Megnyitottuk a 2016-os motoros szezont

Amikor meghirdettük a 2016. január elsejei évadnyitó városkerülésünket, nem gondoltuk volna, hogy ilyen sok tökös motoros  jön el. Napos, de nagyon hideg időt jósoltak az újév első napjára – de ebből csak a nagyon hideget sikerült eltalálni időjósainknak. Nyugat felől ugyanis gyorsvonatként közeledett a havazást is hozó felhőzet. Délelőtt még komoly dilemmában voltunk, mivel erősen kétesélyesnek tűnt az idő, és senkit nem szerettünk volna veszélybe sodorni azzal, hogy motorozásra alkalmatlan körülmények között is megtartjuk a szezonnyitót.

Vidám elegyedés

Hosszú hezitálás (és radar- valamint műholdképelemzés) után mégis a megtartás mellett döntöttünk. Találkozópontként a csepeli gyorsforgalmi elején található benzinkutat választottuk, mivel így csinos kis kört mehettünk Budapest rakpartjain – végállomásként a Budai Kuckó nevű műintézményt célozva meg. Nem mondom, hogy nem lepett meg milyen sokan vártak már a találkozási ponton, amikor odaértem!

Amerre néztünk, motorok álltak

Az elszánt társaságban volt az MZ-től a különféle középkategóriás motorokon át Hayabusa és GoldWing is (utóbbiból kettő), de a propellereseket sem egy motoros képviselte. A lökettérfogatok talán 125 és 1’800 köbcentiméter között szórtak, a motorok száma pedig harminc környékén mozgott. Mindenki alaposan átfázva, de nagyon vidáman beszélgetve várta az indulást, amely 13 órára volt kitűzve.

Guruló fotelek is megjelentek, de volt minden 125 és 1’800 köbcenti között

Az indulás pillanatában voltak a legzordabbak a körülmények

Hogy igazán keménynek érezzük magunkat, már a gyülekező vége felé elkezdett szitálni a hó, és mire elindult a csapat, mindenfelé fehér szőnyeg kavargott a kerekek alatt. Nem mondom, hogy befért volna akár a világ legvékonyabb zabszeme is a cipók közé, ahogy a havas-nyirkos dél-pesti utakon megcsavartuk a gázt, de óvatos duhajként belevágtunk a körbe. A Rakparty jegyében így Észak felé vettük az irányt, hogy az integető és tapsoló turistáktól hemzsegő belvárosi szakaszon át a végül elhaló havazásban haladjunk az Árpád hídig. Budán a híres-hírhedt K-híd felé mentünk le a Duna mellé, végül a Lánchíd előtt felgurulva megtámadtuk az alagutat. Itt a körforgalom megviccelte a banda nagy részét, és mire az első 5-6 motorossal átértem az alagúton, egyedül maradtunk. Persze mire visszasiettünk (attól tartottunk, valamilyen baleset történhetett), az önjáróvá vált vonulók közben másfelé továbbmentek, így nem találtunk senkit a Clark Ádám téren. Ekkor úgy döntöttünk, hogy elindulunk a Kuckó irányába az Ugocsa utcába, hiszen mégiscsak az a végcél, és innen már csak egy ugrás volt.

A célban mindenkinek nagyon jól esett a forró kávé és tea, így vagy másfél órát elbeszélgettünk

Úgy is lett, ahogy reméltük: a Márvány-Alkotás kereszteződésnél egyszer csak feltűnt a sok elhagyott motoros, és percekkel később már Oldit nyaggattuk meleg frissítőért. (Ezúton is külön köszönet neki, hogy ismét klassz végállomásként áldozta fel magát és hangulatos kis vendéglátóipari egységét a csapatért – amely tényleg nagyon keményen helytállt, hiszen a zord és egyáltalán nem egyszerű körülmények között a legkisebb elcsúszás nélkül gurultuk végig az útvonalat.) Reméljük, mindenki jól érezte magát, és kellemes élményként maradt meg benne ez az igazi vagány kaland!