Legutóbb a Hungária Rendőregylet motoros képzése volt a soros, amelyre a RILI tréningjei részben erősen hasonlítanak. Ennek igen egyszerű az oka: Fiedor Ferenc éppen úgy motoros rendőr, mint Sági Tibor, sőt ő az, aki a jelenleg is aktív két keréken szolgáló és védő állományt oktatja. A motoros rendőrök kiképzése Európa-szerte annak a bajor iskolának az útmutatásai és hagyományai alapján történik, amelyet a délnémet tartomány rendőrsége a BMW gyárral közösen fejlesztett ki. Ez magyarázza, miért hasonlítanak annyira egymásra a motoros rendőrök által vezetett képzések, és miért térnek el jelentősen például a Honda Safety Hungary tematikájától. Feri azonban sok éves oktatói rutinja, illetve a motoros rendőrök rendszeres kiképzése és a közúton látott tapasztalatok alapján jelentősen továbbgondolta a képzési rendszert. Ugyanúgy tette többlépcsőssé azt, ahogy a rendőrségi motorok vezetőit is szintről szintre trenírozzák: a hagyományos bójás gyakorlást versenypályán, majd valós közúton végzett feladatok teszik teljessé. Lássuk, hogy zajlik egy ilyen tréningsorozat!

Alapozás a tétényi fennsíkon

A későbbi jó teljesítmény és magabiztos közúti motorozás alapjait mindenképpen a bóják között kell megteremteni, így indulásként minden tanulónak a két napos alapképzésen kell kezdenie. Ennek részleteit mutatja be az alábbi, a Ride for Life Club által készített videó:

A gyakorlatsor minden alkalommal egy játékos bemelegítéssel kezdődik. Ennek során a legkülönbözőbb testtartásokban kell motorozni, amely nagyban segíti a magabiztos motorkezelés létrejöttét. Mint a RILI szlogenje is utal rá, közben szinte észrevétlenül tanul meg minden résztvevő nagyon is fontos dolgokat. Például amikor a pálya közepén levő dombon kell áttolni a motort, hamar adja magát a megoldás: egyesben, csúsztatott kuplunggal kell tenni ezt. Innentől pedig otthon a garázs előtti kis emelkedőn sem fogunk feleslegesen erőlködni a géppel.

Már a bemelegítés során is nagy előny, hogy a Rendőrség vezetéstechnikai pályáján zajlik az oktatás. A terület ugyanis hatalmas: 475 méter hosszú és 60 méter szélességű aszfaltplaccról beszélünk, így a bemelegítő motorozás soha nem válik unalmassá. Közben az akrobatikai elemek mellett például automatikusan tanulják meg a résztvevők azt is, milyen átkelni egy teljesen “véletlenül” odakerült vasúti sínen.

Amikor már mindenki határozottan kezdi érezni a javulást, jöhet maga a tananyag. Minden gyakorlatot megbeszélnek az oktatók és a csoport (egyébként legfeljebb öt tanuló jut egy instruktorra, ami szinte folyamatos motorozást garantál), illetve többször be is mutatják azokat. Amennyiben valamilyen járműfizikai összefüggést kell elmagyarázni, ahhoz sem vonul senki tanterembe: ott helyben, az aszfaltra kanyarított rajzzal tisztítják ki a fejekben élő képet az oktatók.

Az első “igazi” feladat a szlalom, amelynek számos variációja szerepel a tananyagban. Először egyenes vonalban levő bóják között kell dinamikusan terelgetni a motort, majd az úgynevezett eltolt szlalom során jön annak sokkal mélyebbre nyomása – ez már megalapozza a szűk manőverekhez elengedhetetlen technikát: a hátsó fék alkalmazásával kombinálva lenyomni magunk alatt a kétkerekűt. Azután újabb és újabb bója-elrendezések mellett csupa olyan helyzettel szembesülnek a résztvevők (és tanulják meg helyesen megoldani azokat), amelyekkel a városi motorozás során minden nap találkozhatnak kint az utakon is.

A szűk szlalom azt mutatja be, amikor az autók között nagyon keskeny helyen kell manőverezni a motort, és helyünk sincs azt lenyomni; a “holland kapu” névre keresztelt gyakorlat pedig megtanít megoldani azt a szitut, amikor hirtelen több sávnyi szélességet kell módosítanunk: például a Könyves Kálmán körúton a legbelső sávból a legkülsőre kell váltanunk, mert csak ott nem szorulunk be a feltorlódott autók közé.

Hátra arc!

Amikor már jól megy az irányok váltogatása, jöhet a teljes megfordulás szűk helyen. Először a kanyartechnikát gyakorolja mindenki a bójákból felrakott kör körül (akár többen is egyszerre, hogy már itt megtanulja mindenki a többi járművel való együttműködést), majd a körön belül kell folytatni mindezt.

A gyakorlatsor igazi célja, hogy a végén egy szűken felrakott félkörön belül (ennek szélessége megegyezik egy átlagos magyar országútéval, azaz kicsit kevesebb hat méternél) mindenki tudjon egy magabiztos hátra arcot csinálni, vagyis ipszilonozás nélkül forduljon meg.

Természetesen számos egyéb olyan gyakorlat is szerepel a repertoárban, amelyek ugyanezen szűk manővereknek az egymásba fűzését jelentik. Közös jellemzőjük, hogy a helyes végrehajtáshoz váltakozó irányban is meg kell tudni csinálni a szűk fordulásokat. Az igazi érdekesség azután az, amikor egy-egy feladatra az egész csoportot egyszerre ráengedik az oktatók: például a nagyon beszédesen “lóhere” névre keresztelt bójakerülgetés során a sok motorosnak egymásra is nagyon kell ügyelni, hiszen a feladat ritmusát a többiek pillanatnyi helyzetéshez is igazítani kell.

A következő oldalon jönnek a további szintek is, akár versenypályán.

[ pagebreak ] 

Állj meg,! Ha nem megy, kerüld ki!

Az alapképzés második napjának leglényegesebb részei a vészfékezés és az akadályelkerülés. A vészfékezési gyakorlatnak nagyon fontos eleme a bemutató, amelynek során nem csupán azt szemlélteti az instruktor, milyen különbség van a csak hátsó-, csak első- és a kombinált fékezés között, hanem azt is, milyen mértékben növekszik a fékút a jármű sebességével. Ezt pedig élőben látni egészen más, mint puszta számokkal dobálózni. Mivel a pályán hely bőséggel van, egészen nagy sebességgel is végrehajtható a gyakorlat. Erre a tanulóknak is megadatik a legetőség: amikor egy ügyesebb csoport jön össze, akár 80 kilométer/órás tempóig is növelik a fékezés kezdő tempóját. Megtapasztalni az innen való vészmegállást pedig sokkal többet ad minden beszélgetésnél – utána sokkal jobban meggondolja mindenki, mennyivel megy majd lakott területen belül! (Azért a helyes technikát mindenképpen írjuk le itt is! A hátsó fék rúgásszerűen indul, majd ahogy terhelődik előre a motorkerékpár súlya a lassulástól, folyamatosan csökken az ide szükséges erő. Az első ezzel egy időben kezdődik, de progresszíven, azaz két fázisban: elsőször egy kisebb fékerővel meg kell terhelnünk az első gumit és futóművet, hogy felkészítsük az utána következő nagyon nagy fékerő átvitelére. Így összességében a gyakorlás végére mindenki sokkal rövidebb úton lesz képes megállni, mint a tréning előtt az álmában is remélte volna.)

Akad olyan helyzet is, amikor a legjobb féktechnika sem segít, mert későn észleljük az akadályt. Ilyenkor csak az jelent megoldást, ha a menekülési úton tartjuk a szemünket, és a motort biztos kezekkel lenyomva magunk alatt irányt váltunk. Hosszasan gyakorloja mindenki ezt a technikát is, hiszen szó szerint a túlélés múlik rajta!

Folytatás a legfölsőbb szinteken

Amennyiben valaki elvégzi az alaptréninget, több továbblépési lehetősége is van a RILI berkein belül. Fiedor Feri ugyanis pontosan tudja: egy ilyen két napos képzés nagyon sokat javít minden résztvevő motorkezelési biztonságán (akármilyen szintről indult is), azonban közel sem jelent megoldást mindenre. Hiszen például a nagyobb sebességű országúti haladás során adódó kritikus helyzetek megoldásához bizony sokszor több kell ennél.

Akinek annyira tetszenek a bójás feladatok, hogy ezen a területen szeretné tovább fejleszteni tudását, annak megtanítják a legnehezebb, a motoros rendőrök éves vizsgáján is szereplő gyakorlatokat. Itt már minden van, amelyekkel akár az interneten keringő látványos tengerentúli felvételek rendőr főszereplőinek szintjéig képezheti magát akárki. Ez egy egy napos, szintén nagyon intenzív képzés, a helyszínét tekintve megegyezik az alaptréningével.

Aki pedig az országúti tempó biztonságos növelését szeretné elérni, annak a Kakucsringet kell megcéloznia, ahol nem kisebb név, mint ifj. Kökényesi György, népszerű becenevén Kiskökény foglalkozik a gyorsulni vágyókkal. (Ő sem sokat tett le eddig az asztalra, 32 bajnoki címe között két supermoto-EB elsőség is szerepel.) Itt mindenki elsajátíthatja a helyes kanyartechnikát, a helyes nézőpont megválasztását gyors haladáskor, a nagyobb tempó melletti irányváltásokat, és sok egyéb nélkülözhetetlen dolgot.

A cikk befejezéseként tanulók és oktatók együtt veszik célba a Mátra szerpentinjeit. Lapozz!

[ pagebreak ] 

Motorozzunk csoportban!

Hiába kezeli valaki magabiztosan a gépét, ha nem csak magányosan akarja róni a kilométereket, hanem csoportos túrákra vágyik, számos fontos dolgot kell még megtanulnia. Erre nyújt megoldást a RILI képzési rendszerének utolsó állomása, a közúti motorozás. Ez nem más, mint egy kellemes mátrai túra, amelyen minden egyes szakasznak megvan a maga szerepe, hogy a résztvevők mindent megtudjanak az oktatóktól. Akik itt ismét a megszokott motoros rendőrök.

A túra az M3-ason kezdődik, hogy a helyes autópályás haladást is el lehessen sajátítani. Ekkor legfeljebb öt tanulóra jut egy instruktor, aki mindig a csoport végén motorozik és figyel. Megtanuljuk, hogy kell helyesen alkalmazni a farkasfog-alakzatot, miként vált sávot az egész csoport, mikre kell figyelni a túravezetőnek, milyen követési távolságot alkalmazzunk. A vezetőt időnként cserélik, hogy mindenki tapasztalja meg ennek a felelősségnek az érzését. Amennyiben valami nagyon nem stimmel, az instruktor egy parkoló előtt megelőzi a csoportot, kiviszi őket a pályáról, és átbeszélik a fejlődéshez vezető utat.

A gyorsforgalmi szakasz után Gyöngyös utcáin szó esik a helyes városi haladásról is, amit a csoportos haladás során alkalmazni kell. Majd jön a Mátra, amelynek első része (Mátraházáig) csupa kellemes kanyart tartalmaz egészen jó útburkolattal. A forgalom viszont a hétvégi napokon gyakran igen erős, így az elöl haladó felelőssége ekkor még nagyobb, hogy egyben tartsa a mögötte haladókat. A farkasfog-alakzat ilyenkor természetesen felbomlik, és szigorúan saját sávján belül mindneki igyekszik az ideális kanyarívet megtalálni. Szó esik többek között arról is, hova nézünk ilyen esetben, hogy például nehogy lemásoljuk az előttünk haladó motoros hibáját – tehát soha ne kövessük őt gépiesen!

Az igazi Mátra

Egy rövid pihenő és eszmecsere után irány Pásztó, és a Magyarország legmagasabb pontját is tartalmazó hegység kevésbé jó aszfalttal ellátott része. Itt is nagyon sok újdonsággal találkoznak a tanulók, ugyanakkor számos dolog ezen a részen nyer értelmet, amelyet a korábbi bójás tréningeken gyakoroltak. Hiszen ezen a szakaszon kevésbé az ideális ívek megtalálása a feladat, mint a kátyúk és a murvafelhordások kerülgetése, azaz a magabiztos kanyartechnika mellett a rutinos motorkezelés is életbevágóvá válik. Különösen akkor, ha egy kis eső is segít mindebben, mint azon a vasárnapon, amikor magam is részt vehettem egy ilyen “tantúrán”.

Pásztón egy rövid szünet, majd a csoportok egyesülnek, és innentől a nagyobb létszámban motorozást gyakorolják. Az instruktorok is szerepet változtatnak: egyikük felvezető-, másikuk zárómotoros lesz, mindenki más pedig ismét farkasfog-alakzatban halad közöttük. Ez a szakasz is két részre van osztva, amelyet egy nagyon kellemes út menti csárdában elköltött közös ebéd szakít meg. Ahonnan nem a legrövidebb úton, hanem Rétság érintésével a 2/A főúton érkezik vissza a csapat Budapestre.

A teljesség igénye

A RILI tréningjére valóban lehet mondani, hogy mindent lefed, amire egy motorosnak a biztonságos és élvezetes közúti közlekedéshez csak szüksége lehet. Aki végigmegy a sorozat összes állomásán, az megtanulja a szűk manővereket, a gyors irányváltásokat, a vészfékezést és az akadálykerülést, a helyes kanyartechnikát nagy sebességnél, illetve mindezt alkalmazni a zárt környezeten kívül, vagyis az úton is. Ráadásként nagyon sok hasznos tanácsot kap a sokévnyi rutinnal rendelkező motorosrendőr oktatóktól a biztonság és az élvezet kombinálásához – már ami mindannyiunk kedvenc elfoglaltságát illeti. A világon létező legjobb dolgot. A MOTOROZÁST.