A mondás úgy tartja, hogy tanulni sohasem késő, jó pap pedig különben is holtig. Különösen igaz ez a motorozásra, ahol mindennapi túlélésünk múlhat azon, hogy mit tanultunk meg a kétkerekű kezeléséről.
A motorkerékpár vezetése, úton maradása, irányváltása és megállása nagyságrendekkel összetettebb fizikai folyamatok eredménye, mint egy négykerekű jármű esetében. Ott még úgy-ahogy elmegy a rutinra és az érzékekre való hivatkozás, a motor tudatos és minden helyzetben magabiztos kezelésének azonban legjobb módja sok-sok gyakorlás, illetve az alapok szakszerű elsajátítása.
Szerencsére napjainkban már Magyarországon is több tanfolyam szakosodott a motorosok továbbképzésére, így segítve a már jó úton járó motorosokat fejlődését. Megemlítek néhányat, biztosan a teljesség igénye nélkül. Kimondottan a pályamotorozás iránt érdeklődőknek nyújt segítséget az Aprilia Motoros Iskola a Hungaroringen, illetve ugyanott a 2007-ben Erste Motoros Akadémia néven futó, Szabó Attila nevével fémjelzett suli. A motoros rendőrök oktatói tartják a MOBITT tréninget, amelyen a kis sebességű motorkezelés a fő „tantárgy”. Ez utóbbi leginkább a városi motorozást teszi könnyebbé és nagyságrendekkel biztonságosabbá.
A fentiektől kissé különbözik a Wenson vezetéstechnikai tréning, amely főként az országúti motorozáshoz, a mindennapi közlekedéshez nyújt segítséget.
A Wenson Motoros Bázistréning helyszíne az Euroring versenypálya Örkényben. Miért kell versenypályára menni, ha a közúti motorozásra akarunk felkészülni? A válasz egyszerű: itt sokkal biztonságosabb körülmények között végezhetők el a tanulók fejlesztését célzó gyakorlatok, nincsenek úthibák és nem utolsósorban a kamion sem jön szembe velünk.
A tréning mindössze fél napot vesz igénybe, azt azonban igen intenzíven. Megérkezés után mindenki fogyaszthat némi frissítőt, majd kezdetét veszi a mintegy fél órás elmélet. Ennek során a Wenson vezető instruktora, Palánkai Gellért elmagyarázza a fentebb már vázolt fizikai törvényszerűségeket, nevezetesen hogy mitől megy egyenesen egy motorkerékpár, mitől kanyarodik be vagy vált irányt, mitől marad az úton és hogy mitől és hogyan áll meg. Közben elhangzik rengeteg olyan hiba, amelyből adódóan nagyon sok motoros baleset történik. Ilyenek például a kanyar bemeneténél a túlzott tempótól megijedve fékezés és kisodródás, vagy a fék vészhelyzetben hirtelen meghúzásából származó arcra esés.
Természetesen ezen helyzetek helyes megoldását is elmagyarázza Gellért, illetve vázolja azokat a gyakorlatokat, amelyeket a nap során e hibák elkerülése érdekében el fogunk végezni. A rövid, ám feltétlenül szükséges elméleti oktatás után pedig a résztvevők legnagyobb örömére irány a pálya!
Itt néhány bemelegítő fél-, majd egész kört tesznek meg a tanulók több kis csoportban instruktori felvezetéssel. Ennek célja a pályán szükséges helyes ívek megtanulása, ami szintén ugyanilyen fontos az országúton, hiszen az út megfelelő pontjait szeretnénk ideális vonallá formálni egy szerpentinen felfelé motorozva is.
Ezután rögtön következik a vészfékezési gyakorlat. A feladatok roppant egyszerűek. Az instruktor elmagyarázza a helyes fékezés technikáját. A motorkerékpáron a legfontosabb, hogy soha ne hirtelen húzzuk meg a fékkart, hanem progresszíven felépítve a fékerőt készítsük fel a futóművet és a gumit a megfelelő tapadás és ezáltal lassulás létrehozására. Először 40 kilométer/óráról kell egy adott, bójával kijelölt ponttól vészfékezéssel megállni. Meg is jelöljük, hogy mennyi ez a távolság (motortól és motorostól függően 6-10 méter). Ezután a tempót 60-ra növeljük, és megismételjük a feladatot. Meglepetésként azt tapasztaljuk, hogy a másfélszeres sebességhez több mint kétszeres fékút szükséges. Majd elhangzik a kérdés: a két megállási pont közötti térbe mi fér bele, mondjuk egy szűk belvárosi utcában? Például egy komplett óvodás csoport, óvó nénivel együtt? A válasz: sajnos igen. És mindenki elgondolkozhat rajta, hogy akkor mennyivel is kellene a városban közlekedni…
Végezetül gyakoroljuk a célfékezést is: a tanuló tetszőleges tempóval megközelít egy kijelölt pontot, és megpróbál vészfékezve, pontosan ott megállni. A megállási pont itt csak két bója, az utcán inkább egy busz hátsó lökhárítója. Mi határozzuk meg, hol kezdünk fékezni, mégis komoly kihívás a motor pontos megállítása.
A következő két feladat egyike első hallásra elrettentőnek tűnik szinte mindenkinek, azonban mindkettő inkább tanulságos, mintsem nehéz.
Elsőként a motor irányításának elsődleges eszközét, az ellenkormányzást ismerjük meg kicsit mélyebben. Sokan élnek és motoroznak abban a hitben, hogy a motorkerékpárt saját testsúlyuk áthelyezésével irányítják a kanyarokban. A valóságban a motort egyenesen vezető giroszkopikus erőket legyőzve, a kétkerekűt kizárólag az első kerék kanyarodási iránnyal ellentétes elfordításával lehet hirtelen bedőlésre és irányváltoztatásra kényszeríteni, a gurulásnál nagyobb tempóknál. Ezt az ellenkormányzást pedig precízen a kanyarodási iránnyal megegyező kezünkkel végzett toló mozdulattal tudjuk végrehajtani. Ezt begyakorlandó megyünk néhány kört úgy, hogy nem fogjuk a bal kormányvéget és megérezzük, mennyivel pontosabban rajzoljuk a jobbos íveket, mint a balosakat.
Ezt követi a fentebb már vázolt, elsőre ijesztő akrobatikus mutatvány: a célegyenesben mindenki átteszi jobb lábát a motor bal oldalára, és jó műlovarnő módjára megy néhány kört a pályán. Ennek során rájövünk, hogy az elmondott elméletnek megfelelően a motorkerékpár valóban rendkívül jól tartja a kormány által kijelölt ívet, minden körülmények között stabilan halad, és csak a kormányzással irányítva is tökéletesen vezethető.
A közúti balesetek igen jelentős része történik egy adott kaptafára az elméleti részben elmondottak szerint: a motoros megközelíti a kanyart, megijed a túlzott tempótól, a kanyar bemeneténél ráfékez és az ennek következtében „felegyenesedő” motorral bal kanyarban az útpadka, jobb kanyarban pedig a szembe-sáv irányába elhagyja a kanyar ívét. Előbbi esetben a szalagkorlát és a fák, utóbbi esetben a már vázolt kamion jöhet jó eséllyel szembe…
Mi ilyenkor a teendőnk? Semmi esetre sem fékezünk, hanem a már megismert ellenkormányzással a lehető legjobban bedöntjük a motort és megpróbáljuk bevenni a kanyart. Szintén nagyon fontos a helyes tekintet alkalmazása: mindig a helyes ívet, a menekülési utat nézzük és soha nem az esetleg szembe jövő vagy az út mentén álló veszélyforrást! A ledöntéstől létrejövő erők hatására a motor nagymértékben lassul, és jó az esélyünk a kanyar befejezésére. Ha mégsem sikerülne, lassabban és a talajhoz közelebb fogunk elesni, mint a bemeneti ráfékezés esetében.
Hogyan gyakoroljuk mindezt? Elkezdünk körözni a pályán azzal a feladattal, hogy az üzemi fékeket használni TILOS. Az első óvatos körök után elkezdünk gyorsulni, és nemsokára eljön a pillanat, amikor biztosan érezzük: ez sok, ennek sóderágy lesz a vége! Azonban erőt kell venni magunkon, és fékezés nélkül dönteni a motort eddig ismeretlen mélységekbe. És jön a meglepetés: nem hogy nem esünk el, de a kanyar közepén gázt kell adnunk, mert nagyon lelassultunk.
Ennek a technikának az ismerete talán a legtöbb balesettől mentette meg a tréning korábbi résztvevőit, így egyszerűségéhez képest igen hasznos a gyakorlása.
A mindennapi közlekedésben gyakran adódik olyan helyzet, amikor hirtelen irányt kell változtatnunk, majd visszatérnünk az eredeti nyomvonalunkhoz. Okozhatja ezt egy parkoló gépkocsi hirtelen kinyíló ajtaja, vagy egy későn észrevett úton heverő tégla, illetve még rengeteg egyéb lehetőség. A Wenson Bázistréningen erre is van egy külön gyakorlat: a hangvilla-formában felrakott bójákat megközelítjük, egy rövidet vészfékezünk, majd a motort magunk alól lenyomva, intenzív kormányzással kikerüljük az „akadályt”, visszatérünk az eredeti irányunkba, majd megállásig fékezünk. A tréningnek talán ez a legnehezebb része, hiszen önmagukban is igen bonyolult manővereket és technikákat kell együttesen alkalmazni.
Az igazi komplikáció azonban akkor jön, amikor az instruktor beáll a „hangvilla” közepébe, és csak a vészfékezés pillanatában jelzi felemelt jobb- vagy bal karjával, merről kerüljük ki őt. Amennyiben mindkét karját felemeli, meg kell állnunk még előtte.
A gyakorlat nehéz, azonban roppant életszerű – amennyiben valóban elsajátítjuk a végrehajtását, komoly anyagi károktól kímélhetjük meg magunkat az utakon, hogy a kórházi napidíjakról már ne is beszéljünk…
Már csak fél óra van hátra a tréningből, amikor a sok elvégzett munka és a kellemes fáradtság ellenére mindenki hirtelen nagyon aktív lesz: elhangzik a „Szabad a pálya!” mondat. Innentől a tanulók kedvük szerint motorozhatnak az Euroring aszfaltcsíkján, gyakorolhatják az elsajátított technikákat, és korábbi önmagukhoz képest jelentősen nagyobb tempóban, mégis tudatosan és biztonságosabban fognak motorozni.
Az igazi jutalomjáték azonban akkor jön, amikor az első körforgalmon áthaladunk hazafelé tartva. Vagy amikor először elnézünk egy hónappal később egy túrán egy kanyart, és bepánikolás helyett hideg fejjel és magabiztosan oldjuk meg a helyzetet.
Jómagam a 2006-os évben legalább négyszer végeztem el a Wenson bázistréninget, és talán motoros „tudásom” jelentős részét ennek a gyakorlásnak köszönhetem. A tréning költsége 30000 forint, amelyet – aki már fektette meg kedvenc kétkerekűjét, az pontosan tudja – egy nagyon minimális eséskár is könnyen felülmúl: index, kuplungkar, váltókar, egy iciri-piciri kis fényezés… Nem is sorolom tovább.
Amennyiben az onroad-on keresztül, a sarvarizs@onroad.hu email címen jelentkeztek a tréningre, további 5000 forint kedvezményt biztosít a Wenson vezetéstechnika számotokra.
Mert mindegy, hogy min ülsz, de az nem hogy hogyan!
