„Supermoto teljesítmény az utcán.” A WR250X is azon sportmotorok közül való, amelyek az ígéret szerint megállják a helyüket a versenypályán hobbi szintű körözgetésre, ám a pályanap végeztével nem kell trélerre rakni, hanem annak nyergében mehetünk haza, hogy aztán másnap a munkába is ezzel induljunk. A WR250X-el kapcsolatban természetesen a legnagyobb kérdőjel a negyedliteres motor. Van-e benne annyi spiritusz, hogy valóban olyan örömöket nyújtson, amiket egy supermotótól elvárunk?
Az átvétel után az első métereken a szokásos fűnyíró feelingem volt, amit az ilyen kisköbcentis egyhengeres, könnyű motoroktól megszoktam. Nem akar kiugrani alólam, töfögő a hangja, ám könnyen terelhető, amolyan „nyugiban akárhova” jellegű érzésem volt. A fokozatok eléggé rövidek, így nem tűnt kisebb fordulatokon sem erőtlennek a gép, sőt, a maga nemében még fürgének is nevezném. A négyütemű egyhengeres motorok általában nem különösebben robbanékonyak, az ember cibálja, aztán már érzi, hogy nem kéne. Ahogyan tisztult előttem az út, egyre magasabb fordulatokra pörgettem a kis Yamahát, és akkor már éreztem: bánni fogom, hogy ezt a motort csak pár napra kaptam meg. A WR250X kezdte kimutatni a foga fehérjét, és valami egészen elképesztőt produkált.
A kis 250-es egyhengeres ugyanis tízezret forog. Ez már önmagában sem lebecsülendő tény, ám hozzá kell venni, hogy erős mint a bors, hiszen 30 lóerejével komoly a literteljesítménye, mindezek tetejébe elképesztően jó hangja van. Hétezer felett az egyhengeres töfögős vérvonal teljesen kivész belőle, és onnan úgy szól és megy, mintha négyhengeres lenne. Lenyűgözött. Itt kezdtem érteni a rövid fokozatok okát: mivel a motor az egekig forgatható, és fent is van ereje, a gyakorlatban mégsem lesznek használhatatlanul rövidek az áttételek, csak segítenek az alacsony fordulati erőre-kapásban. A kis hengertérfogat ellenére a rövid váltóval nem kell különösebben ösztökélni, hogy egyesben hajlamos legyen emelgetni az orrát. Ez mondjuk nem csoda, egy ilyen stílusú motornál tervezői szempont, hogy a hozzáértők bármelyik keréken és bárhogyan tudjanak közlekedni vele.
Tehát mentem által a városon, az idő előrehaladtával szelídnek egyáltalán nem nevezhető stílusban. Élveztem a hangot – nem röhögni –, az erőt, és persze azt, hogy mindehhez egy igen jól manőverezhető és kicsi motoron ültem. Ahogyan hagytam el a várost, egyre hosszabbak lettek az egyenesek, és egyre kevesebb az autó, így volt lehetőség üvegig kiforgatni minden fokozatban. Elhiszitek, ha azt mondom, hogy 140 felett van a vége? Igen, 250 köbcentis, négyütemű, egyhengeres, széltoló magas felépítéssel. Nyilván nem ez a tartomány ahol jól érzi magát, csak a megdöbbentő számadat kedvéért írtam le. A tény az, hogy 120-ig kimondottan dinamikusan gyorsul, és még egyszer: egyhengerestől néha teljesen szokatlan, nagyon dögös hanggal. Ez már önmagában egy komoly örömforrás volt.
Ekkora már világossá vált, hogy robbanékony gyorsulás mellett remek futómű és kiváló fék is szerepel a történetben, de ezen a területen igazán csak a szokásos Szentendre-Visegrád szakaszon ismerkedtünk meg. Ha a motor teljesítményét lenyűgözőnek neveztem – a szóismétlés elkerülése végett – a futómű produkcióját briliánsnak mondanám. Én magam óvatos duhaj vagyok, különösen abban az esetben, ha az átvételkor az osztrák rendszámhoz tartozó önrésszel és felelősséggel kapcsolatos papírokat írtam alá. De azt hiszem azt kijelenthetem, hogy ilyen gyorsan még nem mentem a szűk kanyaros részen más motorral. Egy mozdulattal lecsapja az ember a pehelykönnyű gépet, a kormányt markoló kéz a térd előtt van. Nincs az a göröngy, kátyú, sóder amitől ebben a beton stabil pozícióban megijednék. A futómű igazi mestermunka. Ritkaság számba megy, hogy mind a be- mind a kirugózási csillapítást lehet állítani a teleszkóp felső részéről. De nem is ez a lényeg, mert azt gondolom, hogy ennek babrálása azokra a bizonyos versenypályán töltött napokra tartozik, hanem az, hogy az alap beállításban mennyire kiválóan zabálja a lepencei út kátyúit. Elképesztően nagy élmény ez a motor, és hozzáteszem, a teljes felszabadult érzéshez mondjuk egy Kakucs Ring és persze egy megengedőbb felelősségvállalási-nyilatkozat még igen sokat hozzá tudna tenni… Tudom, hogy amit én éltem át vele, csak amolyan előjáték volt, bőven a biztonsági sávon belül.
Aztán még a hegyen kezdtem érezni, hogy egyre több olyan kanyar van, ahol kezd zavaróan kevés lenni az erő. Az ember egyre gyorsul, egyre bátrabban ereszti be az ívre, a kanyar közben sincsen gondja, de a kigyorsítás az addigi dinamizmushoz képest olyan, mintha állnánk. Ez persze nem meglepő. Erős a 250X, de egy kis motor. Ráadásul olyan technika van alápakolva, ami ennek a teljesítménynek a többszörösével is megbirkózna. Mintha vettek volna egy profi 450-es supermotót, tettek rá lámpát meg indexet és beletettek egy fele-harmada akkora motort. Csiki-csuki pályán, és városban kevés ellenfele van, de ahogy nyúlnak a kanyarok, úgy érződik egyre szűkebb keresztmetszetnek az erőforrás.
De hát pont erre van kitalálva, nem? Csiki-csuki supermoto vagy gokart pálya, aztán a városban szaladgálni. Ez a kép így teljes, a motor tökéletes a céljára, egy nagyon sportos és praktikus kétkerekű. A WR250X azon motorok közé tartozik, amelyek árát kipróbálás után egyből megnéztem, hogy eljátszhassak a gondolattal, tudjátok… Nos, súrolja a kétmilliót, ami a műszaki tartalmat figyelembe véve teljesen rendben van, csak ha a 250-es lökettérfogathoz viszonyítom, akkor forgatom a fejem kicsit. Drágának nem mondanám, mert végső soron prémium termék. Azok számára egy nagyon potens örömforrás, akik rá tudják áldozni ezt a pénzt. Ha azt nézem, hogy mekkora öröm vele kanyargós pályán tépni, vagy a városban mindenkit hátrahagyni, akkor az erőforrás bőven elég. Ha azt nézem, hogy a Hayabusákhoz is lehet turbó-kitet venni, akkor meg gyenge.
A bevezetőben mélyfilozófia esszenciát ígértem. Nos, a WR250X tehát egyfelől kicsi, másfelől elegendő, méretéhez képest meg kimondottan erős aggregátja a következő örök érvényű és egyben rendkívül humoros mondást idézte eszembe: Szex szempontjából mindegy, hogy mekkora a szerszámod, feltéve, ha nagy.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Na ugye, hogy van élet 600ccm alatt is!
Azt, hogy 600 alatt van élet, eddig is tudtam. Még azt sem tartottam kizártnak a Honda VTR250 óta, hogy 250 köbcenti is nyújthat élvezetes motorozást. De mindezt egy egyhengerestől nem hittem volna. 🙂
Én pedig az MZ-s korszakom óta tudom, hogy egy hengernek nincsen párja!
Tavaly nagyon nézegettem ezt a kis dögöt, bár a pörgős jellege miatt arra nem jó, amire nekem kellene, de tény, hogy nagyon élvezetes. Sajna az árcédulája vastag… :(((
Az egyhenger biza páratlan… 😀
Mióta kijött a WR 250R/X odavagyok érte.Egy kis high-tech ékszer.
Ha valaki nem “autópályázik” nem is kell több szaladgálni.
Egy a baja a WR-nek,nagyon húzós az ára.
Jó kis gép ez.
Kár hogy 250-es de A korl. nem lehet vezetni.
Már volt olyan 1 hengeres Yamaha blokk amit más gyártók is felhasználtak,( pl: xt660. aprilia, derbi, sőt még motoros szánba is került) Nem lenne hülyeség ha ezt kis 250es erőforrást is felhasználnák új modelek tervezésekor akár más gyártók is, mert a leírás alapján igencsak életképes! Talán még egy über olcsóbb “futármotort” is lehetne belőle építeni.
Miért ne lehetne A-korlátos jogsival vezetni. Az A-korlátos 25kW-ig jó, ez a mocc pedig, ha jól látom, akkor 22,6 kW-os. Simán belefér!
Én testvéremmel párhuzamosan egy 125 etz-n tanultam meg közlekedni és az csupán 13 LE de egy Debrecen Eger tura meg sem kotyant neki nem egyszer.
Én egyhengereseken motoroztam világ életemben 4 és 2 ütemű is és ha tehetném azon is folytatnám
tuti hogy jó kics motor ez is
Hoppá!
Én lóerővel számoltam azért jött ki rosszul….
Magam is 250 ccm-es ETZ-n tanultam. Legjobb motor! 🙂 Sokáig nyüstöltem, és azok a szervízköltségek.. :)) Bánom, hogy eladtam..
Pofás jószág. Nagyon szívesen használnám főleg városban. A 30 LE azért nem semmi egy 250-es 4 ütemtől. Ha az anyagiak engednék egy ilyen vagy ehhez hasonló motorra beruháznék a másik mellé. Vagy inkább erre!? A szüleim engedékenyebbek voltak mint az anyagiak. Hogy kire ütöttek ezek..
De nem is egetrengető 2010-ben.
A Yamaha SRX 250 már 1984-ben 32le-t tudott,de a DR250s is 29le-t tudott 20éve.Mindkettővel mentem is,léptek elég rendesen
Szóval van még bőven potenciál a WR-ben.
a kis 250-es ninja. Oké, hogy paszírozzák ki a lóerőket, csak így a hasznos fordulatszám meg elkezd az egekbe mászni. 30 paci 10, 33 paci 11 ezer, nyomaték ami 250-nél 20-22 nm általában, az is picikét mászik felfele, így elérjük a 300/400 ccm jogosultságát, ami nem pörgetve éri el ezt a teljesítményt és még jogsikategóriába is belefér. Persze mondjuk van aki fordulatból szeret motorozni, de az valószínűleg nem egy hengert szeretne hallani, ami nem is igazán arra való.
250 ccm – ha városi használatra vesszük a jogosultságát – inkább lentebb húzzon és legyen kevesebb paci.
A motor nagyon jó lehet, efelől nincs kétség.
De amíg listaáron az XJ6 2.1 miller ez meg 2.15, addig azt kell mondanom, hogy a Yamahánál idióták dolgoznak!
Na igen… Yamaha SRX, kiráááály…. 🙂
És az XJ6 is. Viszont én 1.8-ért láttam szalonban…
Az első rugóstag (up side down) felső részén, középen található csavarral a kirugózási csillapítás állítható. A fölötte látható csavar a teleszkóp légtelenítésére szolgál… A berugózást alulról a gumidugó eltávolítása után lehet állítani.
A WR-hez is lehet tubót kapni, bármelyik fokozatban felveszi az elejét..:-)
http://www.youtube.com/watch?v=hYbiTKtlFd4