Korábban beszámoltunk a modell-páros érkezéséről, most azonban az összes műszaki adat napvilágra került, így érdemes megemlékezni róla: megindult a Brammo Empulse értékesítése.
Az Empulse leglényegesebb tulajdonsága talán az, hogy egyrészt egészen dögösen néz ki, másrészt pedig „rendes” motorként használható elektromos kétkerekűnek tervezték. A fő műszaki sarokszámok: 54 lóerő, 63 Newtonméter, hat sebességes váltó hidraulikus tengelykapcsolóval, 200 kilogrammos tömeg (teletankolva), 2’065 milliméteres hossz, 800 milliméteres ülésmagasság és 185 milliméter szabadmagasság. Szóval az egész tényleg motorszerű.
Mindehhez a gyár ígérete szerint a vezetési élmény (főleg a nyomatékváltónak köszönhetően) nagyon hasonló a mindannyiunk által megszokotthoz. A gép végsebessége 160 kilométer/óra fölött van, a lítiumos akksikkal megtehető legnagyobb táv pedig városi körülmények között (itt a visszatöltést biztosító fékek és az alacsonyabb utazósebesség nyilván sokat nyom a latban) 195 kilométer (!!!), autópályán 90 kilométer, vegyes üzemben pedig 124. A megtehető távolság persze nagyban múlik rajtunk is, például hogy a teljesítménykapcsolót a takarékos, vagy éppen a sportos állásba pöccintjük-e.
Az akkumulátorokat gyorstöltéssel (kiemelik, hogy ez sem csökkenti az élettartamukat) 3,5 óra alatt tudjuk teljesen (99 százalékig) megtömni árammal, a lassabb tankolás esetén ehhez 8 óra kell. A gyorstöltés esetén minden tíz percnyi töltögetés 8 kilométernyi megtehető távolságot jelent. Ennek persze csak akkor van jelentősége, amikor valamelyik barátunknál várjuk, hogy mikorra lesz annyi áram a bringában, hogy hazajussunk – mint azt volt szerencsém átélni anno…
Az Empulse két kivitelben készül: a „sima” változat 16’995 dollárba kerül, futóműelemei csak előfeszítésükben állíthatók és mindenhol műanyag borítóelemek takarják, míg az „R” kivitel 18’995 amcsi zöldhasúért vihető haza, viszont itt minőségibbek a rugóstagok, a kerekek, és rengeteg karbont találunk a gépen. Fontos – külön kiemelik -, hogy ez mind környezetbarát módon előállított, a környezetet a lehető legkisebb mértékben terhelő karbon!
Mivel a Brammo Magyarországon is gyártatja forradalmi gépeit, talán egyszer (a minél közelebbi jövőben) személyesen is kipróbálhatunk egy ilyen masinát. Mivel szimpatizálok az ampermeghajtású motorokkal, nekem nem kellene kétszer mondani.
Ezt olvastad már?
Cimkék:
A Bottpower nevű cég fő profilja nem éppen az amerikai vékettesek építése - most azonban úgy fest, ezen a téren is komolyat alkottak. Főleg nekünk, európaiaknak.
Elolvasom »A motorsport ihlette fényezéssel ellátott robogók divatja nem újkeletű dolog. Most a Honda készített egy ilyen vagány kis vasat, főleg a fiatalokat célozva meg vele.
Elolvasom »Górcső alá vettem a BMW trónkövetelő túracirkálóját, az R1300 RT-t.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »
Valóban. A sebesség mértékegysége pedig a m/s, nem pedig a Km/h.
Javaslom négyeljük fel aki a régi egységekben beszél!
A műszaki gyakorlatban, a gépjárműveknél elfogadott gyakorlat és szabályos a km/h (a lóerő pedig nem). De ezt Te is ugyanúgy tudod… és soha nem fogod még véletlenül sem a sebességedet pl 14 m/s-ban megadni, mondani.
Legyen szabad kérnem, legalább a tisztán elektromos erőforrás esetében kW-ba(!) beszélj, annál is inkább, mert már több, mint húsz éve ezt kell használjuk… (a belsőégésű motorok esetében is)
Szerintem ezekkel a paraméterekkel és figyelembe véve a különlegességét nem is olyan drága 😉
Persze mire ideér ráesik egy 2x-es szozó és máris megcáfolták az előző mondatom 🙁
Azért az a kinti 4 millának megfelelő összeg nem is nevezhető gyengének. 🙂
Azért már egész komoly motort lehet venni. Bár az vitathatatlan, hogy ez is annak tűnik. Most olvastam, hogy az első 1000 megrendelőből egy visszakapta a vételárat. Neki tuti megérte. 🙂 Valami távolkeleti nevű emberke volt – persze attól még lehet hogy ámerikai…
Kiváncsi lennék, hogy mennyi idő – km után mennyi pénzért kell benne akkut cserélni…. azt hiszem ez a legnagyobb baj vele.