A cowboyok jellegzetes öltözéke

Mint oly sok minden az újkori Amerika történelmében, a cowboyok története is a Santa Maria kikötésével vette kezdetét. Persze nem úgy, hogy leugráltak a fedélzetről a ma is ismert bőrkalapos, bőrmellényes, western csizmás figurák, lasszóval a kezükben. Nem. De a spanyolok voltak azok, akik egyrészt a háziasított marhákat, másrészt a lovakat behozták magukkal az Újvilágba. És ők voltak azok is, akik közül kikerültek a mai Mexikó területén az első vaquero-k, mely szónak az angolra fordításából született egyébként a cowboy kifejezés.

Az ő társaságuk bővült később folyamatosan az új meg új bevándorlók csoportjaival Európából, majd nagy számban csatlakoztak hozzájuk a felszabadult feketék, illetve az őslakos indiánok közül is. Mindegyik csoport hozzáadta a magáét a cowboyok (és később cowgirlök) közismertnek mondható megjelenéséhez. Mindenki, aki marhahajtónak állt, magával vitte saját népének hagyományait, melyek az elsősorban praktikus célokat szolgáló ruhadarabok rendeltetésében és azok díszítésében is megjelentek. Ezek az elemek aztán sajátos amerikai ízt kaptak és kialakították azt a későbbi cowboy stílust, amit ma is ismerünk.

E jellegzetes megjelenés tetőtől talpig áthatja egy cowboy megjelenését, minden eleméről elmondható, hogy ízig-vérig hozzátartozik az igazi western életstílushoz. Lássuk sorjában, miből is áll hát egy valódi cowboy ruha- és eszköztára!

Fejükön bőrből vagy kemény posztóból készült western kalapot hordtak, melyek széles karimája megvédte őket az égető naptól és a bozótosok ágaitól. Számos stílusuk ismert, melyek egyike-másika a sombrerókkal és a korabeli katonakalapokkal mutat rokonságot.

Arcukon a porviharoktól és melegtől is óvó pamutkendőt, a bandannát viselték, mely az izzadságot is felitatta a nagy hőségben.

Nadrágként farmert vagy durva posztónadrágot húztak, mely lovaglás közben védte a lábukat a sérülésektől, puhább belső varrásuk pedig a combjukat igyekezett megkímélni a felhólyagosodástól.

Nadrágjukra – további védelemként – még a chaps-nek nevezett bőr nadrágszerűséget is felvették, mely az ágak karcolásai ellen és a mozgó állatok között nyújtott biztonságot.

Ezt a két nadrágszárból és az ezeket összefogó derékrészből álló ruhadarabot egy erős bőrövvel rögzítették nadrágjuk felett, melyet gyakran díszített valamilyen tradicionális jelképet mintázó övcsat is.

Lábszárukat western csizma védte, melynek hegyes orra a kengyelbe való belépést, sarkantyús, magasított sarkuk pedig, az abban való megmaradást szolgálta munkájuk során. A csizmaorrot gyakran óvta csizma orrvas az anyag sérüléseitől.

Kesztyűjük gyakran szarvasbőrből készült, hogy a durva kötelek, szerszámok és növényzet fogása közben is kellően mozgékony maradhasson benne kezük.

Felsőtestüket általában hosszú ujjú western ing fedte, melyek ünnepi változatain gyakran jelentek meg díszítésként az adott területre és nemzeti gyökerekre jellemző élénk színű népi motívumok is.

Erre – az időjárástól függően – gyakran bőrből készült bőr mellényt és bőrzakót vettek, de a duster-nek nevezett hosszú vászonkabát viselése is általánosnak mondható. Ez őket magukat és ruházatukat is védte a szélviharok porától, hosszú hátsó hasítéka pedig nem akadályozta őket az egész napos lovaglás közben.

Az idők előrehaladtával ruhájuk díszítéseként egyre gyakrabban viseltek a cowboyok olyan kiegészítőket, mint a fonott bőrszálból és az azt összefogó fémdíszből álló amerikai nyakkendő, a csizmalánc vagy a gallérdísz.

Ezek, akárcsak maguk a ruhadarabok nagymértékben tükrözték az adott vidék sajátosságait és természetesen viselőik egyéniségét.

Ezeken túl, persze, embert próbáló munkájukhoz és koruk kemény világához számos olyan tárgy tartozott még, melyek elválaszthatatlanok a cowboy képétől – gondoljunk csak a pisztolytáskájukba dugott Colt-ra vagy a nyeregre kötött lasszóra.

Ezekről azonban később szólunk majd, hisz egyenként is megérnek egy külön történetet…