Hirdetés
Ennek a stratégiának megfelelően készítették el “új” 2013-as modelljüket, a Royal Enfield Classic Desert Storm 500 névre keresztelt masinát. A gép műszakilag nem módosult a fél literes társaihoz képest: egy henger, négy szelep, két gyújtógyertya – mindebből 27 lóerőt és 41 Newtonmétert csavartak ki. Sokan fitymállólag lebiggyesztik a szájukat, de Indiában továbbra is ez számít nagymotornak – és közel sem biztos, hogy nincs igazuk.
A Sivatagi Vihar a cég Első- és Második Világháború során szerzett népszerűségét igyekszik meglovagolni: az egykori katonai Enfieldek matt homokszínű fényezésében pompázik – és meg kell vallani, tényleg nem néz ki rosszul! Ezt a külcsín-vonalat erősíti még a “tigris-szem-lámpa” (vigyázzunk, ez a hivatalos gyári neve!), az egy személyes, külön rugózással is rendelkező nyereg (a gyár kommünikéje szerint kiemelkedő menetkomfortot biztosít, szerintem a 80 milliméteres hátsó rugóút mellett nem árthat sokat), valamint az extraként megvásárolható és az 1950-es évek katonai gépeit idéző rövid kipufogó, amelyet azonban Indiában is csak off-road használatra engedélyeznek. Biztos ütős hangja lehet…
A műszaki tartalmat csemegézve említést érdemel még, hogy eltérő gumimérettel forgalmazzák a gépet bel- és külföldön: Indiában elöl 90/90-19-es, hátul 120/80-18-as abroncsok feszülnek rajta, míg az exportpéldányokon ugyanezek a számok 90/90-18 és 110/80-18. Főleg az első kerék méretét nem értem, hiszen így némileg nehezebb az abroncs beszerzése mondjuk Európában. A gép menetkész tömege egyébként (ezt valamilyen okból 90 százalékosan megtöltött üzemanyag-tartállyal adják meg) 187 kilogramm. Csak a teljesség kedvéért: a tank térfogata 14,5 liter.
Régóta tervezem egyébként, hogy ki kellene személyesen is próbálni egy ilyen különleges motorkerékpárt. Tavaly megpillantottam egyet az utcán, és meg is szereztem a tulajdonosa telefonszámát. Úgyhogy reménykedjünk, hogy hamarosan kiadja a lelkét Tél Tábornok, és egy Royal Enfield teszttel indíthatjuk az Onroad 2013-as szezonját. Igaz, az a gép fekete és még karburátoros, de szerintem ez senkit nem fog zavarni.
Cimkék:
Olyan unalmas dolog egy bombanővel tölteni az időt egy kávéházban! Sokkal jobb egy Hypermotarddal huligánkodni...
Elolvasom »Sikeresen zárult az év egyik első nagyobb volumenű motoros szakkiállítása Németországban. A kavalkád nagy volt, a válságnak nyoma sincs!
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Konkrétan ezzel a típussal nem volt szerencsém motorozni, de nekem volt egy 350-es példány, melyet újonan vettem. Ez szintén karburátoros volt, de ezt leszámítva ugyanilyen blokk volt benne.
Teljesen autentikus környezetben használtam, mert Új Delhi utcátit róttam vele nap mint nap, valamint kétszer megjártam vele a Himalája kezdö buckáit. (2000m-ig jutottam fel 🙂 )
4000km-ert tettem meg a géppel és azt kell mondjam, hogy müszkilag rendben van a masina. A szük egy év alatt egyetlen apró megtorpanása volt, pedig nem egyszer 45 fokos höségben kellet neki teljesíteni. Valószínüleg azt ott használt “magas szivonalú”, kb 88-as oktánszámú benzinnek köszönhetöen egyik reggel köhögve indult. A gép elnyühetetlenségét jellemzi, hogy a dugulás elhárítása két könyörtelen full gázos gyorsítással javítható volt. Ezen felül egyszer volt egy kötelezö szervíz és ennyi. Több gond nem volt vele.
Menetteljesítményeket tekintve az a kb 20 LE amit ki lehetett sajtolni belöle, még két személlyel is elegendö volt 80-90 km/h tartásához, mely arra felé már autópálya tempónak számít. Végtelenül hosszú löketü motor, így a hegyekben is csodálatosan elboldogult, olyan utakon, ahol mifelénk inkább csak cross motor bajnokságokat rendeznek. 🙂 Bár ök föútvonalnak hívják azt. (Nézöpont kérdése. 🙂 ) A fogyasztására sem volt panasz, mert abból a “high-tech” üzemanyagból, városi forgalomban is csak 3 liter körül evett. Mivel 11-12 liternél többet nem igazán lehetett beletölteni, bö 400 km-re elegendö nafta volt benne mindig.
A kényelem tekintetében sem maradt el nyugati rokonaitól. Nekem a normál, hosszú, duplaülés volt rajta. Feleségem a mai napig szokta emlegetni, hogy milyen jól érezte magát a nyergében úton Rishikesh felé, és ezzel együt egy kicsit le is szólta a mostani gépünket (Moto Morini 9 1/2), pedig annak széles jól párnázott ülése van.
Remélem tényleg sikerül kipróbálnod a gépet, mert manapság nem igen lehet hasonló masinákkal találkozni az utakon. Ugyanis a Triumph, vagy a Yamaha hasonló modeljei csak megidézik a múlt század közepét, de az Enfield el is hozza a jelenbe.
(A motor látható a szöveg melletti képen)