Érdekes módon az elmúlt héten ismét szárnyra kapott az Acabion GTBO híre, amely egyfelől már több mint egy éves, másfelől az Onroad még 2007 májusában részletesen beszámolt róla. Érdemes elolvasni a cikket, az (akkori) hivatalos Acabion weblapon található információkat közöltük. Akinek rossz az egere és nem tud kattintani, azoknak összefoglalom a lényeget:
Egy kis cég egy Suzuki Hayabusa alapot szivaralakú karosszériába épített. A motort a dargsterek technikájával felpiszkálták, és két kitámasztót szereltek hozzá. Az 550, vagy helyenként 750 lóerősnek mondott, hibrid (!) jármű, 550 kilométer/órás csúcssebességre és hihetetlen gyorsulásra képes, megdöbbentő fogyasztási értékekkel.
Az lehetséges, hogy egy ilyen teljesítményű motor, egy áramvonalas karosszériával ilyen nagy sebességekre képes, és ezzel összhangban keveset fogyaszt. Csak ha az ember jobban belegondol, pár apróságnak nem nevezhető körülmény miatt az egész jármű működése, és nem utolsó sorban használata lehetetlen. Legalább is abban az abszolút hi-tech, elképesztő menetteljesítményű, egyedi prémiummasina szerepben, amiben tálalják. Miért?
Az Acabion formája mindössze annyiban futurisztikus, hogy szivar alakú. Ránézésre azt lehet mondani, hogy valószínűleg nem előzte meg komolyabb aerodinamikai tesztelés a készítését, hiszen a közel évszázados, intuíció alapon épített sebességrekorderek is hasonlóan néznek ki. Valaki megtervezte a kasznit egy PC-s 3D programmal, amit aztán kisiparilag legyártottak. A galériában sok jó minőségű kép van róla, közelről nézve sokkal inkább barkácsnak tűnik, mint hi-tec-nek. Láthatóan leszorító-erőnek nyoma sincs, kivéve a hátsó szárnyakat, de azt hiszem az sem jelent túl sokat. Már egy 250 kilométer/órás sebességre tervezett jármű is átgondoltabb ebben a tekintetben, mint az Acabion.
Ön így képzeli a félmilliárd forintos jármű műszerfalát?
Az utastér… A notebook beépítése, és úgy általában a belső kialakítása messze elmarad egy közepesen őrült Golf I – Knight Rider replika színvonalától. Persze mondhatjuk, hogy ez prototípus (ami egyébként nem igaz, mert a képen szereplő szerkezet már állítólag a negyedik generáció), és mondhatjuk, hogy nem ez a lényeg, hanem a műszaki tartalom. Ám akkor is, a megjelenés már önmagában igen erős disszonanciában van az árcédulával. De ne szaladjunk előre!
„550 kilométer/órára korlátozott végsebesség.” – írják. Gondolkodjunk már egy kicsit! Hol az a gumiabroncs, ami ezt a sebességet csak viszonylag tartósan is kibírja? Rendben, dragster, meg egyedi abroncsok vannak, de egyfelől azok valahogy nem így néznek ki, másfelől 400 métert kell kibírniuk. Tehát ugyan melyik cég gyárt szabványos méretben 550 kilométer/óráig használható 17 colos „virsli” gumiabroncsot? Ja, és miért gyártana? Az egyetlen létező Acabion számára? Azt hiszem kijelenthetjük, nem ilyen egyedi gumi van a látható Acabionon, de ilyen gumi egyenesen nem is létezik, és ezért sem ment az Acabion soha még 550-el, de nem csak ezért. Nézzük tovább!
Az Acabion jóval nehezebb, mint egy Hayabusa és kétszer olyan gyorsan tud menni. Ezzel szemben ha talán nem is széria, de extrémnek semmiképp sem nevezhető fékeket látunk rajta. Én a magam részéről nem láttam még olyan földi járművet, amely ilyen 500-600 kilométer/óráról ne fékernyővel állt volna meg, az Acabionon nyoma sincs ilyen szerkezetnek. Az is igaz, hogy azt tényleg nem írják sehol, hogy az Acabion az 550 kilométer/órás csúcssebességéről meg is tud állni. Ezért sem ment az Acabion soha még 550-el, de nem csak ezért. Nézzük tovább!
300 kilogrammnak mondják. Ebben benne van a Hayabusa alap, a méretes kaszni az ülésekkel és egyebekkel együtt, a hibrid rendszer akkustól, elektromotorostól, a kitámasztó rendszer és annak mozgatása, és nem utolsó sorban az ellensúly, ami a leírás szerint ahhoz szükséges, hogy felemelt kitámasztóval is haladni legyen képes. Tényleg van, aki ezt elhiszi?
A legkomolyabb érvek azonban még hátravannak. Lapozzon!
Hagyjuk el a technikai merengést, mert lehet, hogy a fejlesztő cég mindezeket az „apróságokat” megoldotta. Készítettek olyan ellensúlyt, ami nehéz is meg könnyű is egyszerre, meg hasonlókat. Higgyük el. Végül is már a Marsra is eljutottunk, és az expedíciók minden részletével a magamfajta átlagpolgár bizonyosan nem lehet tisztában… Nézzük az egészet, mint médiaesemény oldalról!
Érdekes részlet a félmilliárd forint értékű járműről. Nahát, mintha az én Suzuki DL650-emen is ilyen olajhűtő lenne…
Ha Pusztacsökön Kis Jancsi épít egy tuning Kispolákot, biztos, hogy pár hónap alatt legalább ezer videó-megosztóra kerül fel a járműről készített felvétel, ha rákeresek, megtalálom.
Az Acabion projekt jó ideje létezik már, rengeteg oldal írt róla, zakatol a marketing, ám egyetlen egy videó sincs arról, hogy különösebben gyorsan menne. A pár létező felvételen (amik érdekes módon már eltűntek a YouTuberól) a tuning Hayabusa motor röfög, az Acabion meg öttel gurul. (Hol is vannak ilyenkor az említett „2×2 kW-os Neodym servo” elektromotorok?) Felhúzott kitámasztóval még csak fénykép sem készült róla, ahogyan lecsupaszított fotó sem létezik, amely az Acabion fantasztikus műszaki tartalmát mutatná. Ez valószínűleg nem véletlen…
El lehet azt képzelni, hogy egy ilyen jármű, amit folyamatosan nyomnak a média felé, és évek óta létezik, még soha nem került lencsevégre működés közben, kicsit nagyobb sebességnél? Nem került be a Top Gearbe, nem mérték össze a Veyronnal, vagy egy F1 autóval, nem vett részt semmilyen gyorsulási vagy egyéb versenyen? Nem csődítettek össze újságírókat, hogy „nézzétek 500-al megy”?
Végül az ár. 2,5 millió dollár, félmilliárd forint? Egy Bugatti Veyron árának másfélszerese? Ugyan ki fizetné azt ki ezért a szerkezetért? És miért? Mit csinálna az Acabionnal? Menne vele nyílegyenesen egy reptéren, reszketve az életéért, nyolcvannal, miközben a háta mögött a 700 lóerős Busa dragster motor ordít? Ugyan már…
Mindent egybevetve azt gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy az Acabion nem más, mint egy nagyon szép és merész, ám megvalósíthatatlan álom. A hivatalosnak nevezhető médiainformációkkal szemben a keserű valóság nem más, mint egy Acabion nevű, csúnyácska, szivar alakú karosszériával felszerelt, átalakított Suzuki Hayabusa, amelyre kitámasztókat raktak, hogy ne dőljön el.
Szép sztori, de egy szavát nem hiszem… Az Acabion minden bizonnyal egy valóság alappal bíró, évek óta működő, az ember hiszékenységét és a média ostoba működését kihasználó médiahack. Az Acabion fejlesztője valóságként tálalja álmait, azonban azok megvalósításától még nagyon-nagyon távol van
Ám úgy tűnik ez bőven elég is. Megjelent számos eseményen, kvázi mint szobor. Beharangozták a 2007-es angliai goodwoodi fesztiválra is, ahol mindenféle sebességi rekorderek száguldoznak. Az Acabion is eljött, persze egy centit sem ment… Komoly autós lapok készítettek interjút a fejlesztővel. A kérdésre, hogy ugyan miért nem látták még soha gyorsan menni, azt felelte, hogy \a lövedéknek sem kell bebizonyítania, hogy tud repülni.\ Hát persze… Azt mondja a fejlesztő, hogy \26 egyedi hangszórónak köszönhetően az Acabionban olyan hifi van, amilyen még nem volt járműben.\ No persze, nincs is szebb, mint a köztudomásúlag szuperhalk 700 lóerős dragster motortól egy méterre hifit hallgatni.
Nem csak műszakilag lehetetlen, de a szép szövegen és a pár képen kívűl semmi nem utal arra, hogy ezzel az Acabionnal valaha valaki mert volna szokatlanul gyorsan menni, félmilliárd forint értékű prémium jármű volta pedig egyszerűen nevetséges, csak rá kell nézni.
Néha bedobják médiába, az autós újságírók megírják, sok oldalon hivatalosan a leggyorsabb földi, utcai jármű. Valahol ebből nyílván pénz keletkezik. Valószínűleg annál a pártízezer dollárnál jóval több, mint amit az Acabion készítésére fordítottak. Az emberek meg eszik.
És hogy miért kell félmilliárd forint értékűnek, meg 550-el menőnek hazudni az Acabiont? Mert ha csak azt mondanák, ami az igazság, hogy összetákoltak egy játékszert, arra senki nem lenne kíváncsi. Úgy mint például az ide kattintva látható izére, ami végül is ugyanaz mint az Acabion, csak nyílvánvalóbban bolondság, annak ellenére, hogy igényesebben megcsinálták.
Ellenpéldaként íme az Aptera. Ez tényleg hibrid, ránézésre is más, bőven van róla anyag és nem utolsó sorban hihető. Az ára pedig nem 2,5 millió dollár, hanem 30 ezer…
