A brit gyár sikerének egyik titka, hogy nagyon sokrétű a modellválasztéka. Ennek egyik meghatározó jelentőségű szegmense – a hagyományok őrzésének okán is – a klasszikus megjelenésű, szépséges kétkerekűek folyamatos megtartása. Gondoljunk csak bele: az egyik legnagyobb hagyománnyal rendelkező motorgyártó nemzet az övék – tehát szükség is van az ilyen piaci szemléletmódra.

Kivétel nélkül gyönyörű gépek a Triumph klasszikus vonalának tagjai

A nagy klasszikusokon pedig nem kell sokat változtatni ahhoz, hogy eladhatóak maradjanak. Amennyiben lelőhetem a poént, egy blokkolásgátlós fékrendszer nem ártana rájuk, de valamit kell majd villantani 2015-re is… Addig viszont nézzük, mely Triumphok képviselik a múltat a szalonokban a jövő évben!

Bonneville

A kínálat „alja” – vagyis a legolcsóbban hazavihető klasszikus. A tesztje során kiderült, hogy egyébként egy nagyon jól motorozható gép, sőt sokan ezt tartják valamennyi közül a legjobbnak. Ennek oka a könnyűfém kerekek (kisebb rugózatlan tömeg) és a kisebb gumiméretek lehet. (A következő két típushoz nem volt szerencsém, így velük nem tudom személyesen összehasonlítani.)

Triumph Bonneville

Az új modellévre egy picit változtattak a motor hűtőbordáin, új ülést kapott a Bonnie (a magasság maradt 740 milliméter, de a bevonat alatti tömőanyag változása miatt kényelmesebb lesz), változott a kipufogók akusztikája és fekete lett az utaskapaszkodó. A gép kék-fehér, ezüst és fekete színekben lesz elérhető.

Bonneville T100

Kicsit még klasszikusabb, mint az alapváltozat: több a króm, fűzöttek a kerekek – valamint az első 19 colos -, de magasabb a kormány és gazdagabb a műszerezettség is. Az új, karakteresebb hangú kipufogórendszert ez a változat is megkapta.

A T100-as egyedi részei: 19-es első kerék, fűzött ráfok, több króm, magasabb kormány és fordulatszámmérős műszeregység

A 2014-es színválaszték két lehetőséget kínál a vásárlóknak: fehér-arany és fekete-piros kombinációkban lehet hazavinni a T100-ast.

Bonneville T100 Black

A legfeketébb Bonneville: a lényege a „mindent a szemnek”. Króm szinte semmi, a kipufogó is matt színű – rajta kívül pedig minden: a kormány, a teleszkópok, a sárvédők is éjfeketék. Ütős külső, egyébként a T100 technikája. A színválaszték azt hiszem, logikus – vagyis nem változott.

Mindent a szemnek: T100 Black

Thruxton

Komoly alázatot tanultam tőle, amikor tesztelhettem – igaz, az még egy karburátoros változat volt, a maiak erőforrását pedig már nyilván injektorok táplálják. A lényeg azonban ugyanaz: a régi gyorsasági motorok testhelyzetét és puritánságát hozza el nekünk 2014-ben is: olyan élményt ad, amit a mai gépekkel nem lehetséges átélni.

Az egykori sportmotorok utódja a Thruxton

A kipufogórendszer itt is módosul az új modellévre, a többi marad ahogy volt: alacsony, cafe-raceres csutkakormány, kormányvégre szerelt tükrök és matt fémszínű alkatrészek. A kerekek fűzöttek, van króm, de igyekeztek nem eltúlozni az alkalmazását. A színválaszték fekete és zöld lesz.

Scrambler

A motor, amelyre azt hiszem, a legjobban vágyom – legalábbis hogy mehessek vele. (Így látatlanban azt mondom: birtokolni és napi szinten használni is szeretném…) Motorikusan eltér a fenti modellektől, hiszen a 270 fokos elékelés miatt a vibrációk és az akusztika is jobban hasonlít egy V2-es erőforrásra, mint egy sorosra. Eddig is hangosabb kipufogói voltak, mint a többieknek – ez az arány marad a jövőben is.

Úttalan utakra is ajánlja a gyár a Scramblert

A gép igazi régi kemény kalandmotoros külsővel rendelkezik magasra húzott végdobjaival, fekete fűzött kerekeivel és tényleg magasra ívelt kormányával. 2014-re számos apró alkatrész fekete színt kapott, a színválaszték pedig ezüst-piros és egy teljesen matt kék tagot számlálnak.

Szép lesz ebben a matt kékben

Remélhetőleg egy ilyen „igazi mindenes” Triumphot is kipróbálhatunk jövőre – akkor teljes lesz az Onroadon olvasható klasszikus brit motorokat bemutató tesztsorozatunk.