Ne-Urológus

Nos, a fejezetcímben megnevezett szakemberek segítségére itt nem lesz szükség, hiszen már az első méterek után nyilvánvalóvá vált számomra: a kis enduró jóval komfortosabb, mint amennyit egyébként kinézne belőle az ember, és idegbetegséggel sem küszködik. Endurónak neveztem, hiszen leginkább az, bár ha teljesen pontosan akarnám meghatározni ennek a motornak az identitását, akkor egy enduróba oltott triálgépnek nevezném. Meglehetősen ritka koncepció, eddig egyetlen szériában gyártott kategória-társáról tudok, ez pedig nem más, mint a Scorpa T-ride. Tulajdonképpen zseniális ötvözetről van itt szó, hiszen a terepsport két igen élvezetes ágát ötvözi a koncepció. A triál vonalról azonnal árulkodnak az EXC enduró szérián megszokott bütykös gumik helyett szerelt keskeny és sűrűbben recézett abroncsok. Mint kiderült, száraz és kemény talajon ez nem jelentett hátrányt, de mély avarban, meredek, fűvel-gazzal benőtt partoldalon már érezhetően nehezebben kapaszkodott meg a kis jószág.

A “kis jószág” titulus ne tévesszen meg senkit, az injektoros, tavalyi modellévben debütált 350 EXC-F-ből átvett, de jelentős áthangoláson átesett, itt 26 lóerőt teljesítő blokk, hála a viszonylag rövidre vett (11/48) szekunder áttételezésnek, igen vehemensen teszi a dolgát, és lendületesen repíti a szűk egy mázsás gépet. Harmadikban kis kuplunggal úgy jött fel az eleje, mint 79-ben Zsanán a gáz. Alacsonyabb fokozatokban pedig akár könnyen hanyatt is eshetünk, ha nem vagyunk elég gyakorlottak e téren. Arról nem is beszélve, hogy nagyobb gázra a motor igen hamar leforog, ha nem váltunk időben fel. Megfelelő nyomatéka kellemes társsá teszi, minden körülmények között szépen kiszolgálja lovasát. Nem száguldozásra való a gép, inkább a technikásabb és élvezetesebb, a versenyendurókénál kisebb tempójú részeket, kihívásokat kedveli. Itt nem az a cél, hogy egy adott pályán minél gyorsabban végigmejnünk, szétgyalulva mindent, ami csak az utunkba kerül, hanem inkább az élvezetes, kifinomultabb stílust részesíti előnyben az előbbivel szemben.

Nyilván nem veheti fel a versenyt az EXC szériával, de a KTM-nek nem is ez volt a célja vele. Ez a motor egy kiváló társ a hobbistáknak ahhoz, hogy felhőtlenül kikapcsolódjanak, és tökéletes terepmotoros élményben részesüljenek, amennyiben a Freeride-ot választják partnernek ehhez. Az összes szerkezeti elem szemet gyönyörködtető és minőségi összetevőkből áll. A változó vastagságú, éppen kellően széles kormány, a kis tripműszer, amelyről minden szükséges adat lehívható, a hullámos féktárcsák, az ugyancsak a 350 EXC-F-ből megörökölt, új konstrukciójú, hosszabb élettartamú és egyenletesebben teljesítő hidraulikus működtetésű kuplung, az állítható, fordított telós első villa, hátul a szépen kimunkált, nagy nyomáson öntött alumínium lengővilla a KTM endurózáshoz kiváló PDS megoldásával, mind-mind ismerős részlet, ha láttunk már csúcsminőségű EXC versenygépet. Igaz az azokon megszokott csúcsmárkák, mint a Renthal, Magura, Brembo márkajelzései innen hiányoznak, de a teljesítményüket ezen a szinten így sem érheti kritika. Tökéletesen elvégezték a feladatukat még alattam is, pedig én jó negyed mázsával nehezebb vagyok, mint akikre a mérnökök ezeket a vasakat optimalizálják.

Beérve a sűrűbe, ahol minimális hely volt a fák között, mindenféle kidőlt tuskó és egyébb akadály bújt meg a susnyásban, a Freeride azonnal elemében érezte magát. Tökéletes volt a váltó rövid áttételezése, szinte lépésben is mindenféle rángatózás és dadogás nélkül lehet terelgetni a gépet. A legkisebb gázra is nagy kedvvel reagál, szépen emeli az elejét minden erőltetés nélkül, hogy átugorjon bármit ami az útjába kerül. Valószínűtlenül kis helyeken képes megfordulni, de ha még ehhez is szűk a lehetőség – ahogyan én is jártam vele, belefutva egy zsákutcának bizonyult csapásba – az ember egyszerűen felemeli és megfordítja, mint egy bringát. Ha nyíltabb a terep, bátrabban lehet kezelni a gázt, mind az öt fokozatban dinamikusan gyorsul a motor, bár olyan 70 kilométer/óra körül már lassan eléri a még kellemesnek mondható határt. Ezen felül – bár még van tartalék – már hallhatóan nem érzi jól magát a motor. Tény, hogy nem is ilyen jellegű felhasználásra tervezték, hiszen aki a sűrűben, esetleg egy triálos enduró szakaszon hetvennél gyorsabb tempóra vágyik, az nézzen ki inkább az Erzbergre egy 300 EXC nyergében. Nekünk, átlagos hobbiendurósoknak, de akár a gyakorlottabb pilótáknak is garantált élvezetet fog okozni a 350 Freeride. Én hihetetlenül jól éreztem magam rajta az egész teszt során.

A harmadik oldalon már a költségekről is szót ejtünk – jó és rossz értelemben egyaránt. Lapozz!