milyen jól lehet kanyarodni ezzel a kredenccel. Nagyon szépen veszi az íveket, cseppet sem kell bírkózni vele, és még a futómű is meglepően stabil. Amikor jó az aszfalt, akkor tényleg csak a trepnik felől érkező fémes csikorgás szab határt a kanyargásnak – amikor gyengébb, akkor viszont sajnos a fent említett futómű-felütögetés is. Az viszont nagyon tetszett, hogy még akkor is tartja a kijelölt ívet az Ultra, amikor konkrétan összeüt a hátsó rugózás. Szóval kis kényelmetlenséget okoz a dolog, de balesetveszélyes vagy “jaj de kellemetlen” helyzetbe nem kerültem miatta soha. (Rá lehet fogni arra, hogy ekkora súllyal ennek így kell lenni, de akkor a GoldWing miért nem ilyen?)
Azt hiszem, hogy ennyire kényelmes helye talán sehol nincs az utasunknak, mint ezen a motoron. Ezt nagyjából ránézésre is le lehet szögezni, de mi le is teszteltük. Tökéletes a lábszög (naná hogy neki is trepni jut a lába alá), a vastagon párnázott háttámla dőlése, és természetesen a zene minősége is. Amennyiben pedig a pilóta el van foglalva a motorozással, a hátul terpeszkedő kísérő az ülés két oldalán levő kis billenkapcsolókkal maga is tudja a fedélzeti zenerendszert szabályozgatni. Frekvenciát is válthat a rádión – ha nem kedvére való muzsika megy a beállított adón -, no meg persze a hangerőt is állítgathatja. Azt mondani nem kell, hogy saját hangszórói vannak.
Sajnos ami különleges és még jó is, az a legritkább esetben olcsó. Az Electra Glide árcéduláján az alapár 21’860.- Euró – mindenféle adó nélkül. Ez pedig csak úgy nagyjából számolva is vastagon 8,5 millió forint felett van, mire bruttóban kikönnyezzük. A motor tehát egy igazi élmény, olyat nyújt, amit a szériában gyártott kétkerekűek közül szinte semmi más. Talán egy Victory Vision – de az ugyanennek az iskolának a gyermeke. Hosszú távon gondolkozva talán még meg is éri. Mert ez a motor valószínűleg hosszú távra szól. Hiszen a világ legmagasabb futásteljesítményű motorkerékpárja is egy 1994-es gyártású Electra Glide, amelynek eredeti blokkja 540’080 kilométer futott. Erre a távra elosztva pedig már egészen elviselhető a beszerzéskori magas ár, nem?
Az utolsó oldalon találod a részletes műszaki adatokat. Lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
“A teljesítményt jó amerikai módra nem adják meg,”
Azé’ az adót csak kiszámolják valami alapján.. 🙂