Motorozni igazán tavasszal és ősszel jó, amikor a megfelelő védelmet nyújtó motoros ruhákban nem is fázunk, és nem is izzadunk. Nyáron a kellemetlenséget a verejtékezés és az ezzel járó szaghatások jelentik, ebbe azonban még senki nem halt bele. Télen azonban még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen az igazi, fagypont alatti hidegek előbb-utóbb szinte minden ruhát átjárnak. Nagyon vastagon felöltözve nem tudunk kellően szabadon mozogni ahhoz, hogy tisztességesen vezethessük a kétkerekűt. Vékonyabb ruhában pedig elkezdenek áthűlni az izmok, ízületek, egyre kellemetlenebbül érezzük magunkat, fizikai és mentális koncentrációnk hamar darabokra esik. Remeg a kezünk, begörcsölhetnek az izmaink, és hamarosan teljesen alkalmatlanná válhatunk a motorozásra.
Optimális megoldást egyedül a fűthető ruházat jelenthet. Többféle megoldás létezik, elektromos, illetve vizes fűtésű rendszerek. Utóbbi komoly hátulütője, hogy alapos beépítést igényel, és kizárólag vízhűtésű motorkerékpárokon használható. Talán ezért is terjedtek el jobban az elektromos rendszerek, hiszen ott csupán egy szivargyújtó-aljzatot kell kiépíteni a motoron (ha nincs), ami egyébként másra is remekül használható.
Több ilyen rendszert tudunk beszerezni már Magyarországon is, az ára azonban mindegyiknek igen borsos. Ez lefordítva ómagyarra annyit tesz, hogy a motorosok jelentősebb rétege nem engedheti meg magának. Juhász Krisztián barátom azonban elkezdett dolgozni egy költséghatékonyabb megoldáson, így a technikai csemegékre fogékony ember lévén azonnal bekapcsolódtam a kísérletbe. Nézzük, mire jutottunk!
A hozzávalók: fűthető üléshuzat, pamut alsóruha, és a képen nem látható tépőzárak
Az eredmény: a kibontott fűtőszál
A felsőrész elölről a felvarrt tépőzárakkal és a közéjük illesztett fűtőszállal
A nadrág elölnézete. Igyekeztünk a comb külső részére sűrűbben elhelyezni a fűtést, hiszen ott éri nagyobb menetszél
Célkitűzésünk az volt, hogy olyan elektromosan fűthető alsóruhát készítsünk, amely a lehető legkevesebb pénzből, otthon kivitelezhető. Csapjunk bele közösen, nézzük a hozzávalókat, árral együtt!
1. Két darab fűthető autós üléshuzat (mi a Praktikerben szereztük be, 1300 forintos darabáron). Az ülések áramfelvétele 3 amper /darab, tehát fűtőteljesítményük 36 watt /darab. Ekkora teljesítménytöbbletet a generátor elvisel, hiszen két kiegészítő fényszóró például többet fogyaszt. Költségben mindez 2600 forint összesen.
2. Némi tépőzár. Ebből nem kevés kell, mintegy 10 méter. Az árak nagyon szórnak. Volt, ahol 700 forint volt métere, az Obi barkácsáruházban találtunk 200 forintos egységáron. Ennek a költsége tehát 2000 forint, eddigi összes kiadásunk 4600 pénz.
3. Két réteg pamut alsóruha. Jobb megoldás lenne a szintetikus aláöltöző, azonban azt csak sportboltokban lehet beszerezni eléggé borsos áron, így mi az olcsó pamutra szavaztunk. Kínai boltban vásároltunk jäger alsót és felsőt 1200 forint körüli darabonkénti áron. Két garnitúra kell, így ennek a résznek a költsége elérte a 4800 forintot, az összes kiadásunk pedig megállt 9400 egységnél.
4. Amennyiben a motoron nincs csatlakozó, ennek kiépítése többletköltség, de az 1000 forintot az sem haladja meg (házilagos kivitelezés esetén).
Itt véget is értek a beszerzések, nekiállhattunk összerakni a kellékeket.
A folyamat nevetségesen egyszerű. A pamutruhák egyik garnitúrájára rávarrjuk a tépőzárakat a fotóknak megfelelően. A felsőre nekünk 50 centiméteres, a nadrágra 70 centiméteres darabok kerültek (ez viszonylag nagy testmagasság esetén értendő, alacsony emberek nyilván spórolhatnak a tépőzárakon). A fűthető üléseket szétszedtük, a fűtőszálat a tépőzárak közé tekergettük. Így melegít minden olyan testrészt, amelyet a menetszél a motoron erősen áthűt, illetve amely komoly megfázás-veszélynek van kitéve.
Ezután fel kell húzni a fűtőszálas ruhát, majd rá a másik réteg pamutalsót, hogy védje a beakadástól a vezetékeket. Ezzel el is készültünk. Az időszükséglet 1-2 óra között alakul.
(Amennyiben valaki rendelkezik némi elektronikai barkácshajlammal, a két üléshuzat szivargyújtóit egyesítheti, így elegendő egy aljzat a motorra. Továbbá be lehet iktatni akár körönként egy-egy kapcsolót is igény esetén, ezzel a felső- és alsótest fűtése külön-külön kapcsolhatóvá válik.)
Amint a külső réteget ráhúzzuk, semmi nem utal a ruha fűthető mivoltára, csupán a deréknál kilógó vezetékek
A főpróbára egy olyan eseményen került sor, amelyhez hasonlóval tavaly télen sikerült összeszednem egy jóképű tüdőgyulladást. A lakóhelytől távol eső téli endúrózásra gondolok, amikor a motoros a terepen az elképzelhető legjobban megizzad, majd aszfalton elindul a fagyban hazafelé.
2007. decemberének végén került sor egy havas bevetésre az Alföldön. Stabil mínusz öt fokban mentünk jó negyven kilométert a hóban. (Külön tanulságként meg kellett állapítanom, hogy a fagyban, egy helyben ülve, óránként alig tíz kilométert megtéve is lehet úgy izzadni és olyan pulzusszámot elérni, amelyre bármely közismert fitneszgurunk igen büszke lenne!)
Majd a terepgyakorlat végeztével rettentően megizzadva elindultunk hazafelé, jó 80 kilométerre otthonunktól. Ekkor lépett színre az addig észrevétlenül meghúzódó fűthető ruha: kívülről egy esőruhával leszigeteltem magam, majd bedugtam a szivargyújtót. És megtörtént a csoda: fagyban, szélvédelem nélküli motorral olyan kellemes mikroklímában motoroztam hazáig, mintha otthon ültem volna a nappaliban!
A házilagos ruhának meglátásom szerint további hatalmas előnye, hogy a fűtőszál áthelyezésével, sűrűségének változtatásával teljesen az egyéni igényekhez szabható. Amennyiben valakinek a combja belül jobban fázik, áthúzza oda a fűtőszálakat, és már javított is a komfortérzetén.
Saját tapasztalataim alapján három dolgot fogok megváltoztatni a képen láthatóakhoz képest.
1. A külső pamut felsőt garbóra cserélem, és két szálat felhozok a nyakamhoz, oda ugyanis kicsit befújt a szél.
2. A nadrág szárából két szálat hosszan leengedek, és felvételkor két vékony pamutzokni között a lábfejemre rögzítem. Ezzel tovább fokozva komfort-érzetemet, hiszen a meleg láb sem utolsó előny a motoron.
3. A két kört direktben az akkumulátorról fogjuk kivezetni, így még két potméter is beépíthető. Ezzel azt is meg tudjuk oldani, hogy a fűtési intenzitást a külső hőmérséklet vagy a sebesség függvényében fokozatmentesen változtassuk.
Természetesen nem csupán motorosoknak lehet hasznos ez a ruha, például egy nyitott fülkés földmunkagép kezelő komfortérzetén is nagyon sokat javíthat, de akár nyitott helyen dolgozó bármilyen árus is nagy hasznát veheti egy trafó segítségével (amivel a 220 voltos feszültséget 12-re alakíthatja).
Amennyiben a kedves olvasók is készítenek maguknak hasonló ruhát, és további tapasztalatokkal gazdagodnak, kérjük, ne habozzanak megosztani azt szerkesztőségünkkel, hogy minden hasznos tapasztalatot továbbíthassunk az érdeklődőknek.
Bár a megoldás igen egyszerű és ésszel megépítve nehéz benne hibázni, mégis csak idekívánkozik a szokásos szöveg: Ha valaki ilyet készít, azt saját felelősségére teszi, a szerkesztőség nem vállal felelősséget, ha valaki megfő, megrázza az áram, belegabalyodik, elesik, kigyullad, leég, rossz kedve lesz tőle, stb…
Már készen volt a cikk, amikor elindultam motorozni. Gondoltam egy merészet, és hogy legyen összehasonlítási alapom, felvettem a remek neoprén alsóruhámat és Gore-Tex XCR membránnal szerelt, igen meleg cordura holmimat, a fűthető alsót pedig otthon hagytam. A körülmények pontosan ugyanolyanok voltak, mint két nappal korábban, amikor csillagos hatosra teszteltem cikkünk alanyát. Mínusz öt fok, és még a plexit sem szereltem vissza a motorra, hogy teljes legyen az esélyegyenlőség.
Nos, nagyon megbántam a döntésemet. Lehet mondani, hogy kockára fagytam. Különösen a két nappal korábbi tapasztalatokhoz viszonyított kontraszt nagyon meggyőző. El is határoztam: nagy hidegben a fűthető alsóruha nélkül többet soha nem ülök motorra!
Nem látszik semmi, amikor már a motoron ülünk, csupán kellemes meleg minden méteren a legnagyobb télben is!