Azaz szabadstílusú, humoros elemeket ötvöző művészeti alkotás.
Nézzünk meg néhány „művészi” külsejű motort!
Henry Ford óta tudjuk, hogy a tömeggyártás jelentős előnyökkel jár, a kis költséggel gyártott, elérhető áron értékesített termékek mindennapjaink részei lettek, legtöbbünk motorja is gyakorlatilag egy tömegesen gyártott típus egy példánya. A költségoptimalizálás mellett egyéb haszna is van az ilyen motoroknak: a szükséges alkatrész utánpótlás általában könnyen elérhető, kiegészítőket is többé-kevésbé nagy változatosságban találhatunk motorunkhoz. Kisebb-nagyobb átalakítást sokan elvégeznek a motorjukon, de többnyire csak a méretre állítás, a használhatóság növelése miatt.
Ezzel ellentétes iskolát képviselnek az egyedi motorok, a cruiserek, chopperek világában mindenki a szembetűnő egyediségre, különbözőségre törekszik. A két szemléletmódot összeegyeztetni nem könnyű feladat, de néhány hóbortos motoros nem riad vissza a feladattól.
Legyünk őszinték: a DL nem egy szép motor. Markáns külsejével, nagy méretével nem tartozik azon motorok közé, amelyek első pillantásra osztatlan csodálatot váltanak ki a szemlélőkből. Használhatósága és sokoldalúsága megkérdőjelezhetetlen, a hétköznapokban, hétvégi kanyarvadászaton, alpesi túrán ugyanolyan jól teljesít a motor, de ez most más lapra tartozik.
A képen látható úriember azonban az egyébként is sajátos megjelenést tovább tudta fokozni. Az egyedi fényezés, amelyet csak nagy jóindulattal lehet optikai tuningnak nevezni, a Husaberg klasszikus színeit idézi. A karcsú motorról emlékeinkben őrzött kép bevillanásával együtt ezt a V-Stromot csak még ducibbnak láthatjuk. Ebben a formában a motor valóban egy feltűnő jelenség, a dolog egyetlen praktikumát ebben vélem felfedezni: a közúti láthatóság messzemenőkig biztosított.
Nem könnyű a DL megjelenésén rontani, de ezúttal sikerült, és nem is akárhogyan
Megkérdőjelezhetetlen, hogy az olasz mérnökök, designerek kifinomult esztétikai érzékkel rendelkeznek. Bár sokan ódzkodnak az olasz technikától, de az kétségtelen, hogy gyönyörű gépeket tudnak alkotni Csizmaország mérnökei: elég ha csak olyan világszerte ismert formatervező dinasztiákat említünk, mint a Giuigiaro, vagy éppen a Pininfarina.
A Ducati névválasztása –Monster- nem volt alaptalan. A csupasz motor megjelenése és teljesítménye valóban agresszív, de Steve Metz-nek ez nem volt elég fantáziadús, ezért a motor külsejét „kissé” átalakította. Az egyedi fényezés, ami kiterjed még a blokk hűtőbordáira is és a plüssfarok is a hátsó idomon az egyik legfélelmetesebb nagymacskát, a tigrist mintázza. Az ázsiai ragadózó tiszteletet parancsoló élőlény, de a motor a felszerelt farokkal inkább mosolygásra késztet tagadhatatlanul szép fényezése ellenére.
Az a farok több mint extravagáns
Ez az átalakítás kicsit kilóg a sorból, inkább csak a Ducati szépsége (a plüssfarokról ne beszéljünk…) indokolja említését. A módosítást a Graves Motorsports végezte a Dunlop gumigyártó megbízásából, a Dunlop Roadsmart amerikai promóciójára, ugyanakkor karitatív szerepet is kapott: a bemutató keretein belül elárverezik Doug Henry javára. Az amerikai motocross bajnok még 2007-ben szenvedett súlyos sérülést egy supermoto versenyen, aminek következtében deréktól lebénult.
A motor egyedi fényezésében megjelenik egy abroncs, ami a Dunlopra utal. A motor átalakított hengerfejet, vezérműtengelyeket és Graves kipufogó rendszert kapott a nagyobb teljesítmény érdekében. Beépítésre került a 2007-es R1 csúszókuplungja, de ezzel koránt sem ért véget a módosítások sora. A teljesítmény optimális leadását a Dynojet Powercommandere segíti, a váltót pedig a cég által gyártott Quickshifter teszi gyorsabbá. A felfüggesztés teljesen állítható Öhlins teleszkópokból és hátsó rugós-tagból áll, a motor úton tartását pedig a szintén Öhlinstől származó kormánylengés-csillapító és új, 320 milliméter átmérőjű első féktárcsák segítik Kevésbé vicces, de annál szebb külsejű motor.
Ez legalább tényleg szép
