Az előző részben megismertük a forradalmi Honda CB750-et, amely az 1960-as évek sebességrekordere lett.
Az 1970-es évekre a gyártók elérték azt a teljesítményszintet a széria motoroknál is, ahonnan már nehezen lehetett előbbre lépni a végsebességet tekintve. A kor utcai motorjai rendszerint szélvédelem nélkül kerültek a piacra, így nagyjából a 200 kilométer/óra volt az a maximum, amit egy hétköznapi motoros meg tudott futni a gépével. 1977-ben jártunk, amikor a gyártók ismét elkezdtek versenyezni, hogy ki tud nagyobb és gyorsabb gépet összeállítani (nem ismerős?). Az ezres szám a motor oldalán már akkoriban is tiszteletet parancsolt, így nem csoda, hogy a Kawasaki, a Yamaha és a Honda is rendelkezett literes modellel. A sort a Suzuki zárta, ő csatlakozott legkésőbb az exkluzív ”Ezresek Klubjához”.
A Suzuki GS1000 a 750-es kistestvéren alapult, amely kategóriájának az egyik legkönnyebb gépe volt. Ennek köszönhetően a GS1000 sem lett sokkal nehezebb, sőt a legkönnyebb ezresnek számított a maga 240 kilogrammjával. Ezt úgy sikerült elérni, hogy csak a lökethosszon módosítottak 56,4 mm-ről 70 milliméterre, így hízott a lökettérfogat 997 köbcentire. A teljesítmény 83 és 90 lóerő között változott a forgalmazó ország szabályaitól függően. A gyártók lassacskán rájöttek, hogy ekkora erőhöz nem árt, ha hasznosítják az aerodinamikában szerzett ismereteiket. Így, szépen lassan a versenyzés világából átemelték a civil motorok közé az áramvonalidomokat. Így válhatott az évtized leggyorsabb motorjává a Suzuki GS1000CS, amely 1979-ben látta meg a napvilágot egy angliai manufaktúra műhelyében.
A sorozat elején megígértük, hogy csak szériagyártású motorokat mérünk össze egymással, de itt ez a kis turpisság belefér. Ugyanis a Dunstall által gyártott utólagos idomot elfogadta a Suzuki nagy-britanniai forgalmazója, mint hivatalos kiegészítőt. A változtatás nem merült ki az aerodinamika terén, módosították a motorblokkot és a váltót is. Viszont az angliai Suzuki importőr teljes körű garanciát vállalt ezekre a motorokra is, így mintegy utólagos, gyári kiegészítőként is tekinthetünk erre a csomagra. Lehet vitatkozni rajta, hogy mennyire szériagyártású ez a modellváltozat, de azon felesleges lenne összeveszni, hogy hatásos volt-e az újítás. Bizonyára az volt, hiszen a Dunstall-féle GS1000-es Suzuki megfutotta a 152 mérföld/órát (243 kilométer/óra!), ezzel pedig elnyerte a “leggyorsabb sorozatgyártású motor” címet a Guiness Book of Motorcycling Facts&Feats 1979-es kötetében.
Ezzel a tempóval azt hiszem ma is megállná a helyét, nem kéne szégyenkezni a kocsma előtt, hogy mennyit megy a motorunk.
Következő részünkben jön a ’80-as évek az idomos motorok által elszabadított poklával.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »