Ezerrel dübörög a Milánói EICMA motorkiállítás, és igen szuper gépekkel sokkolnak a nagy gyártók. A Yamaha már ellőtte a puskaport az új MT-10-es utcai szörnyeteggel, a Honda csak a megfizethető utcai gépekkel jelent meg újdonságként, a többieket még várjuk-nézzük. Na de a Ducati! Claudio Domenicali elég keményet mutatott, olyat amit igazán nem vártunk, még pletykák sem keringtek róla: egy igazi tereptúrázó változatot a Multistradából 1200 Enduro néven!
Eddig a Multistrada egy klassz allrounder volt, amivel ki lehetett merészkedni a susnyásba, de úgy általában mindenkinek jobb volt nem nagyon duhajkodni ott. Nagyjából a régebbi V-Stromok szintjén lehetett terepezésben, űrtechnikás futómű ide vagy oda. Persze ha nem túl szigorúan vesszük, volt már Ducati blokkos sivatagi hajó a világon, mikor a Cagiva Elefantok szántották Afrika homokját, és nyerték is meg a Dakar Rally-t 1990-ben és 1994-ben Edi Oriolival. Pechükre éppen a Peterhansel-féle Yamahák és a legendás Honda Africa Twin elődök háborúja közepébe csöppentek bele, így ha éppen nem nyertek, a dobogón ólálkodtak a Ducati blokkos szörnyetegek.
Ezután tényleg nem volt valódi tereptúrás Ducati, még a blokkjuk beépítésével sem, hiszen az eredeti Multistrada család bevallottan aszfaltra lett szánva. Ám gondolom nem bírtak ellenállni a kövér európai- és észak-amerikai pénztárcáknak, akik tulajdonosai szintén 99,9 százalékban aszfalton motoroznak, de életük delén túl szeretnék magukat igazi kalandor férfiaknak érezni egy nagy sivatagi hajó nyergében. Ők eddig jobb híján a GS BMW-re hordták be számolatlanul a pénzt a szalonokba. Most ez megváltozik, hiszen bár a Honda új Africája igazán terepképesnek tűnik, de mivel ezek a pénzes urak a terepezést annyira mégsem gondolják komolyan, hogy valami 100 lóerő alatti szöcskére üljenek az asszonnyal, így nem veszélyezteti az óriásendurók piacát.
De ne is fecséreljük a szót, lássuk miben más a Multistrada 1200 Enduro mint a hagyományos Multi! Elsősorban és mindenek felett váltig hangoztatottan terepképes. 205 milliméteres szabadmagasságot kaptunk és 200 milliméteres rugóutakat, amik alapban is 870 milliméteres ülésmagasságot jelentenek. (Kérhető 850 vagy 890 milliméteres nyeregmagassággal is.) Természetesen kapott nagyobb tankot – ami 30 litert jelent -, nehogy megálljon valami elhagyatott helyen, mert kifogyott a nafta. Így állítólag 450 kilométert biztosan elmegy majd normálisan használva. Persze az igazi kalandmotorsághoz tele kellett pakolni erősítésekkel és különféle védőkkel, így a motor menetkész tömeg is megnőtt: 254 kilogramm 95 százalékra tankolva.
Az L2-es blokk maradt ugyanakkora: 1’198 köbcentiméteres, 160 lóerős és 136 newtonméter forgatónyomatékú. Az első-hátsó felfüggesztés ugyanúgy Sachs, mint az utcaibb verzióknál, a rugóúton kívül itt egyedül az első kerék nagyobb mérete változott 19-esre. Elöl két 320 mm-es Brembo féktárcsát találunk, hátul egy darab 265-öset. A kiegészítők Sport, Túra, Enduro és Városi csomag szerint változnak. Nem mehetünk el az új Pikes Peak modellek mellett sem, amik ugyan bitang menőn néznek ki, de a festésükön kívül csak az aranyárban mért, aranyszínű Öhlins futóműben térnek el a hagyományos utcai S kiviteltől.
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »