„De jól néz ki! VTX-ből csináltad?” - szólt át a lámpánál a motoros kolléga. Ennél nagyobb elismerést nem kaphat gyári custom motor.
Talán most van aki azt gondolja, hogy a fenti bevezetőt valamiféle cinizmusból írtam, pedig ez egyáltalán nincs így. Olyan léptékű volumengyártó, mint a Honda még sosem jött elő ennyire merészen a kis motorépítő műhelyek formamegoldásait idéző kétkerekűvel, mint amit a VT1300CX esetében látunk. Az, hogy a CX könnyen nézhető átépített motornak, semmiképp sem hátrány, hanem egyértelműen előny. Sőt, maga cél elérését jelenti, ha a Honda mint hatalmas gyár, „csak” a mögöttes technika és minőség garanciáját jelenti, a megjelenést pedig egy inkább művészetből, mint gépészetből élő motorépítő műhely munkájának vélhetjük.
Művészetet említettem, és azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy minél radikálisabb egy chopper, annál inkább kell rá műtárgyként, mintsem közlekedési eszközként tekintenünk. Ha ezt elfeledjük, könnyen jöhetünk zavarba, hiszen a technika mércéjével mérve, „rendes” motorokhoz hasonlítva bizony nem versenyképes egy ilyen kétkerekű. Ez persze egyáltalán nem baj, sőt, számomra azt jelenti elsősorban, hogy a kommercializálódás és az egysíkúvá válás a motorok világát még nem olyan mértékben, vagy legalábbis más minőségben érte el, mint az autókét.
Gondoljunk csak bele, mennyire képtelenség lenne a Hondától 2010-ben egy fantasztikusan dögös, 2,5 tonnás hotrod, amelyben egy 5000 köbcentis klasszikus V8-as dübörög 60 lóerővel. A vezetőülés egy fotel, mellette egy csodásan-mívesen faragott sámli az utasnak. Elöl igényesen kidolgozott sárvédők alatt virsli gumik, és az ezektől elvárható lassulási képességek. Ugye képtelenség? Autóra fordítva a CX technikailag körülbelül ezt jelenti, ha mondjuk a CBF1000F-hez hasonlítom, és mégis van helye a piacon. Hát nem szép ez a motoros világ?
Alig hittük
A modellt még anno Fury néven ismertük meg, már akkor sokat elmélkedtünk és megdöbbentünk azon, hogy ezt a Honda bevállalta.
2008 végén jelentek meg az első kémfotók, szinte hihetetlen volt, hogy ebből egyszer szériamotor lesz. Persze elsősorban az Egyesült Államok részére készült, és tény, hogy ott jobban beleillik a képbe, mint itt Európában. Talán maga a motor konstrukciója nem szokatlan nagyobb gyártótól arrafelé, de a Hondától minden bizonnyal az. Valószínűleg épp ezért készült…
Nos tehát ilyen motort tesztelni meglehetősen faramuci dolog, hiszen sokkal többet nyom a latban a szubjektivitás, mint a praktikum. A magam részéről a chopperek esetében csak azt tudom megmondani, hogy az egyébként ésszerűtlen kialakításból (ami minden chopper sajátja) adódó hátrányosságokat hogyan sikerült tompítania a gyártónak. És ha innen nézem, a CX esetében kimondottan jól.
Az üléspozíció a szokásos: nagy vitorlaként feszülünk a szélnek, nem tudunk előre hajolni, így ezt vagy megoldjuk bicepszből, vagy nem. Azonban megdöbbenve tapasztaltam, hogy az általam eddig próbált hasonló felépítésű motorkerékpárokhoz képest 130-140 kilométer/óra sebességgel is lehet viszonylag kényelmesen haladni. Azt hiszem, hogy az eléggé magasan és elöl lévő fényszórónak keletkezik egy gyakorlati oldalról nagyon szerencsés szélárnyéka, ami ilyenformán megnöveli a felépítésből és az üléspozícióból adódó, más gépek esetében 70-100 kilométer/órás gyakorlati csúcsebességet.
Individuum
Az utas élménybeszámolója már kevésbé lelkes, ha 500 méternél nagyobb távolságot tesz meg mögöttünk. A hátsó ülés kicsi és kemény, amin terpeszben lehet ülni. Feleségem 10 kilométert ült mögöttem, utána még egy napig úgy járt, mint ő és megannyi sorstársa a szülészeti osztályon annak idején. A válasz persze az, hogy ez egy individualista motor, amin az individuum egyedül motorozgat. No de ne felejtsük el, hogy az individuum szívesen lép kapcsolatba ellenkező nemű individuumokkal. Szóval mindenképpen ajánlom a Hondának a párnázottabb hátsó ülést, hiszen ha a CX-et egyik céljára, azaz csajozásra használjuk, akkor a sikerrel hazavitt nősténnyel emiatt nem fogunk tudni sokat kezdeni…
Az 1312 köbcentis, 52 fokos V2-es motorból 58 lóerőt kihozni nagyon komoly kihívás lehetett a Honda mérnökeinek, hiszen ha becsukott szemmel, három-négy whiskey után egyik gyakornokuk a papírra vet egy motortervet, valószínűleg az is nagyobb teljesítményt ad le ennél. Szóval vakarózhattak, hogy mit rontsanak még rajta, hogy 60 ló alá szorítsák. Tudom-tudom, nyomaték… Hosszas műszaki érvelés helyett inkább csak annyit írnék, hogy a CX eléggé vérszegénynek érződik, de tudom azt is, hogy nem a száguldás egy ilyen motor célja. A motor működése egyébként kimondottan kulturált, annak ellenére, hogy hatalmas V2-esről van szó, alig rázkódik. A kipufogó (sajnos) szintén nem nagyon hallható, ha már chopper, és ha már gyenge, legalább röfögjön, böfögjön, puffogjon…
A hátsó futóművön változtattak a 2008-as kémfotókhoz képest, de a cél megmaradt, azaz merev felépítésűnek kell látszódnia, pedig nem az. Ez sikerült, de aminek tényleg lehet örülni, hogy ezzel együtt kimondottan kényelmes is lett. Ha a budapesti tesztelő azt mondja, hogy kényelmes, akkor valószínűleg a célpiac Egyesült Államok motorosai egyenesen kiválónak fogják nevezni. Az általam próbált 140-150 kilométer/órás sebességig nagyon stabil a motor, bár ennek az ellenkezője lenne furcsa ilyen villaszög esetében. Kanyarodni is jól lehetne vele, mint az alacsony tömegközéppontú chopperekkel általában, persze az azonnal leérő lábtartó hamar elveszi az ember kedvét az irányváltástól.
Nem szabad elfelejteni, hogy a fenti néhány bekezdésem a legkevésbé érdekes annak, aki egy ilyen motor megvásárlásán töri a fejét. Hiszen tudja, hogy nem fog CBR-eket kergetni, tudja, hogy nem ezzel a motorral fog európai körútra indulni. Ami itt sokkal inkább hangsúlyos lehet például, az aprólékos munka, amivel a Honda igyekezett elrejteni miden tartozékot, hogy a váz és az erőforrás szépségének harmóniáját a hűtő, a féktartály, a vezetékek és egyebek ne rontsák.
Egyszerűen szép, nagyon egyedi megjelenésű ez a motor, és az ember különlegesnek érzi magát a nyergében. Én nem szeretek különösebben szerepelni, így kissé feszélyezve éreztem magam a CX nyergében, de akinek ez kell, az nem fog csalódni, minden pillanatban a reflektorfény közepén lesz ezzel a géppel. Nem utolsó sorban pedig ott van az a tény, hogy mégis csak egy volumengyártó szériamotorjáról van szó, így teljesen legális papírokkal, gazdagságosan, környezetbarát módon, lerobbanástól nem tartva feltűnősködhetünk.
Semmilyen gyári motor nem lehet chopper. A chopper épített vagy átépített motor. Sorry, no offense 🙂 Kérek még cikkeket a cruiser-custom szekcióból, nekem bejön a téma.
Kipróbálnám!
Szép, minőségi de nekem túl letisztult.
A nyomaték magas, de vérszegény?. Mondjuk ha hosszúak a fokozatok..
Igen, ezt a nyomték dolgot csak érintettem a cikkben, mert tudom, hogy ez sokaknak ilyen fixa ideája.
Ennek a motornak 100 Nm a maximális forgatónyomatéka, ami köbcentire vetítve soknak biztosan nem nevezhető.
És abban teljesen igazad van (hogy mint minden keveset forgó motorhoz) viszonylag hosszú áttételt kell tenni, ami meg úgyis megeszi a kerékre jutó nyomatékot.
De ennél a motornál ez tökmindegy szerintem. Ilyenre van hangolva. Akik értenek hozzá, azok szerint ez így jó.
Vilmo, hamarosan Kawasaki VN1700 teszt jelenik meg.
Gyönyörű motor, de asszem nem én vagyok a célközönség 😀
Nem volt benzin benne? Mást nem tudok elképzelni, hogy el sem indítottátok!!!!???
Gyönyörű és vérszegény.