Hazánk kalandmotorosai az elmúlt hétvégén sem tétlenkedtek – egy remek találkozó keretében oszthatták meg egymással a több tízezer kilométer alatt felhalmozott élményeiket. A rendezvény helyszínéül a nemrégiben létrehozott, kimondottan motorosbarát szállás, a Motocamp Hungary szolgált, amely Újlengyel mellett található, gyönyörű szép és nyugodt környezetben, Budapesttől csak egy köpésre. A Magyar Kalandmotorosok I. Országos Találkozójára mi is meghívást kaptunk, amelyet természetesen elfogadtunk és éltünk a lehetőséggel, hogy hasonszőrű motorosokkal összebútorozzunk egy hétvége erejéig.

Ilyen még soha nem volt, hogy az ország kalandmotorosait egy helyre trombitálták volna össze

Kalandosan indult már a péntek este is – a kemping megtalálása sem volt egyszerű feladat a sötét faluban, amelyet csak tetézett a szemerkélő eső. Összeakadtam egy hasonló problémával küszködő Africással, aki egészen Münchentől gurult idáig, de az utolsó kanyarokba már beletört a bicskája. Végül egy út menti hotel tulajdonosától kaptunk pontos útbaigazítást és nagyjából három perc múlva már a Motocamp területén támaszthattuk le a motorjainkat. Külön öröm volt számomra, hogy az eső is elállt a keresgélés közben – otthon még úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna.

A vacsora elfogyasztása is komoly kihívás volt az emberes mennyiség miatt

A vacsora igen ízletes és kiadós barbecue-tál volt, tele mindenféle finomsággal. Némi serital és szilvapálinka elfogyasztása után kezdődött a „ki tud nagyobbat mondani” vetélkedő, amelynek természetesen a témája a motoros túrázás volt. Éjjel egy órakor eltettük magunkat másnapra, hogy a programtervezet szerinti off- és onroad túrán senki ne legyen nagyon csúnya állapotban.

Az eső szép tisztára mosta a motorokat az éjjel

Szombat reggel baljós kopogás hallatszott a faház tetején – az ágyban felülve, résnyire nyitott szemhéjamon keresztül megállapítottam, hogy szakad az eső. Ennyit a meteorológiáról, amely mindössze két milliméter csapadékot ígért. Tovább szemlélve a tájat, már bőven túl volt a húszon is az égi áldás. Nagyon úgy tűnt, hogy az egész programot agyonvágta az időjárás – ám a motorosok rendíthetetlenül érkeztek a táborba, egyre többen és többen.

Mit nekünk a rossz idő! Kalandmotorosok volnánk, vagy micsoda!

A kellemetlen időt akár többféle szaunában is átvészelhették az érdeklődők, de volt lehetőség fedett helyen, tábortűz mellett sztorizgatni. Sajnos a kiállítóknak nem kedveztek az égiek, de a hangulatot még ez sem vághatta agyon. Délidőre a motorozni vágyók is összegyűjtöttek kellő mennyiségű motivációt, hogy útnak induljanak.

Felsorakozott az aszfaltos brigád

A tereptúra érdekessége, hogy a nyomvonal érintette a 2008-ban megrendezett Dakar-pótlék Közép-Európa Rali egy szakaszát. Hatalmas élmény volt azt a homokot túrni, amelyen még olyan nagynevű versenyzők is száguldottak, mint Marc Coma vagy Cyril Despres. Az eső miatt ugyan sokkal könnyebb volt a mély homokban haladni, mintha teljesen száraz, folyós lett volna, de néhol úgy felgyülemlett a csapadékvíz, hogy egyenesen vízijártassági vizsgát kellett volna kérni a résztvevőktől.

Ez a motor inkább a homokba vágyott, mintsem az aszfaltra

A sok szép kalandmotor ellenére csak tizenegyen vágtunk neki a csúszós terepnek. Honda Dominator és Transalp, Suzuki DR Big, Yamaha XT, TT és Ténéré egyaránt előfordult, de az igazi különlegesség a Touratech demómotorja, egy R1200GS volt, amely bebizonyította, hogy van létjogosultsága a nehéz terepviszonyok mellett is ennek a bálnának, csak értő pilóta kell a nyergébe.

Szabályosan ronggyá áztunk, de kiválót motoroztunk az offroad szakaszon

Kellőképpen fáradtan és csuromvizesen értünk vissza a kempingbe, ahol már javában zajlott a Mentőmotoros Alapítvány bemutatója. Ebben az előadásban hallhattunk számos vészhelyzetről és azoknak a lehető legjobb módon való megoldásáról. Különösen hasznosnak bizonyult, hogy a motoros balesetekre volt kihegyezve a prezentáció – többek között a sisak eltávolításának a technikáját is elsajátíthattuk.

Motorosoknak különösen fontos tudni, hogyan kell eltávolítani a sérültről fejéről a bukósisakot

Lehetőségük nyílt a túramotoros márkakluboknak is egy néhány perces bemutatkozásra. A sok beszéd közben sem maradtak éhen a résztvevők, hiszen egész nap üzemelt Pici Gurman barbecue büféje, ahol finomabbnál finomabb szendvicsek vártak arra, hogy valaki jól megegye őket. A klubok bemutatkozása után ízletes babgulyás vacsora várta a kalandorokat, majd ezt követően számos túrabeszámoló következett.

Mennyei volt a vacsora

Az elbeszélések és a képek alapján elkalandozhattunk a messzi és titokzatos Afrikába, a távolinak és mesésnek tűnő Ázsiába, de Európa varázslatos útjai sem maradhattak ki. Ezt követően Tumbi el Mariachi ragadta magához a figyelmet és fergeteges gitárjátékkal szolgáltatta a kiváló hangulatot.

Brigi, az örökké éhes és híres kalandmotoros eb is jelen volt a találkozón

Vasárnap délelőttre már nem maradt túl sok tennivaló – a reggelit követően mindenki összecsomagolt és elbúcsúzott a régi-új ismerősöktől és nekivágott a hazafelé vezető útnak. Akadt persze olyan is, aki inkább több ezer kilométeres túrára indult, mintsem haza.

Vasárnap reggeli után mindenki folytatta az útját valamerre – végre már a nap is kezdett kisütni

Kiváló kezdeményezés volt, hogy a hazai kalandmotorosokat összehozzák egy hétvégére és így mindenki megoszthatta az élményeit  hasonló filozófiájú emberekkel. Nem volt kikötés, hogy bármiféle klubhoz kell tartozni, csak annyi volt a lényeg: a résztvevők szeressenek világot látni és motorozni. A mostoha idő ellenére is több mint százan gyűltek össze, amely megerősítette a szervezőket abban, hogy volt értelme fáradni a megvalósítással és, hogy jövőre muszáj lesz megcsinálni a Magyar Kalandmotorosok II. Országos Találkozóját – talán még a nap is sütni fog.