Minden ország igyekszik tudatosítani az autóvezetőkben, hogy figyeljenek jobban a motorosokra. Hiszen köztudomású: nehezen észlelhetőek vagyunk, így számos baleset forrása, hogy az autóvezető egyszerűen nem észlel bennünket időben.
A svédek érdekes kisfilmmel hívják fel a figyelmet erre a problémára. A szokásosnál kicsit hosszabb filmecske eleje szinte sablonosan indul: madárdal, napsütés, friss virág, itt a tavasz, satöbbi. Svéd autóvezetőnk körültekintően közlekedik, a kismama élvezi a napsütést, satöbbi. Azután mégis megtörténik a baleset (persze hogy a semmiből előbukkanó motorossal), utána viszont egészen meglepő csattanóval ér véget a történet.
A végső kérdés: VALÓBAN LÁTHATATLANOK VAGYUNK?
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »
Eza videoklip annyira sz@r, hogy a szomszédokban is lemehetett volna, csupán Vágási Feri bölcseletei hiányoznak a végéről.
Egyébként a téma meg az ötlet szuper, köszi a feltöltőnek!
Hát ne haragudjon meg senki ,de ez ritka sz@r.
Ez a téma mindig előjön a motoros szezon elején ,és a végefelé szépen elül.
Ja és közötte motorozunk:-))))))
Hogy valóban láthatatlanok vagyunk-e? Ne fővárosi álló kocsisorok közötti bujócskára gondoljunk!
Még a kilencvenes években egy citromsárga 125ös Suzuki enduróval Dombóvár közeli egyenesben úgy 90 körüli tempóval (természetesen!) mentem, a szemben lévő oldalon állt egy trabi. Balra indexelt, mint aki el akar indulni. A mögötte jövő autók rendre kikerülték. Mikor elfogytak, a trabi elindult, s azzal a lendülettel keresztbe állt előttem az úton. Telibe kaptam, majd jót dobbantottam a farostlemezen és átrepültem felette! Jöttek az angyalok, és jóelőre kipárnázták törölközőkkel és némi ruhaneművel a hátizsákom, majd a röppályámat a füves árok felé terelgették.
Az idős néni kiszált a kocsiból, a fejét fogta és mást nem tudott mondani:
-NEM LÁTTAM! NEM LÁTTAM!
A motor nem volt túl alacsony, mellesleg én sem, s nem mentem túl gyorsan, lámpám világított, fényes nappal volt…
Mi hiányozhatott? Talán olykor mégis láthatatlanok vagyunk…