Guten Tag, Ducati!

A Ducati eladásáról szóló hír még februárban látott napvilágot, két hónap után véget ért a tánc, amit a motoros sajtó is nyomon követett. Március elején még indiai cégekről szóltak a pletykák, aztán néhány hét múlva jött a fordulat, amely szerint egy komoly vevőért nem kell a világ másik végén kutatni, az Audi érdeklődik az olasz legenda iránt. A sajtóban napvilágot látott becsléseket és latolgatásokat igyekezett helyre tenni az április elején kiszivárogtatott, a Ducati anyagi helyzetét és az Audi ajánlatát taglaló hír. Valójában hivatalosan nem lehet tudni, mekkora összeg cserél gazdát a Invertindustrial 70%-os részesedésének eladása kapcsán, mindenesetre számos forrás 860 millió eurós pénzügyi tranzakciót említ.

A hét végén lejárt a határidő, amit az Audi kapott: a Bonomi család érdekeltségébe tartozó befektetési csoport elméletileg más vevőkkel is tárgyalásokba foghatott volna a napokban. Nyilván az Investindustrial érdekeit szolgálta, a tárgyalások felgyorsítását segíthette elő a sajtóban április elején megjelent hír, amely szerint Lapo Elkann olasz üzletember (a FIAT egykori elnök-vezérigazgatójának, egyben többségi tulajdonosának, a néhai Giovanni Agnellinek, a leggazdagabb olaszként emlegetett iparmágnás unokája) is érdeklődik a bolognai márka iránt. A helyzet talán még nem volt egyértelmű a hét elején, bár az már a múlt héten kiszivárgott, hogy az Audi hamarosan hivatalosan is bejelenti szándékait. A napokban körbefutotta a motoros sajtót a hír, miszerint az alku megkötetett, a hivatalos bejelentésre azonban szerda estig várni kellett (Az Audi illetve a Ducati nyilatkozata a tulajdonosváltásról).

Pusztán a vállalat német kézbe kerülésén felül sokkal érdekesebb annak taglalása, hogy mit jelenthet ez a Ducati jövője szempontjából. A sportos márka imidzsét a cég a ’90-es években, a 2000-es évek végén öltötte magára, amikor is a superbike világbajnokságban győzelmet győzelemre halmoztak. A sportsikerek mellett azonban az eladások problémát jelentettek, nem véletlen, hogy az évi 30’000 motorkerékpár értékesítését mérföldkőként említik a cég történetében. Az Investindustrial még 2006-ban vette át a Ducati irányítását, az akkori 35’300-as évi mennyiséget azóta feltornázták 42’000 példányra, de ennek ára volt. Számos új modell látott napvilágot, amelyeket a keményvonalas ducatisok fejcsóválva néztek, például a kliséként is emlegetett csörgő szárazkuplung lassan a múlt homályába vész. Azonban az értékesítések ilyetén növelése elkerülhetetlen volt – akik látták a Multistrada 1200 megalkotásáról szóló dokumentumfilmet, emlékezhetnek, hogy a Diavel megjelenéséig a legsikeresebb bolognai masina tulajdonképpen egy válságmodell volt. Az eladások növelését az agresszív marketing is segítette, az utóbbi években mind több hollywoodi produkcióban bukkantak fel az olasz motorok, a gyártó logóját pedig csokoládétól kezdve memóriakártyákon és ruházati termékeken át kávéfőző-gépig szinte mindenre „ráragasztották” a cég reklámszakemberei.

Szakági elemzések most annak a reménynek adtak hangot, hogy az Audi illetve a Volkswagen csoport pénzügyi alapjaival a bolognai motorgyártó helyzete megszilárdulhat, és a német felügyelet alatt a növekedés, a paletta szélesítése tovább folytatódhat. Persze ez nem máról holnapra fog történni, az Audi/VW hatása, üzleti gyakorlata valószínűleg csak évek alatt fog kiteljesedni. Ki tudja, talán mégiscsak látni fogunk Ducati robogót…