Egy kirándulás emlékére

2009-ben nyár elején megkeresett egy kedves hangú hölgy, Anita, hogy szeretné, ha elmennénk hozzájuk a szállodájukba, megnéznénk, majd mesélnénk a hazai motoros közönségnek a kellemes szállás lehetőségéről. Ezt most kíméletlenül megtesszük!

Ahol jártunk, az a Hotel Alpin Murau. Sajnos abban az évben nem sikerült a találkozó, ellenben 2010-ben már nem menekülhettek, és összeszerveztük augusztus végére a kirándulást. Budapestről (jómagam), és Mecseknádasdról (MSE és Dávid) mentünk. Az első találkozónk Balatonszentgyörgynél volt, ahol pici megbeszélés után elindultunk a határ és egyben Murau felé. Ausztriába átlépve szinte kitisztult a levegő, kisimultak a rétek, még az utakat is jobban szerették a motorjaink! No meg a benzint! A határ után megitattuk a vasakat, s újult erővel robogtunk az uticélunk felé. Vettünk 7 napos pályamatricát, végigmentünk legalább 12 kilométernyi alagúton, amiért külön 7 eurót kellett fizetni. Pont a leghosszabb kétirányú volt, s örömünkre beszorultunk egy kamion mögé, így tíz perc alatt sikerült is átjutnunk a hegyen.

A kezdetben borús időjárás ellenére gyönyörű napsütésben motoroztunk végig. Rövid pihenőket tartva, kora délután elértük a szállásunkat, amely egy nem is annyira kis folyó, a Mur partján van, és a hegyi vasút kanyarog a másik oldalán. A folyón átívelő híd pillérje mellett a folyó szellemének szobra is mutatja, hogy az ittenieknek mennyire fontos a természet: az egész környék olyan szép, rendezett, hogy az ember nem is érti, hogyan tudnak ennyire csodás tájat varázsolni, akik ott élnek. Pedig megcsinálják! Annyira magával ragadott a hely, hogy még aznap délután egy rövidebb, mintegy 90 kilométeres túrácskát szerveztem magamnak. Nagyon nem bántam meg: motoros paradicsom ez, ahogy én láttam, jó minőségű utak, kanyarok, amelyek egyáltalán nem csábítottak a minél nagyobb sebességre, mivel itt a látvány az, amit élvezni kell.

1700 méterre kapaszkodtam fel, találkoztam a hegyi úton tehénkével, nénikével, és a legszebb az volt, hogy senki sem zavarta a másikat. Az idillhez hozzá tartozik, hogy a hegyi kanyargós út elején nagy táblán hirdetik, hogy amennyiben a motorosok túlzottan igénybe veszik a környezetet, akkor kénytelenek lesznek kitiltani őket. Tehát figyelnek ránk! Nem jutott eszembe, hogy őrült módon száguldozzak, mert ez a táj, ezek a szerpentinek nem erre valók.

A szállásra visszatérve élménybeszámolót tartottam, megbeszéltük, a másnapi itinert egy-két üveg Murau sör mellett, majd eltettük magunkat másnapra.

A következő oldalon feljutunk a Großglocknerre. Kicsit hiába…