Minden férfiembernek talán már gyermekkora óta vannak olyan misztikumokkal teli, távoli és elérhetetlennek tűnő álmai, amelyek élete során tárolódtak el a fejében, és csendesen pihennek arra várva, hogy némelyikükből valóság legyen. Néha valamelyik kibújik a fiókból egy rövid időre valamilyen inger hatására, legyen az film vagy olvasmány, egy kép vagy egy útleírás, de aztán legtöbbször visszakerülnek az álomfiókba. Nem is gondolunk arra, hogy ezekből valaha is valóságos, kézzelfogható élmény lesz. Egészen addig, amíg el nem kezdünk korosodni és pánikszerűen kotorászunk a fiókban, hátha valami olyat tudunk előhúzni ami a lehetőségeink szabta korlátok között megvalósítható. Minden motorosnak vannak ilyen álmai, amelyből ha csak egy is megvalósul mérhetetlen megnyugvás és elégedettség tölti el, kis túlzással azt gondoljuk már nem éltünk hiába. Számomra ilyenek például Mongólia, Kína, Tibet, a Tűzföldtől fel Alaszkáig, India és még sorolhatnám reggelig, de természetesen az elsők között a Szahara.
A felkelő nap a dűnék mögött Erg Chebbiben
Ezek a gondolatok járnak a fejemben, miközben azzal a bizonyos mérhetetlen megnyugvással várom, hogy a nap előbukkanjon a dombok mögül és bearanyozza a tájat. Ez a bizonyos domb, ahol ülök, a Szahara nyugati szélén, a marokkói Merzouga közelében van az Erg Chebbi-nek nevezett homokdűnék egyikének a tetején. Révedezésemet Zoli barátom fényképezőgépének a csattanása töri meg, aki szintén nem bírt aludni és megpróbálja rögzíteni azt a látványt, amit nehéz leírni. Ám azt is tudom, hogy ez a Szahara nem az a SZAHARA amit álmaimban látok, az még legalább kétezer kilométerre van dél-délnyugat felé, de az már egy másik történet. Hogyan is kezdődött?
Nem biztos, hogy jól emlékszem, de úgy rémlik, mintha az öcsémtől 2006 karácsonyára kaptam volna meg Michael Palin négy részes Szahara című útifilmjét. Egy nap alatt megnéztem mind a négy epizódot, majd lefeküdtem aludni. Aludni azonban nem sokat tudtam, viszont reggel rögtön elővettem a képes világatlaszt és megnéztem, hogy hol is van az a Timbuktu pontosan, és hogyan lehet odajutni. Lemértem a távolságokat, osztottam-szoroztam, és úgy éreztem, meg lehet csinálni. Egy gondom azért akadt, mégpedig az, hogy a korlátozottan rendelkezésemre álló idő miatt Marokkón csak keresztülvágtattam volna, de ezt az országot egy kicsit tüzetesebben meg akartam nézni. Úgy döntöttem magamban, hogy két részre bontom az útvonalat, és első ütemben 2007-ben eljutok Marokkóba és megnézem Nyugat-Szaharával együtt mondjuk a Ráktérítőig. Éreznem kellett az Afrikai kontinenst, mielőtt ilyen nagy fába vágom a fejszémet. Csináltam egy hevenyészett útitervet és elküldtem Szűcs Attila barátomnak, hogy mit szólna hozzá. Atti persze rögtön azt kérdezte, hogy mikor indulunk. Kis csapatunkhoz csatlakozott még Szörényi Zoli is, így hárman lettünk, majdnem, mint a gonoszok.
Touratech TTQV 4.0
Mindhárom motor BMW R1200 GS, ebből az egyik Adventure változat, gyakorlatilag nem sokat kellett piszkálni rajtuk, mert gyakorlott túrázók vagyunk, a motorjaink hosszú távú túrákra vannak felkészítve. Én szereltem fel a GS-re két kiegészítő fényszórót az útra. Persze a katalizátor kiiktatása alapkövetelmény.
Mivel utunk egy részét terepen szerettük volna megtenni, így túravezetőként a navigáció megoldásán törtem a fejem a legtöbbet, hiszen a kapható papír alapú és a digitális térképállomány elég hézagos és csak a szilárd burkolatú utak szerepelnek rajta. A megoldást a nem olcsó, de bizonyítottan működő Touratech TTQV4 nevű navigációs szoftver szolgáltatta, a mellé vásárolt M1:250.000 méretarányú francia katonai térképszelvényekkel, természetesen kalibrálva. A térképformátumot csak ez a program képes kezelni. Ezek segítségével lehet útvonalakat tervezni és a GPS-re történő feltöltés után már csak a vonalat kell követni a megfelelő helyen. Ajánlom azoknak a túrázóknak, akik olyan messzi vidékre utaznak, ahová nem készült vektorizált digitális térkép.
A motoromnak összességében 62 kg plusz teherrel kellett megbirkóznia, ebből kb.12 kg a 10 liter tartalék üzemanyag kannástól, kb. 7 kg a két tartalék terepgumi abroncs, maga a dobozrendszer 15 kg üresen, így a cuccaim 26 kg-ot nyomtak, de ebből jelentős súlyt a szerszám- és defektjavító készlet és a pótalkatrészek tettek ki. Miután mindezeket felpakoltam, 2007. szeptember 26-án, az Iszlám Ramadan tizenharmadik napján elindultunk a spanyolországi Almeria városa felé, hogy onnan a Transmediterrana társaság komphajója átvigyen bennünket az Afrikai kontinensen lévő, szintén spanyol fennhatóságú Mellila városába.
Az indulás pillanata
Sokat gondolkodtunk azon, hogy levitessük-e a motorokat Spanyolországba, de úgy voltunk vele, egyszer meg kell tenni az út ezen részét is, ha kell akár autópályán, a tapasztalás kedvéért (no meg ez éppúgy a TÚRA része ) bár sokan mondták, ne tegyük. Végül is motorosok vagyunk, nem repülősök vagy mi!? (Egyébként is félek a repüléstől.) Annyit könnyítettünk visszafelé, hogy Tangierből egy Genováig közlekedő kompot választottunk. Utólag visszagondolva inkább motoroztam volna visszafelé is, mert az a két és fél napos semmittevés a kompúton az ember idegeit teljesen kikezdi, legalábbis az enyémet.
A teljes út hossza 12 474 kilométer volt, ebből motorkerékpárral 10 300 kilométer tettünk meg.
Az út első két napján szinte végig szakadt az eső. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, mert odafelé még hajtja az adrenalin az embert tűzön-vízen keresztül, az viszont megijesztett 27-én reggel, amikor is a san giorgio di nogaro-i szállodánkat készültünk elhagyni, hogy Atti közölte: az Adventure-ön se ABS, se fékszervó nincs, így még maradjunk egy kicsit. Összeszedtük minden tudásunkat, amivel persze semmire sem jutottunk így maradt a BMW Assistance. Telefonon történt bejelentésünk után kb. egy órával ott volt a trailer és beszállították a szerkezetet a közeli Udinében lévő BMW márkaszervizbe.
Most akkor Te nem motorral jössz??
Ott egy rövid diagnosztika után közölte a szervizvezető, hogy a teljes ABS egységet cserélni kell, ami legalább három nap, de tekintettel, hogy hétvége közeledik, hétfőn készül el legjobb esetben. A lényeg, hogy Attila saját felelősségre tovább jött, még szerencse, hiszen pár óra múlva minden úgy működött, mint régen. Abban maradtunk, hogy valami biztos beázott és mostanra kiszáradt. Kértük Attit, hogy nézze meg milyen motort vett, hogy rá van-e írva valahová hogy „50m water resistant” vagy valami ilyesmi.
A kikötő Almeriában
A kompig semmi különös nem történt, ha csak az nem hogy Zoli töltése mondott csütörtököt valahol még Olaszországban. Hol beindult a motor, hol nem, de volt bikakábelünk, úgyhogy már beletörődtünk: így fog eltelni az elkövetkezendő három hét. Végül, amikor Zagorában feltettek egy kocsiakkumulátort a hátsó ülésre, már hiányzott az ülést le – fekete kábel fel – motor indít – piros kábel fel – és ugyanez visszafelé mozdulatsor, bár Zoli idegei azért kisimultak. A kompot mindezek ellenére kényelmesen elértük Almeriában, és miután megittuk utolsó európai sörünket a kikötőben (ki tudja mikor jutunk megint ilyesmihez), a félig üres komppal elindultunk Afrika felé.
Az utolsó pohár sör Európában
Amíg a komp éjszaka átszeli a Földközi-tengert, mi pedig alszunk, néhány szó Marokkóról.
A Marokkói Királyság területe köze 460.000 négyzetkilométer, lakosainak száma kb. 33,2 millió. Ha a megszállt Nyugat-Szaharát is számoljuk, akkor az ország területe 266.000 négyzetkilométerrel nő, a lakosság azonban csak 350.000 fővel. Államformája alkotmányos monarchia, a jelenlegi király VI. Mohamed, apjának, II.Hasszánnak 1999-es halála óta. Az ország 1956-58 között elnyeri függetlenségét a francia és spanyol protektorátus alól, és 1975-ben megszállja a valamikori Spanyol-Szaharát (Nyugat-Szahara) amely hatalmas foszfátkészletekkel rendelkezik.
Északról a Földközi-tenger, Nyugatról az Atlanti-óceán, Keletről Algéria, Délről Mauritánia határolja. Őslakosai, a berberek jelenleg már kisebbségben vannak (34%), a többségi arabokkal szemben (65%), a maradék 1% pedig az egyéb náció. Érdekesség, hogy a berber szó a valamikori Nyugat-Római birodalom „Mauretania” nevű provinciájában (mai Marokkó és Nyugat-Algéria területe) élő emberek megnevezéséből ered. Akkor az itt élő bennszülött népcsoportokat egységesen „barbarians”-nak nevezték. Természetesen a szó ilyen irányú jelentése már régen nem igaz, a berbereket rendkívül büszke és ambiciózus népnek ismerjük. A jelenleg uralkodó királyi dinasztia is berber származású.
A fő vallás az iszlám szunnita ága (99%) és a keresztény (1%), a hivatalos nyelv az arab, de sok helyen értenek franciául, észak-keleten és a Nyugat-Szaharában spanyolul. Széles körben használt nyelv a berber is. A hivatalos fizetőeszköz a Dirham, a pénzváltásnál határozottan az Euro a befutó (1 EUR = 10-11 Dh), a dolláromat alig tudtam elsózni. A benzin a marokkói részen kb. 10 Dh, a Nyugat-Szaharai részen 4,5 – 6,5 Dh literenként.
Földrajzilag a terület felszínét az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó Atlasz vonulatai hálózzák be. Északon a Rif-hegység, előterében termékeny parti síkság húzódik. A Rif-hegység dél felé a Szebu-medencére tekint. A 600-1300 méter magas Marokkói-Mezetát keletről a Középső-, az ország legmagasabb csúcsát hordozó Magas és Antiatlasz vonulatai határolják. A hegyvonulatok dél-délkelet felé a Szahara sivatagjainak irányába lejtenek. A Szaharai Atlasz láncai már Algéria területén húzódnak. Nyugat –Szahara gyakorlatilag teljes területe sivatag. A nagy területű kavicssivatagokban (hammada) és a kisebb homoksivatagokban elszórtan oázisok találhatók. A spanyol megszállás idején a terület északi részét Saguia El-Hamra, a déli részt pedig Rio de Oro nevű részekre osztották.
