Valamikor úgy két évvel ezelőtt fogott meg a terepmotorozás. Mivel mértékletes ember vagyok, szép óvatosan ismerkedtem az endúrózással, főleg saját BMW-m nyergében. A kezdetektől fogva mondják nálam tapasztaltabb, valóban jót akaró barátaim, hogy ugyan vegyek már egy kisebb endúrót, ne a negyed tonnás bömössel küzdjek a sárban. Eddig azonban egyik motornál sem éreztem azt, hogy „ez kell nekem”. A DR-Z400-at ajánlgatták a legtöbben, azonban annak a méretei sem teszik lehetővé, hogy eltúlzott testméreteimmel állva motorozzak vele.
Klasszikus endúrós vonalak
Nagyon jókat hallottam a legújabb négyütemű 250-es kategóriáról. Így amikor a Yamaha Krossznapon megtudtam, hogy a hamarosan kereskedelmi forgalomba kerülő (általam kiállításokon már megcsodált) WR250R hobbiendúró olajcsere-periódusa egyedülálló módon 10000 kilométeres lesz, már alig vártam a tesztet. Szerencsém volt, mert erre előbb sor került, mint reméltem. A Hungaroringen szervezett Yamaha Tesztnapon ugyanis az utcai csoport felvezetésének feladatát bízták rám, óriási szerencsémre egy WR250R nyergében. Így a Ring körüli közutakon 144 kilométert keringhettem a kis egyhengeressel.
A gyár publikációja szerint ez a motor azoknak készült, akik hétfőtől péntekig munkába szeretnének járni vele, hétvégén pedig élvezni a terepezés gyönyöreit. Így egész életszerű vizsgálatnak bizonyult a versenypálya körüli közúti motorozás. Azért választották a Yamahások a kis endúrót felvezető-motornak, mert elég gyengének érezték ahhoz, hogy biztonságosan visszafogja a közúti tempót. Kicsit tévedtek. Az egyetlen kis henger 30 lóereje olyan dinamikával ruházza fel a motort, amely számomra is komoly meglepetést okozott. A legalább húsz-harminc alkalommal megtett mintegy öt kilométeres tesztkörön akadt hosszabb egyenes, tempós és szűk kanyar és erős emelkedő is. Amikor olyan motoros került mögém, aki maga is szerette volna megízlelni az általa választott paripa dinamikáját, én bizony húztam a WR-nek, ami a csövön kifért, hiszen mégis csak első az ügyfél. Azt kellett tapasztalnom, hogy amennyiben keményen elforgatok minden fokozatot, még a T-Max is alig tudja tartani a lépést az emelkedőn a kis endúróval!
A puha rugós tagok nagyon finom földet-érést tesznek lehetővé
Az aszfaltos kanyarok pedig még ennél is nagyobb élvezetet okoztak! Bütykös gumi ide vagy oda, a motorral elérhető legnagyobb sebességgel gázelvétel nélkül lehetett abszolválni olyan fordulókat, amelyekben egy nagyobb tömegű motorral bizony keresgéltem volna az ideális ívet. A WR-rel egyetlen teendő akadt: agresszíven leszúrni magam alatt a csekély tömegű kis bringát, és már át is suhantunk a kanyarokon. Fékezni alig-alig kellett a fordulók előtt. Egyszóval dinamikus utcai-országúti motorozáshoz meglepően jónak tűnt a motor, felülmúlta minden előzetes várakozásomat. Így érthető módon alig vártam az „igazi” tesztet, amikor arra mehetek, amerre én szeretnék. Gondolom, kitaláljátok, hova.
A kis WR-en könnyű elsajátítani a terepmotorozást, nagyon jóindulatúan viselkedik
Amint megkaptam a motort hagyományos értelemben vett tesztre, azonnal nekiindultam valamilyen terepszerű képződmény felkutatásának. Valahol Kamaraerdő környékén be is csaptam a bokrok közé, hogy Diósdnál már fülig érő szájjal és sajgó szívvel térjek vissza az aszfaltra. Kénytelen voltam, mert besötétedett. Hazafelé azon kaptam magam, hogy az Andor utcában önszántamból letérek az aszfalt melletti pocsolyás hepe-hupára és ott robogok.
Azt hamar be kellett látnom, hogy a motor és az én porhüvelyem méretei nem illenek egymáshoz. Terepmotorozni ugye állva illenék, hiszen testsúlyunkkal így tudjuk hatékonyan irányítani a járművet. A WR250R-en képtelen voltam erre, csak valamilyen guggoló pózban tehettem volna, azt meg a térdeim nem bírják. Hamar rájöttem azonban, hogy ennek a motornak a futóműve és kevéske tömege minden helyzetben elegendő akkor is, ha simán csak ülünk rajta és kellően pörgetjük a hajtóművet. Másnap már Érdet is végig a Duna partján jártam meg oda-vissza…
Azután jött a „mindent eldöntő” teszt, amikor is egy több mint száz kilométeres aszfaltmentes kört tettünk Csepel-szigeten. Olyan helyekre mentünk el, ahol saját motorommal (amelynek menetkész tömege valahol negyed tonna fölött húzódik) már jártam többször is. Mellbevágó volt a különbség. Gyakorlatilag eseménytelenül jutottam át minden elém kerülő terepakadályon. A WR elsőre túlságosan lágynak tűnő futóműve kivasal mindent, még a komolyabb hullámokon is legfeljebb kicsit kellett megemelni a hátsómat. A néhány méter magas és igen meredek emelkedőkön kicsit előre dőlve, egy intenzívebb gázra gond nélkül ment fel mindenhol. Szóval azt kell mondjam összegzésképpen, ennél tökéletesebb terepmotort – amely ráadásul aszfalton is jól használható, és csak 10000 kilométerenként kell szervizbe vinni – keresve sem lenne könnyű találni.
Állandóan hangoztatom, mennyire fontos – és Magyarországon sajnos kevéssé jellemző –, hogy saját képességeinknek, igényeinknek megfelelő motorkerékpárt válasszunk. Meggyőződésem, hogy a WR250R sokaknak optimális motor lenne. Kikre gondolok?
Itt látszik jól, hogy legnagyobb sajnálatomra minket az Isten sem egymásnak teremtett. Vagy én vagyok túl nagy, vagy a motor túl pici. Sajnos…
Minden olyan motorosra, aki szereti a terepmotorozást, azonban nem professzionálisan képzett krosszozó. A jelenleg kapható 450-es vagy még nagyobb (és ezeket vesszük mi magyarok, hiszen csak a legnagyobb lehet elég jó nekünk!) endúrók tudása, ereje többnyire meghaladja az ő képességeiket. Olyan motorra van tehát szükségük, amely gond nélkül elviszi őket mindenhova, akár aszfalton akár terepen, mégis könnyen kezelhető és uralható az ereje. Professzionális futóművével, élénk karakterisztikájú motorjával, hosszú szervizciklusaival sok örömet fog szerezni leendő tulajdonosainak. Bevallom, én már majdnem elcsábultam a vásárlás irányába, végül kizárólag eltúlzott testmagasságom miatt tettem le ilyen irányú terveimről. Normál méretű emberek, akik nem vágynak több száz kilométeres aszfaltos túrákra – vagy arra van másik motorjuk –, könnyen megtalálhatják a számukra tökéletes motort a kis WR endúróban. Arról ne is beszéljünk, hogy egy szupermotó kerék-szettel még mennyi extra élvezetet nyújthat!
MŰSZAKI ADATOK | Yamaha WR250R |
Motortípus | 4 ütemű, egyhengeres, DOHC |
Hengerűrtartalom (cm3) | 250 |
Furat x löket (mm) | 77,0 x 53,6 |
Keverékképzés | Elektronikus üzemanyag-befecskendezés |
Sűrítési viszony | 11,8:1 |
Teljesítmény (kW(LE)/min) | 22,6(30,7)10000 |
Forgatónyomaték (Nm/min) | 23,7/8000 |
Indítás | Indítómotor |
Sebességváltó | Vonóékes, hatfokozatú |
Tengelykapcsoló | Több tárcsás, olajban forgó kuplung |
Szekunderhajtás | Lánc |
Első felfüggesztés | Teleszkóp, 270 mm rugóúttal |
Hátsó felfüggesztés | Lengőkar, központi rugóstag, 270 mm rugóúttal |
Első fék | Szimpla tárcsa, 250 mm átmérő |
Hátsó fék | Szimpla tárcsa, 230 mm átmérő |
Első gumiabroncs | 80/100-21M/C 51P |
Hátsó gumiabroncs | 120/80-18M/C 62P |
Hosszúság/szélesség/magasság (mm) | 2180/810/1230 |
Tengelytáv (mm) | 1420 |
Ülésmagasság (mm) | 930 |
Száraz tömeg (kg) | 126 |
Üzemanyagtartály (l) | 7,6 |
Alapár (2008. március) (Ft) | 1 598 000 |