Némi aggodalommal vegyes kíváncsisággal figyelem immáron hosszú évek ótaa motorkerékpárok evolúcióját. Néhány éve még a kíváncsiságom volt az erősebb,azonban a manapság tapasztalható tendenciák egyre inkább kezdik az aggodalom irányába billenteni a mérleg nyelvét.
Hiszem, hogy Murphy jól látta! Ami elromolhat az minden bizonnyal előbb vagy utóbb el is romlik. Kedvenc hobbi- és közlekedési eszközünk esetében pedig ez – valószínűleg nem túlzok kijelentésemmel – létkérdés. Talán az ABS megjelenésével kezdődött minden. Tisztán a motorosokat segítő szándékkal, a legnemesebb célok szem előtt tartásával kezdtek a motorkerékpár-gyártók egyre nagyobb figyelmet fordítani a lehetséges vezetési hibákból eredő balesethelyzetek minimalizálására. Már ekkor sokan voltak, akik ellenérzéseiknek adtak hangot, hiszen sokunk meglátása szerint hibás elgondolás kivenni az ember kezéből az irányítást és elektronikus rendszerekre bízni azt. Nem csupán az irányítást adjuk át ezzel a gépeknek, hanem a kompetenciát is, amellyel ezen kisegítő rendszerek hiányában kizárólag mi sofőrök rendelkeznénk.
Vajon mi jön még? A
vezető döntéseit szükség esetén felülbíráló elektronikus kormányzás videokamerák és a fedélzeti számítógép által elemzett adatok alapján? Esetleg robotpilóta, hogy a hosszabb, például autópályás szakaszokon aludni is tudjunk? Nekem ez a jövő nem tetszik! Elgondolkodom azon is, hogy vajon napjainkban is csak és kizárólag a motorosok biztonsága a legfőbb szempont a gyártók szemében, vagy esetleg közrejátszik a profitéhség is…Hiszen az egyre “modernebb”, egyre jövőt idézőbb technológiákkal operáló, ezáltal egyre drágább járművek egyre nagyobb profittal jutalmazzák megalkotóikat. Vajon kinek jó az, ha (természetesen „szigorúan a minőség védelmében” felkiáltással) csak és kizárólag márkaszervizekben, csak és kizárólag gyári alkatrészek felhasználásával, horribilis munkaóradíjak és alkatrészárak kifizetésével, többmilliós szoftverek és számítógépes teszterek segítségével orvosolható egy – egy meghibásodás, legyen az bármennyire csekély is?
Lehet, hogy én egy maradi, “öreg motoros” vagyok, de nekem jobban tetszene, ha olcsóbban kapnánk megbízhatóbb járműveket. Ha nem az lenne a cél, hogy egymást “űberelve” minél nagyobb szabású és futurisztikusabb technikákkal teletömött robotokat nyomjanak le a felhasználók torkán, mindezt aranyáron.
Elismerem, lehet némi túlzás a fentiekben. Nyilván minden fejlesztést ezerszeresen kipróbálnak, mielőtt szériaéretté válik egy-egy újdonság. De valóban szükséges mindez? Lehet, hogy eljárt már felettem az idő, de én mégis úgy gondolom, ez az út nem a jó irányba vezet. A technológiai fejlődés nem feltétlenül jelent egyet a bevált dolgok minden áron való megváltoztatásával, különböző ideológiák mögé bújtatott agyonkomplikálásával, csak mert a marketingesek szerint a piac ezt diktálja.
Mit tehetünk mi motorosok? Legnagyobb költőink egyike már nagyon jól megfogalmazta ezt a kérdést, igaz más vonatkozásban, de talán nem venné zokon, ha örök érvényű szavainak egy részét felhasználva, én is megismételném példáját:
Robotok vagy motorok? Ez a kérdés, válasszatok!
Ha mindenki így látná nem pusztulnának ki a régivágású motorok a szalonokból ( pl bandita, xjr, stb).
Az átlag vásárló meg akar halni a motoron, a gyártó feladata ezt megakadályozni. Mindenki Valentino Rossinak képzeli magát (aki mellesleg tán sosem ülne közúton motorra).
A gyártót (mióta piacgzdaság létezik) mindig is kizárólag a profit érdekelte. A motorosbiztonság is ezt célt szolgálja. Azt ugye senki sem gondolja, hogy a személyes szimpátia okán,felebaráti szeretetből fejlesztik a biztonságtechnikát?
Olyan hibáról, mint a cikkíró félelme még nem sokat hallottunk (azért a tervezők se ostobák, és ha mégis, akkor meg nem menne át a motor a hatósági engedélyezési procedúrán) A toyota beragadó gázpedálja volt az egyetlen ügy, de, mint kiderült azt a balesetet is a user bénasága okozta.
A valódi probléma ( a megbízhatatlanság) a gyártási költségek csökkentéséből fakad (nézett már be valaki a motor idomjai alá, és látta azt a katrancolt, szigszalagos borzalmat?) szerintem – ez pedig sajnos muszály a vásárlói igények teljesítéséhez, különben elszállnának az árak. És nem utolsósorban a szervízbevétel is jól esik a gyártónak.
A bontóban a cikkíró még mindíg megtalálhatja álmai motorját.
Egyébként meg mi az hogy “régi iskola”?Fakerék? Gyaloglás?
A mai teljesítményhajhászásnak az az eredménye, hogy a közútra, bárki által megvásárolható versenytechnika kerül.
Ezt a riderek nagy része nem tudja felfogni, magukat azonosítják a GP nagymenőivel. Van akinek szerencséje van (megússza a balesetet, necces helyzetet), van aki besokal és talán az életével is fizet.
Két dolog van:
Pilóta függő a dolog, ezt be kell látni, de a közút nem versenypálya, és nem is mindenki születik versenyzőnek.
Igenis kell az az ABS minden motorra, és legyen kikapcsolható ha pályázni akar, de közútra kell.
Akkor autókba sem kell légzsák, mert minek?
Mindenki vezessen úgy, hogy ne legyen baleset részese? Ez illúzió.
Veztech kell, hasznos, de nem csak a kezdők esnek motorral, sőt… Sok nagyon jó motoros közülünk már a csillagösvényen húzza a gázt. Hibázni egyszer is elég.
Amit mondasz, olyan, mint biztosító kötél nélkül hegyet mászni.
Közúti motorokon igenis legyen kipörgésgátló, ABS, még akár elektronikus kormányasszisztens is (vagy mi) ha a motorozás élménye megmarad, és ezzel biztonságosabbá tehető ez a nem igazán veszélytelen közlekedési forma.
Észre kell venni, hogy a mai motorok teljesítménye régen túlhaladta az átlag motoros képességeit. Ezt lehet kezelni intelligenciával, képzéssel, de teljesen behozni nem könnyű.
Akinek ez nem tetszik, még mindig vehet “old school” gépeket, amiken ilyenek nincsenek.
Talán annyiban egyetértek, hogy a motorozás oktatását szigorúan olyan gépeken kell kezdeni, amik high tech-mentesek. Hogy megtanuljon rendesen… Mint homokban focizni…
Mint mondtátok, minden a profitról szól. Kétlem, hogy álmatlan éjszakája lenne bármelyik nagyobb részvénytulajdonosnak is a motorgyárak közül az általuk eladott motoron meghalt emberek miatt.
Mivel a sajtóban a motorozásról leginkább szörnyűségeket nyomatnak nekik kompenzálniuk kell valamivel. Azt mondják van ABS, kipörgégátló, morgoncírtó stb. és az majd segít. Nem mondom, hogy hasztalanok ezek a dolgok, de a kutya nem ezekben van elásva. De jól hangzik és az eladást növelik, a profit nő és már meg is érte belerakni.
Azzal nem lehet eladni már semmit, hogy: figyelj egyszerű megoldás, olcsó és megbízható, mert az nem menő.
Majdnem hozzászóltam….. de inkább nem :))))
“…A dohánygyárak költik a legtöbbet a rákkutatásra. Miért hazudnának? A halott ember nem vesz cigit…”
Értem a lényegét annak amit a cikk írója közölni szeterne, de a tuti megoldásra lila fingom sincsen.
Ahhoz a bölcsek kövének birtoklása sem volna elég alap.
Kicsit hasonló érzéseket kelt bennem, mint amikor arról olvasok, hogy az USA elsőszámú (törvényes!!!) biznisze a gyorséttermekben rejlik. Hangyapénisznyivel lemaradva tőle a második helyen pedig az ilyen éttermekben disznónyira hízlalt dagadt állatok lefogyasztása áll!
Hát nem bomba üzlet?? Mint mikor az üveges csúzlit osztogat a gyerekeknek !
Itt is hasonló a helyzet. A versenyek nézése közben, a reklámokból, a szalonok marketing szövegéből mind-mind a “veddalegújabbat” életérzés szivárog a szürkeállományunkba.
Számomra még bőven belátható ideje azt sem igen tudtam, hogy mi a tököm az az ABS, ma pedig nem lehet nélküle használt motort eladni (vagy csak irreálisan a piaci értéke alatt).
És még csak azt sem mondhatom, hogy nem jött már jól 1-2 alkalommal a segítsége, de korábbi zakóim és egyetlen komolyabb balesetem során semmi hasznát nem vettem volna.
Kipörgésgátlós motorom még nem volt, de valószínűleg ebben a kategóriában (100 LE körüli motorjaim voltak az elmúlt években 86-125 között) annak sem venném sok hasznát, főleg abban a laza túratempóban, ami mellett egy hátsó gumi kitart 16ekm-t, egy garnitúra fékbetét 30-at, a láncszet pedig 40-et.
Amúgy a haladással nincsen bajom, hiába is volna. Onedin kapitánynak herótja volt a gőzhajóktól, a vitorlázás mégis kiment a divatból (a gőzösökkel együtt) a kereskedelmi hajózásban. A rokkával, a faékkel és a lőcsös kocsival együtt.
Nem lelkesedem be túlságosan az újabbnál újabb “pokolgépektől” a motorgyártásban, de megpróbálok együtt élni velük és amennyire lehet, függetleníteni magamat tőlük. Aztán egyszer csak maga a motorkerékpár is rákerül a listára a rokka és a faék mellé, de azt már nem szeretném megélni.
Egyet kell értsek az előttem szólóval egy dolgot kivéve. A vitorlás hajó dolog.. Nagyon sokan szeretnek vitorlázni és versenyeket is rendeznek belőle, az viszont igaz, hogy ma már csak hobi szinten maradt meg.
Amúgy Mi tehetünk erről az egészről Ha nem dölnénk be és vennénk ,meg a 3 betűs rövidítésekkel teletüzdelt vasakat akkor nem lenne belőlük annyi mert nem lenne rá rá igény. Ez nem csak a jármű piacra vonatkozik. Pl egy Tv vásárlásakor Baromi fontos a HD felbontás, a különböző kép/hangjavító elektronikák a készülékben és vagy 5féle ki/be menet aztán hazamegyünk és beledugjuk a koax kábelt a hátuljába és pislugunk a többi ki/be meneten, hogy az mire jó. A kép meg még rosszabb mint a régi TV-ken. A mobiltelefonokról nem is beszélek, mert fontos, sokan vannak akiknek “mindentudó” mobiljuk van és közben csak telefonálnak sms, meg zenehallgatás. Az áramkörök jó része pedig sohasem kerül használatba 🙁
Ugyanez van a járműveknél is. Belekerül minden akár feleslegesen is. (nem az ABS-re gondolok). Ez elérte a motorpiacot is.