Vajon meddig lesz még Isle of Man TT?

Száguldás a vegyes minőségű aszfalton, házak, villanypóznák, árkok és fák között. A Man-szigeti Tourist Trophy – azaz TT – talán a világ legrégebbi hagyományokkal bíró versenye. Az internet szerint már 1907-ben, azaz 111 évvel ezelőtt is adrenaliban fürdő, kigúvadó szemgolyókkal tekerték itt csontig a gázt a motorosok. Ugyan én ezt személyesen megerősíteni nem tudom: tudniillik nem voltam ott. De az bizonyosnak látszik, hogy 1911-ben már tartottak hivatalos versenykiírást. Természetesen a két világháború idején kicsit mással voltak elfoglalva a srácok, de efelett talán tekintsünk el és gondoljunk a történelem egybefüggő sorozataként a rendezvényre.

Jimmy Simpson 1934-ben egy Norton nyergében

Dicsőség és tragédia

Tehát száguldás, adrenalin és automatikus nagygolyós hősi titulus jár az indulásért. Csakhogy a versenyzők élete nem csupán mese és játék. Ezt mutatja a szomorú tegnapi hírünk is, miszerint Dan Kneen életét vesztette a csütörtök esti edzésen. A sajtó az ő fényképével van tele, de ne feledkezzünk meg Steve Mercerről sem, akinek még bőven lehet szurkolni a felépüléséért.

A verseny történelmében csupán három olyan év volt, amikor nem került versenyző életébe a megmérettetés

Magának a versenynek a megítélése sem egyoldalú. A rajongók azt képviselik, hogy ezek az emberek tudják, hogy mit vállalnak, erre készülnek és ez élteti őket. A másik oldal szerint pedig ez egy önző hozzáállás és ami a hozzátartozóknak pont semmilyen vigaszt nem nyújt, hiszen ha a fenekén maradt volna, akkor leélte volna az életét. Lehet, hogy felsőzsolcai kertészként, de ami fontosabb, hogy férjként, gyermekként és apaként.

Az álláspontokat pedig nehéz közelíteni egymáshoz akkor, ha emberéletekről van szó. Én azt mondom, hogy lehet ítélkezni a Man-sziget utcai vagányai felett, de felesleges. A versenyzők azt a döntést felelős, felnőtt emberként hozták meg, hogy kockára teszik az életüket a sebesség oltárán. Vagy talán valóban azt gondolod, hogy nem futott át az agyukon valami, amikor az első versenyük előtt megírták a végrendeletüket?

A 60.7 kilométeres versenyútvonal alapvetően a kezdetek óta változatlan

Sport és történelem

Az ember az akaratával szabadon rendelkezik, mégis vágyik egyfajta sorsra, egy célra, egy feladatra. Ezek a versenyzők hiszik, mert hinni akarják, hogy az ő küldetésük legyőzni a Man-szigeti őrült versenyt. Meg kell szabadulni a félelemtől és akkorát tekerni a gázon amekkorát lehet. Azért pedig igazából csak hálásak lehetünk, hogy van olyan hely, ahol mások veszélyeztetése nélkül ezt megtehetik. De hogy mi a vonzó ebben? Leszállnának a varjak az égből és kivájnák a szemem, ha azt állítanám, hogy életemben minden sebességkorlátozó táblát maradéktalanul betartottam, de ezt nem értem. De csodálom. Nézzük meg együtt Peter Hickman egy körét 2017-ből a szigeten. Majd húsz perc a videó, de megéri!

A fenti videón szereplő Peter Hickman egyébként csütörtök este ennél egy gyorsabb kört futott. Óránkénti 213.7 kilométeres átlagsebességével élete körét futotta meg, ami azt jelenti, hogy idén már 17 perc is elég neki, hogy megtegyen egy karikát a Man-szigeti aszfalton. Durva. Na és, hogy mindig is engedélyezni fogják-e a TT megrendezését? Azt gondolom, hogy igen. Ha nem lennének ilyen utcai versenyek, akkor ezek az urak kénytelenek lennének máshol keresni a boldogságot. Tehát egyfajta szelepként működik, ahol a versenyzők kiereszthetik a gőzt. Ma még mondhatjuk az utcai racereknek, hogy ha annyira kemény vagy, akkor menj a TT-re, de ha nem lenne, akkor mire hivatkoznánk? Sőt, azt mondom, hogy nekünk, Magyarországon is szükségünk lenne egy rendesen leszervezett, hivatalos utcai versenyre, ahol végre megmutathatná minden baktalórántházi Rossi, hogy milyen kemény gyerek.

“Túl veszélyes” – Velentino Rossi

Na és persze a történelmi háttérről se feledkezzünk el. Valamikor szembejött velem egy tanulmány, ami azt taglalta, hogy egyáltalán a motorkerékpárokat biztosan nem engednék az utcára, ha nagy- és dédapáink nem járták volna ki az utat. A TT-vel is valami hasonló a helyzet. Ha ma kellene döntést hozni arról, hogy létrejöjjön-e, akkor talán nem lenne olyan aki felelőssége teljes tudatában erre rábólintana. Csakhogy van, létezik és komoly kultúrális gyökerekkel kapaszkodik a földbe. Tehát a veszélyessége mellett nem csak hasznos, hanem a történelmi és sportértéke is kimagasló, így azt gondolom, hogy akár ágálhatunk is ellene. TT volt, van és biztos vagyok benne, hogy ameddig két keréken van mivel elindulni, addig lesz is.