Hazérkezéskor 5472 kilométert mutatott az órám. Most már van elképzelésem Odessaról, Sevastopolról, ami korábban az olvasottak alapján kimondottan tetszett. De hogy milyen kaland éjszaka keresztülmotorozni a Békás-szoros 1300 méter magas csúcsán? Korrupt ukrán zsarukkal egyezkedni? Egy hatalmas felhőszakadást, villámlást, dörgést megélni egy hegygerinc ezervalahányszáz méter magas részén, közvetlenül utána egy kunkori erdei úton ereszkedni lefelé ömlő vízátfolyások és patakokká duzzadó erecskék között úgy, hogy ködben vagy és a párától nem látsz semmit mert még a szemüveg is tejszerű üvegnek néz ki? No és milyen szemtől szemben állni a felfegyverzett katonákkal, akik a sorompóval elzárt úton nem engednek tovább? Mindez kiderül a következő sorokból.

Kezdjük Kárpátaljával!

Ennél rosszabb úttal, mint ami a Vereckei és az Uzsoki hágóra felvezet, életemben nem találkoztam. Nem tudjátok elképzelni… Végig állva kellett kerülgetni a kátyúkat, szegény Drágámat (az én kis DL650-em) igen sok sokk érte! Tavalyelőtt, a Nagy Magyarország határai túrán már megismertem ezt a szakaszt, de azóta még rosszabb lett a helyzet.

Egy sajnálatos eset miatt csúsztunk egy napot, így tényleg rohanóssá vált a dolog. A kitűzött cél mindenesetre a Krím félsziget keleti csücske, Kerc volt. Ahogy haladtunk egyre befelé, javult az út minősége, de bárhol és bármikor találkozhattunk nem várt gödrökkel. Az érdekessége a dolognak az, hogy ezek a kátyúk olyanok, ha 80 kilométeres sebességgel megyünk rajta, akkor elég jól kisimítja a futómű az utat, de ha benézel egy nagyobbat, akkor vagy elesel, vagy törik a felni, vagy mind a kettő.

Két dologra nagyon kell vigyázni Ukrajnában. A STOP táblánál minden esetben meg kell állni és jól láthatóan a lábadat is le kell tenni. A másik: a városokban, falvakban szinte mindenhol mérik a sebességet. Kézi kamerával is dolgoznak, de autóból is. A felvételt pedig igény szerint meg is mutatják… A harmadik napra már rutinosan beálltunk egy helyi autó mögé, aki jó tempót ment és tudta, hol kell lassítani. Na ezek után nem is fizettünk többet.

Amúgy három bírságba futottunk bele. Egyszer rossz irányba fordultunk, jogos volt. 83 kilométer/óra alig lakott településen: jogos, de már szívatás kategória. A harmadik esetben a balra kanyarodó sávból egyenesen mentünk tovább. Se tábla, se felfestés… Na ezt hiába magyaráztuk a rendőrnek, fizettünk. Nála volt az útlevél. (Azért elég jól alkudtunk.)

A következő oldaltól már a Kárpátokon túli részt cserkésszük be, lapozz!