Időről-időre újra szárnyra kap a motorkerékpárok EU szintű támogatása, a dugók és a környezetszennyezés enyhítésére, és ugyanígy ennek ellenkezője is, a teljes elutasítás, jelen esetben a 600 felettiek betiltása. Érdekes módon a motorkerékpárok nem csak a hétköznapi élet szintjén váltanak ki szélsőséges véleménynyilvánítást, de az EU politikusai részéről is.
Stephen Plowden, aki egy közlekedés-biztonsági szervezetnek is tagja, legutóbb azt kezdeményezte, hogy úgy ahogy vannak, tiltsák be a 600 köbcenti feletti motorkerékpárokat a közutakon, a környezetszennyezés csökkentése érdekében. „Kinek van szüksége ilyen nagyteljesítményű gépekre, és milyen körülmények között?” –kérdezte.
Az ember több mindent tehet a hír hallatán. Buzgón bólogathat, hozzátéve, hogy tulajdonképpen az összes motorkerékpárt be kellene tiltani. Ez a réteg – ha szabad így fogalmaznom – feltehetően alulreprezentált az Onroad olvasói körében, így ezzel nem foglalkozom. Lehet vállat rándítani, hiszen nap mint nap, hallani hasonló kijelentéseket. Én most a harmadik lehetőséget választom, elmondom a személyes véleményem ha nem is millióknak, mint Stephen Plowden, de annak a pártízezer embernek, akik olvasnak bennünket.
Nos tehát leszögezem: én nem vagyok szakértő, nem is akarok annak tűnni, de néhány kérdés felmerül bennem:
Hatásvadász illusztráció
Rendkívül kíváncsi lennék, hogy Európa személyszállítási közlekedéséből adódó környezetszennyezésének mekkora részét teszik ki a 600 köbcenti feletti motorkerékpárok. (Ez már így önmagában kimondva vicces.) Csodálkoznék, ha egyáltalán a mérhető kategóriába esne. Nem hiszem, hogy a jelenlegi helyzet mellett bármi változna ez ügyben, ha ezek a motorok eltűnnének az utakról, és ehelyett az emberek 550 köbcentis motorokkal, vagy 3000 köbcentis autókkal járnának… De mint később látni fogjuk, valószínűleg itt szó sincs környezetvédelemről.
Az indoklásban szereplő kérdés („Kinek van szüksége ilyen nagyteljesítményű gépekre, és milyen körülmények között?”) már nem is annyira környezetvédő, hanem teljesítmény megfontolásúnak tűnik. Mivel Stephen Plowden a Slower Speeds Initiative, (azaz Alacsonyabb Sebességet Kezdeményező) csoport tagja, élek a gyanúperrel, hogy valóban nem is annyira a környezetvédelem, hanem a fék nélkül száguldó, gyilkos, ön- és közveszélyes motorosok rémképe az, ami az indíttatás mögött rejlik. Ha így van (és miért lenne másképpen), akkor sokadszorra húzom elkeseredett mosolyra a számat.
Első lépésben is bájos, hogy az ilyen kezdeményezések a hengertérfogattal foglalkoznak és nem a motor teljesítményével. Egy 750-es chopper adott esetben egy közepes személyautónál is lomhább, míg egy tüzes 250-es, kétütemű sportgép a legkomolyabb autóknak is vetélytárs lehet. A két véglet említésével csak a hengertérfogaton alapuló szelektálás együgyűségét szerettem volna hangsúlyozni, de azt hiszem, ezt olvasóink nagy részének nem kell különösebben ecsetelni. Nem is ez a lényeg.
Az ügyetlenül környezetvédelembe és hengertérfogatba csomagolt üzenetet nem nehéz megérteni, és a szándékkal azt hiszem senkinek semmi baja nem is lehet: biztonságosabb közlekedést szeretnének elérni. Ez nagyon helyes. De…
(Mire akarok kilyukadni? Válasz a következő oldalon.)
Itt azonban ismét elővenném kedvencemet, a Maids reportot. Mint tudjuk ez a jelentés rendkívül részletesen, szakértő módon vizsgált meg 921 motorkerékpár balesetet Európa országaiban, és vont le következtetéseket. A jelentésből egyértelműen kitűnik, hogy a hengertérfogat és a baleset valószínűsége nincsenek különösebb összefüggésben. Ez alól egyetlen kategória a kivétel, nevezetesen az 1001 köbcenti és afölöttiek, ahol a kategóriában részt vevő motorok számosságához viszonyítva a balesetek száma alacsonyabb… (Ezt nem én szűrtem le, ez bele van írva.) Bár Magyarországon nem ez látszik (khm..), úgy tűnik, hogy összességében mégis csak olyan emberek ülnek ezres gépekre, akiknek több tapasztalatuk van, mint a robogósoknak. (Ezzel nem a robogósokat akarom bántani.)
Tévedés azt gondolni, hogy minél nagyobb motor van egy kétkerekűben, annál gyakrabban vesz részt (esetleg okoz) balesetet
A problémám ezzel az egésszel a következő. A motorbalesetek nagy része (erre a jelentésre támaszkodva írom ezt) autóval történő ütközés. A felelősség megoszlása körülbelül 50/50 százalék, a „száguldozó barom” motoros statisztikailag ritka tényező. Ám, amikor valaki ilyen kijelentéseket tesz, hogy 600 köbcenti felettit betiltani, még akkor is, ha valódi indíttatását manapság divatos módon valami megtámadhatatlanul jó mögé, esetünkben a környezetvédelem mögé rejti, nos még akkor is mindenki számára világossá válik az üzenet: a 600 köbcenti feletti motorok olyan veszélyesek, hogy be kell őket tiltani. Veszélyesebbek és haszontalanabbak mint a 300-400 lóerős autók, veszélyesebbek mint a vezetés közbeni SMS-ezgetés, veszélyesebbek mint az ittas vezetés (hiszen nem egy EU országban nem nulltoleranciás). Nem szeretném tovább szaporítani a szándékosan hatásvadász és demagóg példákat, minden esetre azt hiszem annyiban egyetérthetünk, hogy jócskán van olyan terület – különösen hazánkban –, amelynek a „piszkálásával” lényegesen hatékonyabban lenne javítható a közlekedés biztonsága, mint egy ilyen kis, és rosszul megközelített kategória – már bocsánat – izélgetésével.
Tehát mire jó mindez? Az ehhez hasonló kinyilatkoztatások csak az autós társadalom arra fogékony részének ellenszenvét erősítik, amely nem az együttműködés irányába, hanem épp az ellenkezőbe viszi el az egész történetet. Ezekkel az elfuserált kezdeményezésekkel sikerülhet elérni, hogy ne fele-fele arányban oszoljon meg a felelősség, hanem az autósok nagyobb részben legyenek hibásak, hiszen amitől az ember fél vagy amit utál, arra kevésbé fog vigyázni, kevésbé lesz vele elnéző, kevésbé lesz együttérző. „A motoros nem közlekedő partner, ember, hanem ellenség.” Tökéletes recept a balesetek számának fokozására.
„Pusztuljon, már rég be kéne lennie tiltva, mán az EU is megmondta.” –hörgi az autós a környezetvédelem jegyében, és egy centit sem húzódik odébb az országúton, ha a szembejövő, pár hónap rutinnal rendelkező, tinédzser motoros elnézte az előzést…