Minden évszaknak megvannak a maga sajátos veszélyforrásai, amit nekünk motorosoknak nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek az utolsó, ajándékba kapott meleg napok is tartogatnak meglepetéseket.
Bár a hőmérséklet még megüti egy gyengébb nyári nap szintjét, már benne vagyunk az őszben, és ezt a közlekedésünknél figyelembe kell venni. A fák hullatják a leveleiket, amelyek jó eséllyel gyűlnek össze kedvenc szerpentinjeinken.
Pár napja eső is volt, az árnyas íveket borító falevél bizony nagyon, nagyon csúszós lehet. Még autóval is okozhat meleg perceket, de motorosként különösen figyelni kell ennek az időszaknak sajátságos veszélyforrására.
Természetesen a figyelmen alapuló megelőzésnél nincs jobb, és egymást is figyelmeztetnünk kell az ilyen helyzetekre. A mögöttünk haladó, de akár a szembe jövő figyelmét is határozott lefelé mutogatással hívhatjuk fel az ilyen veszélyre, ez többé-kevésbé szabványos motoros kézjelzés.
Ha már benne vagyunk egy ilyen csúszós-faleveles szituációban, a fékkel mindenképpen óvatosan bánjunk, különösen ha kanyarról van szó. Erre a helyzetre is igaz, hogy a legrosszabb pánikreakciót, a motor felegyenesítését, le kell kerülni, mert érintő irányba elhagyni az ívet, és a fák közé csapódni a legrosszabb megoldás.
Itt is, mint bármilyen meleggé vált kanyarban, lent kell tartani a gépet. Ha szerencsénk van, a motor „megoldja” és némi fickándozás után egy igen erős adrenailn-lökettel testünkben ismét jól tapadó aszfalton találjuk magunkat. Rossz esetben el fogunk csúszni, de még mindig valamivel később, és így kisebb sebességgel, mintha felegyenesedve a fák közé rohantunk volna.
A falevél tényleg nem vicc és veszélyes, akárcsak tavasszal a virágzás, de ugyanezt akkor majd leírom megint… Legyetek figyelemmel.