Összefoglaló az EICMA-ról – 2. rész

Az Onroad.hu kint volt a kiállítás első napján és élő videóközvetítést adott az eseményekről ebben a cikkben. A teljes képanyag ide kattintva érhető el. (Ebből a cikkből csak az, amiről szó van benne.) Az összefoglaló első része itt van.

KTM

Úgy látszik, a KTM-hez is eljutott a hír, hogy nem mindig a legerősebb motor a legkelendőbb, és nyitottak lefelé. Mióta az Európában leginkább csak humoros videóiról ismert indiai Bajaj bevásárolta magát a mattinghoffeni cégbe, nem csitulnak a pletykák a közösen gyártandó 125-ös motorokról. Bár a sajtóanyag külön kihangsúlyozza, hogy a fejlesztés kizárólag az osztrák kisvárosban történt, ezzel csak azt a gyanút erősítik meg, hogy ez a gyártásra már nem feltétlenül lesz igaz. Na de ez nem is feltétlenül baj nekünk, egy igényes, de olcsó kezdőmotor a KTM-től mindenképpen jó hír. A vaskos WP villák Brembo fékek és igényes kialakítás miatt fél szemmel egy újabb 690-esnek néztem, de szerencsére ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mindenesetre ha sikerül megfelelő áron piacra dobni egy nyolcadliteres motorcsaládot a világ jelenleg legnépszerűbb szegmensében, akkor az a KTM jövője szempontjából is jó hír lehet.

< ?php include '/srv/www/onroad.hu/root/wp-content/migrated/2009/11/12_eicma_rnie/gallery.inc'; ?> A KTM a világ legtöbb részén azonban terepmotorjairól híres, így ha már durrantani kell, megteszik ebben a szegmensben is. A 450-es krosszmotorokat gyakran éri az a vád, hogy túl erősek még a nemzetközi versenyekre is. Felmerült egy 350-es kategória limit is, mint megoldás, ennek már meg is felelne az új, injektoros, himbarendszeres futóművel szerelt 350 SX-F Factory Racing melyet nem kisebb név, mint maga Stefan Everts finomított a fejlesztés folyamán. Bár a szerkesztőség tagjai terepen még esetlenebbül mozognak, mint aszfalton, erre a motorra igazán kíváncsiak vagyunk. Ha már aszfalt, nem lenne KTM a KTM, ha az egyébként is sokszínű 690-es modellcsaládját ne tudta volna tovább bővíteni. Az idén a Duke 690 kapott egy R-es testvért, a szokásos narancsszínű váz mellett jobb villa, karbon alkatrészek és más kisebb változtatások mellett 70 lóerős teljesítmény emelik az elit családba a kis Duke-t. Ha már bővülés, akkor a V2-esek között is történt valami, az RC8 Akrapovic Race Replica és Red Bull Replica sem maradhat említés nélkül. Teljes szívünből drukkolunk az osztrákoknak hogy jól menjen a szekér, és a tesztparkban az összes újdonság megtalálható legyen, egy RC8 a világ ellen összecsapással még adósok vagyunk.

Triumph

Az angolok büszkesége a hatalmas újdonságok helyett inkább egy design verseny eredményét mutatta be, megannyi customizált motort. Tartogattak valamit az újdonságra éhes sajtónak is, de soványka a falat az idén. Építettek egy Speed Triple-t a kiállításra, mellyel az Öhlins-szel induló kapcsolatukat szeretnék hangsúlyozni. A kevésbé sportos modellek közül először láttuk élőben a Rocket III Roadstert és a Bonneville Sixty-t, valamint az új fényezésű, soros, kéthengeres, 1600 köbcentis Thunderbird-öt. Reméljük a cég a NEC-re tartogat még valami meglepetést, esetleg egy 1050 köbcentis sportmotort?

Hyosung

A koreaiak évek óta reszelgetik a palettájukat, jelentős újdonságot régen láttunk felőlük. Megújult az Aquila cruiser, jövőre 700 köbcentis lesz, és a design is változott, de olyannyira kicsit, hogy csak véletlenül vettük észre az elektromos koncepciómotorjuk mellett. A 60Ah-s Lítiumos akksik elvileg 120km-re elegendőek ennél a modellnél, ami valós körülmények között inkább a negyede lesz. A nagytestű robogó leginkább kidolgozásában különbözött a kínai termékektől, ugyanis várható gyártásáról és forgalmazásáról nem sikerült információt szereznünk. A GEM 4.0 mellett a standon találtunk egy kistestű GEM 2.0 nevű robogót is, ami viszont tényleg állhatott volna egy kínai standon is, legalábbis sok alkatrész ismerős volt az évek óta mutogatott Keeway elektromos motorjairól.

MV Agusta

Az MV nem olyan régen még a Harley-s felvásárlásban bízva nagyreményű terveket szövögetett, de már síri csend és hullaszag a sorsuk. Kiállították az új F4-et és Brutale-t, amik avatatlan szemnek pontosan ugyanolyanok, mint az elmúlt 10 évben, miközben papíron gyengébbek és nehezebbek lettek. Kétségtelen, hogy még így is indulhatnának egy motorszépségversenyen, és a konkurens Ducati 999 példája jól mutatta, hogy nem feltétlenül egyszerű letérni a kitaposott útról, de ennél mégis nagyobb változást vártunk. Nem csoda hát, ha az a hír járja, hogy a gyártás már régóta áll, és az olaszok élete a megfelelő pár és tőkéstárs elcsábításán múlik. A hatalmas csillogó stand, gazdag ellátás a bennfenteseknek, ízléses presskitt mind azt sugallják, hogy nincs baj, és csak bízhatunk benne, hogy nem utoljára láttuk őket Milánóban.

Piaggio csoport

Az olaszok kitettek magukért hazájukban. Nem állítjuk, hogy fejből fel tudnánk sorolni a Piaggio csoporthoz tartozó összes robogót, hiszen csak most 10 felett van az újdonságok száma, több modellbe bekerült a 300-as blokk, melyet nagyon szerettem a Vespa GTS 300-ban, az igazi újdonságot azonban nem a meglévő motorok további kombinációi jelentették, hanem a jövő technikái. Hibrid MP3 és USB, ami ez esetben az Urban Sports Bike rövidítése. Mintha japánban vettek volna leckét az olasz designerek, az USB egy kicsit mangásra sikeredett, de mint megtudtuk, egyelőre csak a koncepcióról van szó, a műszaki és külső megoldások messze nem véglegesek, bár meglehetősen biztatóak, többek között konnektorból is tölthető lesz, így valódi elektromos motorként is működhet.Az MP3-omból láttunk egy 500-ast is, ami jól hangzik, bár a fékek ugyanazok maradtak első blikkre, mint a kisebb modelleken, és már ott is gondot okoz a betétek gyors fogyása. Az azonban kétségtelen, hogy a robogók terén még mindig élen járnak, szinte egyetlen más kategóriában sem találunk ekkora kínálatot, mégis minden kicsi rést képesek betölteni a piacon.

Aprilia

Szintén a Piaggio csoport tagja, így az anyacéghez és a házon belüli Guzzihoz képest ők sem jöttek üres kézzel. Gyakorlatilag az Aprilia is osztódással szaporodik, a legsikeresebb modelljük, a Scarabeo külön branddé vált, bár műszaki tartalomban továbbra is azonos a többi modellel.  Néhány kisebb újdonságot itt láthattunk először, az RSV4 R, a megfizethető változata az új V4-es sportmotornak egyáltalán nem néz ki olcsónak, és feltételezhetően a mi szintünkön csak a vásárláskor érezni a különbséget. A Dorsoduróból a sportmotorral ellentétben éppen, hogy egy drágább, elitkategóriás Factory verzió jelent meg, mely sikeresebben veheti fel a harcot a KTM és Ducati modelljeivel szemben. Az alapmodell is átesett egy enyhe ráncfelvarráson a Shiverrel együtt, műszakilag azonban nem változtak.

Made in China

Néhol leesett állal bámultunk, máshol visítottunk a röhögéstől, mégis arra jutottunk a végén, ha másért nem, a kínaiak miatt érdemes volt eljönni Olaszországba. A legtöbb, eddig felsorolt modellt valószínűleg még sokszor látjuk, néhánnyal menni is fogunk, míg a kínai termékeknél ez nagyrészt kizárt. Van ugyan néhány márka, melynek kínálatát már megszoktuk, nem is ők okozták a meglepetést. Egy új 125-ös koncepció a Keewaynél, vagy egy nagyra nőtt quad ellenére ők még inkább az európaiak közé tartoznak, olasz design centerrel, de azért érződik a távol-keleti ízlés és technika hatása. Megjelentek azonban olyan elvetemült modellek is, melyeket egyszerűen nem tudtunk feldolgozni. KTM Duke lámpás 125-ös, Burgman koppintás, primitív futóművekkel rendelkező sokkerekű robogók, a lá MP3, és 4 kerekű Segway másolat.Igen, így egyszerűen megoldották az egyensúlyozás titkát. Ha a mindennapi életben haszontalannak is tűnik, a kiállításon jól mutatnak ezek a modellek. A nagyobb gyártók mellett rengeteg olyan kicsit is láthattunk, akiket végképp nem tudtunk hová tenni, Egyenmotorjaik mellett egy pici egyenstandon üldögélt 2-10 kínai teljességgel ismeretlen márkanevekkel, és várták a csodát. Itt vannak Európában, de mintha nem értenék a helyzetet. Voltak cégek, amik csak egyes alkatrészeket kínáltak, 10 milliós fékgyártási kapacitást vagy kábelkorbács készítést.

A standjaik mellett rezzenéstelen arccal mászkáltak a nézelődők, keresve az ismertebb márkákat a rengetegben. Az kristálytisztán látszott, hogy önerőből az elkövetkező évben nem fogják megrengetni a piacokat, de térhódításuk már megkezdődött, nem véletlen az, hogy a legkisebb profitrátával működő olcsóbb robogók piacáról már teljesen kivonultak a japán és olasz gyártók, vagy magát a gyártást helyezték át Kínába vagy környékére. A kínaiak máshonnan is képesek tudást szerezni: ha a gyártás nem érkezett még meg hozzájuk, ők jönnek érte. A Benelli évek óta a Keeway-é, az MV Agusta és Cagiva esetében sem zárható ki a kínai tulajdonos. Attól nem kell félni, hogy az ismert márkát kiviszek, sokkal valószínűbb, hogy beindul a párhuzamos fejlesztés, azaz hasonló modelleket kezdenek el gyártani kinn is, ami felgyorsíthatja a ma még mosolyogtatónak ható próbálkozásaik sikerét.

Néhány márkát kihagytunk az első összefoglalókból, a Husqvarna, Beta, Derbi mellett még számtalan kisebb cég próbált betörni a figyelem középpontjába, róluk is szó lesz az elkövetkező hetekben, amint részletesebb információkhoz jutunk.