Folytatódik a VFR sztori

A Honda VFR-je egy legendás motor, bár soha nem teljesítményével tűnt ki a kétkerekűek sorából. A V4-es konstrukció, amely hosszú ideig egyedülálló volt a motorok körében, korosodásával számos találgatásra adott okot. A VTEC-es változat éveinek gyarapodásával egyre többet pletykáltak egy nagyobb gép érkezéséről, ez azonban hosszú ideig váratott magára.

Közel két éve hallhattunk ismét a VFR történet legújabb részéről, akkor a spanyolok pletykáltak egy V5-ös konstrukcióról, illetve egy sport és sporttúra változatról. Ugyan a 2008-as kölni Intermot valamelyest lehűtötte a kedélyeket, de a tavaly nyáron megjelent kémfotók, és információk kapcsán újra beindultak a találgatások. Azután elérkezett a nagy nap, a Honda bemutatatta az új, azóta már általunk is tesztelt VFR1200-at, olyan technikai nyalánkságokkal egyetemben, mint a változó hengervezérlés és a DCT váltó. Akár egy hosszan várt, a háttérben végrehajtott fejlesztési történetnek is mondhatnánk az egészet, amely az új modellben csúcsosodott ki, s amely nem sokban különbözik a Yamaha Super Teneré modelljének történetétől. Jobb emlékezőtehetséggel bíró motorosok azonban méltán emlegethetik Takagi Sigeru tavalyi nyilatkozatát, melyben a VFR-t, mint a Honda motorok új generációjának előfutárát aposztrofálta.

A legújabb hírek ezt a nyilatkozatot látszanak alátámasztani, ugyanis a Honda Japánban szabadalmi igényeket nyújtott be duplakuplungos váltójának egyszerűsített, alacsonyabb költséggel gyártható, és más motorokban is alkalmazható változatára. A váltó összetettsége csökken, az elektronika és az érzékelők egyszerűsödnek, az új váltó szerkezetében pedig jobban illeszkedik a jelenlegi sornégyes motorokban alkalmazott konstrukciókhoz: ez azt is jelentheti, hogy talán már a következő generációs CBR1000RR-hez is rendelhető lesz a gombnyomásra működő nyomatékváltó.

A VFR történetnek azonban ezzel még koránt sincs vége. Már a spanyolok is két VFR változatról beszéltek, tavaly pedig az angol sajtó emlegetett egy sokkal inkább túrásabb, a Pan European utódjának tekinthető változatot. A legújabb pletykák ismét a túraváltozatról, s annak közelgő bemutatójáról szólnak. Az optimistábbak már a szeptemberi Intermotra várják a VFR1200T-nek nevezett túramotor érkezését, amely számos, kétkerekű gépjárműveken eddig még nem látott újdonságot vonultatna fel. A motor az elvárások szerint nem csak a Goldwingen megismert légzsákokkal, hanem a korszerű autókon alkalmazott gyűrődő zónákhoz hasonló megoldással lenne felszerelve, a „segédváz” volna a fő teherviselő elem, amely a motor elejéig húzódna. A szerkezet kialakítása lehetővé tenné, hogy egy esetleges frontális karambol esetén az erőhatás ne felfele-előre lője ki a motorvezetőt (és utasát), hanem a vészhelyzetben kinyíló lufikba irányítsa a pórul járt motoros(oka)t. A VFR-T motorja állítólag szintén egy új konstrukció, DOHC szelepvezérléssel rendelkezik, és ezen a hengerek már egyesével lennének ki- illetve bekapcsolhatók, így váltva 2-3-4 hengerrel működő üzemmódok között, ezzel biztosítva az akár 30%-kal alacsonyabb fogyasztást is.

Ki tudja, lehet, hogy csak a csalódott újságírók fantáziálnak, vagy talán csupán egy újabb „szondázás” folyik a gyártó részéről, a legjobb esetben pedig a VFR története valóban folytatódik. Már csak néhány hónap és elkezdődnek a nagy nemzetközi motorkiállítások, így az igazság hamarosan kiderül!