Ha kigyönyörködtük magunkat, ideje áttérni a gyakorlatiasabb dolgokra. Konkrétan megnézni, hogy milyen a Bonneville, mint motorkerékpár. 2011-ben, hiszen ezt a gépet most forgalmazzák nulla kilométeres új motorként. Tehát meg kell felelnie sok olyan követelménynek, amelyeknek régies külseje alapján nem feltétlenül felel meg. Járáskultúra, erő, dinamika, fékhatás, futómű – mind olyan dolgok, amelyekkel szemben nagyon mások az elvárásaink, mint voltak 30-40 évvel ezelőtt.
A Bonneville roppant finoman kel életre, könnyű a kuplungja és precízen kattan egyesbe az öt sebességes váltómű. Az üléspozíció nagyon klasszikus: viszonylag hegyes térdszög, teljesen felegyenesedett felsőtest és természetesen semmiféle szélvédelem. Igazi MOTOR. Ahogy elindulunk, azonnal feltűnik, milyen finoman működik minden (pedig a tesztmotorban még csak néhány száz kilométer volt). Szinte erő nélkül kapcsol a váltó, nagyon könnyű a motor irányítása, és precízen adagolható a gáz, illetve a fék is. Ezen a téren egyszerűen nem találtam fogást a motoron. A tőle elvárható mércével remekül gyorsul. Teszi ezt úgy, hogy már ötven körül simán kapcsoljuk az ötödiket (ha nem tesszük, egyesben 80, kettesben 120, hármasban pedig 150 körül szabályoz, tehát megy mint a bolond!), és onnan is kényelmesen tudunk előzni országúti tempó mellett vagy éppen városban.
Eközben nagyon kellemes, de halk gurgulázó hang jön a krómozott dobok irányából a városi szakaszokon – lakott területen kívül ugyanis ebből már nem sok minden jut a fülünkbe. Itt ugyanis kérem fúj a szél. Őszintén. Nagyon. Hiszen a felsőtestünk igen kevéssé dől előre, így férfiasan meg kell küzdeni az elemekkel. Éppen ezért nincs nagy jelentősége, hogy mennyi a gép végsebessége. Ezzel a motorral igazából nem is kell gyorsan menni. Amikor csak közlekedünk a városban (nagyon keskeny a Bonneville és remekül elférünk vele mindenhol) vagy rójuk az országutakat, a 80-100 közötti tempó bőségesen elégnek érződik. Hiszen mi most egy klasszikus motorbiciklin ülünk, elegánsan kell suhannunk és nem száguldozni! Az ember tudatát szépen átformálja ez az érzés, és egyre jobban és jobban érzi magát tőle. Minek rohanni, mikor egy Triumph Bonneville az utitársunk?
Mint korábban írtam, az első gyanús pont a motor szemrevételezésekor a fékrendszer. Amely nem csupán modernnek tűnik, hanem annak megfelelően is működik. Az első-hátsó tárcsás berendezés nagyon finoman adagolható, és a keskeny abroncsok képességeinek határán belül nagyon jól lassítja a Bonneville-t. A felépítésnek köszönhetően igen nagy szerepe van a hátsó féknek is, így jól jön a gép jellegéhez illő jobb oldali pedál. A keskeny gumik egyébként nagyon kellemes kanyarbeli viselkedést adnak a motornak: nem csak jól dönthető, de sima aszfalton szépen követi is a kormányzással kijelölt ívet.
A felfüggesztés némi-nemű kivetnivalót hagy maga után: ennek elsődleges oka, hogy a hátsó rugóút csupán 100 milliméter. Ezzel pedig csodát tenni nem lehet: az úthibákról határozottan értesít minket. Ugyanakkor ha kanyarban találunk valamilyen egyenetlenséget az aszfalton (nem nagy feladat sajnos hazánkban…), hajlamos kicsit behimbálózni. Ez sem lenne különösebben zavaró, csak közben a teleszkópos első felfüggesztés tökéletesen követi az ívet. Na de nem hasogatom tovább a szőrszálat, hiszen igazából a szigorú kanyarodás és a kanyarvadászat sem illik igazán a Bonneville arculatához. Amikor már “megjött a fíling”, nem is érzünk rá különösebb késztetést.
A bevezetőben emlegetett motorosok közül, akik vonzódnak a régies, klasszikus külsejű motorkerékpárok felé, senkit nem tudnék őszintén lebeszélni erről a motorról. Egy-két nagyon apró nünsztól eltekintve egy csodaszép külsejű veterán gépet vihetünk haza a legmodernebb belső tartalommal. Minden szempontból megfelel korunk elvárásainak. De azt hiszem, egyetlen motornak nem ezt választanám. Igazán tehát azokank tudom ajánlani, akik megengedhetnek egy második-harmadik-satöbbi kétkerekűt maguknak. Városon belülre, vagy kisebb ingázásokhoz tökéletes társ, amely olyan megjelenést kölcsönöz nekünk is, hogy tuti sokan megnéznek miatta. De senki nem irigyen, hanem mindenki örömmel és mosolyogva.
Következzenek a műszaki adatok, lapozz!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
…drótküllős kerekekkel.
Na erre a cikkre vártam…
Ugye milyen jó? Nem is értem miért nem elterjedtebb ez a stílus.
A legtöbb motoros tapasztalatához, tudásához bőven elég.
Bár ez az SE nem a sima Bonneville.
Ez már túl “amerikás” nekem.: az újszerű első tárcsa, a digitális kijelző, a fékkar stb..meg más apróságok.
Az eredeti 2001-ben debütált szériánál nincs szebb…a küllős nekem is jobban bejön de ez is pöpec…nem tiltakoznék ellene.
Az “ötvennél ötödik” nem tudom hogy jön össze…a plusz 5 ló? talán az injektor miatt? nem tudom.. de a ‘sutyorgásból’ nekem az jön le hogy nem szereti…inkább 80..sőt 90.
Most nézem csak hogy képesek voltak rárakni egy mézescsuprot.
Azért a régi szebb volt.
http://www.motorcyclistonline.com/roadtests/retro_bike_comparison/photo_06.html
Az alufelni nem illik hozzá,fűzött kerékkel szebb lenne szerinem.És egy fordulatszámmérő is jó lenne.
Nekem nagyon bejön,de két drótkereket megérdemelt volna!
Jól látom,hogy az első teló már taknyol!?
Azért azt tegyük hozzá hogy a drótküllős változat is van….fordulatszámmérővel is ( T100 ).
Ez az SE