Furcsa egy dolog ez a motorozás. Nem tudom, hogy nálatok ez hogyan is van, de én egyre inkább azt érzem, hogy ameddig az autóvezetést viszonylag tisztességes szinten el lehet sajátítani néhány év alatt, addig a motorozás olyan, mintha egy soha véget nem érő tanulási folyamat lennie. Mindig akad a szekrényben egy csiszolni való technika, mindig akad egy új szempont. Valahogy úgy, mint a tudományoknál: minél jobban beleásod magad a témába, annál inkább csak azt érzed, hogy mennyi minden van még hátra.
Én mindig azt vallom, hogy lehetőség szerint az egy mindent felülíró tudás helyett az univerzális ismereteket kell keresni – azaz egy guru helyett sokaktól kell tanulni a széles és átfogó ismeretek elsajátításának érdekében. Lássunk most tíz olyan “tanárt” akiknek a kompetenciáját talán senki nem fogja megkérdőjelezni. Azaz lássunk egy gyűjtést arról, hogy a különböző interjúkban, nyilatkozatokban – vagy manapság a közösségi médiában – milyen tanácsokkal szolgálnak az igazán nagyok! Ezek a tippek persze sokszor inkább versenyszemléletűek, de egy részük átültethető az utcára is.
Kenny Roberts Sr. a modernkori motorversenyzés első figuráinak egyike volt, aki nagyon élesen rámutatott arra, hogy ész nélkül nem lehet igazán gyorsnak lenni. A motorversenyzés korai éveiben többet nyomott a latba a bátorság, mint a taktika, de Kenny “King” már egy másik érában kellett, hogy érvényesüljön.
Az elemzései során pedig arra jutott az idősebbik Kenny Roberts, hogy nem hisz a gázkar visszaengedésének állapotában. Szerinte az ember vagy gyorsításban vagy lassításban van a pályán és nincs harmadik út. A szemléletét három MotoGP bajnoki cím igazolta. Szerinte a versenypályák legfontosabb részei azok a kanyarok, amiket hosszú egyenes szakasz követ. Ő ezeken a részeken igyekezett igazán gyors lenni. Úgy gondolta, hogy a többi kanyarban a túl nagy sebesség csak fölösleges rizikófaktort jelent.
A hetvenes évek elején és közepén Wes Cosley úgy motorozott, hogy mindig nagyon közel tartotta a mellkasát a tüzelőanyag tartályhoz. Ezáltal nagyobb tömeget helyezett a motor elülső részére, ami jót tett a motor irányíthatóságának. A modern sportmotorok sem véletlenül úgy vannak kialakítva, ahogy – igaz az aerodinamika manapság egészen más szinten van.
Egy interjúban mesélte, hogy ez az édesapjának volt a vesszőparipája. Egy gyakorlás közben is ezt súlykolta belé, de a fiatal Wes Cooley ezt megelégelte: “dehát úgy csinálom” – válaszolta. Ezután az apja egy cipőfűzővel hozzákötötte a bőrruhája cipzárját a gyújtáskulcshoz. Amikor pedig visszaért a következő körről, akkor majdnem derékig le volt húzva a cipzár.
“Fast” Freddie Spencer sajátos módon közelítette meg a versenyzést. Ameddig a versenyzőtársai precízen – szinte centiméterre – megtanulták, hogy hol kell fékezni, addig ő szinte paranormális képességet fejlesztett ki. Sokkal rugalmasabban állt hozzá a motorversenyzéshez a kollégáinál, és a motor illetve a gumik aktuális állapotához jobban tudta közelíteni azt, hogy mikor kell belemarni a fékbe. Ez a szuperképessége szinte a mai napig egyedülálló.
A most 60 éves Eddie Lawson egy igazi színész volt. Kifelé azt mutatta, hogy már-már olyan laza, akár James Hunt. A valóságban azonban egy igazán precíz, minden lehetőségre felkészülő motorversenyző volt. Remek példa erre az, amikor visszatért az USA-ba a Daytona 200-ra 1993-ban.
Előtte nem ismerte a Vance&Hines Yamaha FZR-750-et, így a gyakorlások során végigment az összes lehetséges futóműbeállításon, hogy megtalálja az optimális beállítást, ami neki fekszik. Az erőfeszítéseit végül siker koronázta, amikor megverte “Mr. Daytona” Scott Russelt.
A tíz tipp első részének közútra talán a legnehezebben átültethető tanácsa ez. Hiszen Scott Russell ezt alapvetően arra értette, hogy amikor kezd elkopni az abroncs egy része, akkor egy kicsit változtat a dőlésszögeken, hogy annak más részei legyenek intenzívebb igénybevételnek kitéve, mint addig. Az utcán viszont ha már nem megfelelő a gumi, akkor lecseréled.
Mindemellett előszeretettel használta a kanyarban azt a trükkjét, hogy egy kiadós gázfröccsel megforgatta a hátsó gumit, ezzel pedig képes volt szűkíteni a kanyaríven. Trükkös fickó, nem véletlenül kapta ő meg a Mr. Daytona nevet – ötször nyerte meg a Daytona 200-at.
Cikkünk hamarosan folytatódik a második résszel…
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »