Hányan, de hányan vannak köztünk, motorosok között, akik arra hivatkoznak, hogy “mennék én meghódítani a világot, de hát ahhoz mennyi pénz kell”. Néha aztán belefutunk olyan példákba, amilyeneket magunktól el sem tudunk képzelni. Mint az angol fiatalember, Nathan Millward által végrehajtott egészen hihetetlen kaland.
Nathan Sydneyben dolgozott egy kávéházban. Aztán váratlanul a Visa kártyáját felfüggesztették, és mindössze három napot kapott, hogy elhagyja a kontinenst. Ő azonban nem lefoglalt egy repülőjegyet és hazaröppent – ahogy azt a döntő többség tenné -, hanem a néhány napot tervezgetéssel töltötte, összepakolta az általa szükségesnek vélt cuccokat két dobozba, amelyeket felpókozott 105 köbcentiméteres Honda postásmopedjének a hátuljára és 2009. augusztus 11-én üdén és frissen borotváltan nekivágott a kalandnak. Hitelkártya nélkül, 2’000.- dollárral a zsebében.
A frissen borotváltság hamar semmivé foszlott, ő azonban rendületlenül haladt London irányába. Hihetetlen kalandokat élt át és csodálatos emberekkel ismerkedett meg. Volt ahol rövid ujjú pólóban és papucsban tolta, a Himaláján átmotorozva pedig majdnem megfagyott. A postásmoped legnagyobb sebessége úgy 65 kilométer/óra körül volt – de nyilván nem ez volt az elsődleges oka, hogy a valóban elképesztővé váló kaland kilenc hónapig tartott. Nathan Millwardot a híre már messze megelőzte: mire teljesítette a 36’800 kilométeres utat, motorosok tucatjai várták Angliában, hogy Londonba kísérjék.
Erről az utazásról írta meg a The long ride home (A hosszú út hazafelé) című könyvét, amely akkora siker lett – az egyik legnagyobb kiadónál a 2012-es év könyve -, hogy a kaland nem is érhetett véget. Így három évvel később ugyanazt a motort átutaztatta Amerikába, és New Yorkból elindult Alaszka felé. A bevált receptet követte: nem nagyon tervezett, és a költségvetése is minimálisra volt szorítva. Csak ment, látott, fotózott és videózott, ameddig újabb nyolcezer kilométer megtétele után el nem érte a célját. Erről az útról is született egy könyv, amely a Running towards the light (Futás a fény felé) címet kapta.
Erről a két útjáról egy rövid kis videó is készült, amelyet kicsit lejjebb meg is nézhettek. Angolul értőknek különösen szórakoztató, de szerintem a főhős saját kísérőszövegei nélkül is nagyon élvezhető. A legtanulságosabb véleményem szerint a vége felé az a rész, amikor az egész kaland összefoglalásaként azt mondja: nagyon nagy kár, hogy nem tudja több ember megtenni amit ő. Csak elindulni, megnézni a világot és megismerni az embereket. Mert akkor rájönnének, hogy milyen nevetséges az a mindennapi harc, ahogy az életüket élik.
A fenti állításnak persze egy árnyalatot ellentmond Nathan Millward harmadik útja. Ez ugyanis elég alaposan eltér az első kettőtől, legfőképpen abban, hogy már nem a jó öreg Hondával teljesítette, hanem egy új BMW R1200GS nyergében. Ja, nem is egyedül, hanem felesége, Sarah társaságában – mert hogy a magányos harcos megnősült. A motor ezúttal is repülővel utazott Las Vegasba, ahonnan a nászt követően kettesben New Yorkba motoroztak. Ennek a könyvnek a címe Nathan mottója lett: Dont think, ride! (vagyis Ne gondolkozz, motorozz!) – és sokkal kevésbé a kalandokról szól, mint inkább egy hangulatos úti beszámoló akar lenni sok szép képpel.
A hirtelen jött kalandból – csak mert a srác nem a berögzült társadalmi szokások szerint cselekedett, hanem gondolkozás nélkül belevágott – tehát mára profi motoros “világjárás” lett. Hősünk a kis Hondával kiállításokra és élménybeszámolókra jár, és nyilván megél könyveinek bevételéből – csak mert egyszer gondolkozás nélkül neki mert kezdeni valamilyen őrültségnek. Amennyiben te is szeretnéd megrendelni valamelyik írását és végigolvasni, mik is történtek vele Sydney és Alaszka között, saját weboldalán erre is megtalálod a lehetőséget.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »