2019. május 23-án és 24-én a Benelli hazai forgalmazója két egész napon keresztül biztosította az érdeklődők számára a lehetőséget, hogy kipróbálják a márka modelljeit. Az udvarra kitolták a legérdekesebb újdonságaikat is. Azaz lehetett menni a már ismert modelljeik mellett egy kört az új TRK 251-gyel, a 302S-sel vagy akár a legforróbb újdonságukkal, az 502c-vel is.
Maga az esemény természetesen teljesen ingyenes volt, és őszintén szólva egy picit meghökkentett az a lazaság, amivel a Benellis fiúk és lányok kezelték a programot. A motorokhoz közel fel volt állítva egy kis sörsátor, ami alatt ki kellett töltened egy felelősségvállalási nyilatkozatot, miután magadhoz vettél egy kis potya rágcsát és üdítőt és… ennyi.
A tesztelésre két lehetőség volt. Az egyik, hogy a telepen mész vele. Ez nem volt túl izgalmas opció, de lehetőséget biztosított azok számára is a próbálgatásra, akik nem akarták kivinni a szentendrei forgalomba a gépet. A másik változat sokkal érdekesebb volt, hiszen abban az esetben csupán ráböktél arra a motorra amit el akartál vinni és uzsgyi! Se felvezető motor, semmi, csak egy irányadás, hogy kb. 15 perc után vidd vissza a gépet, hátha más is menne.
Igazán csábító lehetőség lett volna a telephelyről felszaladni Dobogókőre. Nagyon játszottam a gondolattal, de az nem fért bele az említett 15 percbe, nekem pedig sajnos volt gyerekszobám, így aztán ha kérnek tőlem valamit, akkor ahhoz igyekszem tartani magam. De azért így is jó móka volt. Ki is próbáltam három motort. A TRK 502-vel, a Leoncino 500 Triallal, valamint a vadiúj 502c-vel is mentem egy kört. Ez persze közel sem jelent átfogó tesztet, de azért azt, hogy milyen benyomásokat tettek rám, megírom. Spoiler: elképesztő, hogy mit ki lehet hozni egy A2-vel vezethető motorból!
Régen látott ismerősként köszönthettem a Benelli TRK 502-t. Az olasz-kínai kooprodukcióban készült túraenduró különösképpen közel áll a szívemhez, abból a totálisan szubjektív okból kifolyólag, hogy életem első tesztmotorjaként őkelméhez volt szerencsém.
A motor nem véletlenül volt rettenetesen ismerős. Az alulra húzott kipufogó elárulta, hogy a Benellisek nem a 2019-es, hanem az előző évi motort tolták ki az udvarra. Mégis örültem a lehetőségnek, hiszen valahogyan a kamera előtt állva, a lámpaláz nevű jelenség megismerése felülírta az élményeket. Az emlékek mégis hamar visszajöttek. Pont olyan, mint amilyennek akkor leírtam. Kiváló, könnyen kezelhető motor, kényelmetlen üléssel, barátságos blokkal és elég erővel, hogy akár utassal együtt is békésen eltúrázgass a nyergében.
A Benelli a Leoncinót két változatban hozta ki. Az alapváltozatot, amit BobMaster kolléga tesztelt, érezhetően a normális méretű motorosokra szabták. A Trail verziót 19-es első kerékkel, küllős felniket, egy kicsit hosszabb rugóutakat és bütykösebb gumikat kapott. Ez a hivatalos álláspont, de ez közel sem írja le azt a bődületesen nagy méretkülönbséget, amit igazán csak akkor lehet észlelni, ha a két változat egymás mellett áll. A Trial egy böhöm nagy valami!
És amikor azt mondom, hogy nagy, akkor utcai motorhoz képest tényleg valami túlméretes zsiráfra kell gondolni. A magasságához keskeny üléspozíció társul, de ennek ellenére én a 184 centiméteres magasságommal éppenhogy teli talppal álltam a földön. A blokk hangolásában pedig nyoma sincsen annak a finom jóindulatnak, ami a TRK esetében érezhető. Ugrik, darabos, férfias. A 48 lóerős teljesítménye ellenére egy cseppet sem gondolom kezdő motornak. Inkább azoknak való, akik korábban már ültek valamin. Az ő kezükben azonban morcos városi brawler válhat belőle.
Ennél a motornál éreztek rá a Benelli mérnökei arra, hogy mi is az a FUN! Egyszerűen megdöbbentett a márka power cruiser stílusú motorja. Amikor azt olvassuk a motoros hírekben, hogy egy adott blokknak kicsit változtatnak az injektortérképén vagy az áttételeken, esetleg másik vázzal érkezik, akkor nem jön át, hogy ez mennyire megváltoztatja a jellegét egy motornak. A TRK egy jóindulatú utazómotor, a Leoncino egy ideges betyár, az 502c pedig egy életigenlő mókamester. És ugyanarról a blokkról beszélünk, ami ugyanúgy 48 lóerős csúcsteljesítményt ad le. Na ennyit a katalógusadatokról.
Én bevallom őszintén, megtértem. Eddig úgy gondoltam, hogy az A2-es kategóriát tekintve a TRK lenne az igazán nekem való motor. A szélvédelme, az ideális üléspozíciója igazán logikus választássá tenné. Aztán jön ez a visszadurrogó, cruiseres üléspozíciót ígérő kisdisznó, akkora kormánnyal, hogy össze lehetne kötni vele a Balaton két partját és mindent felborít. Picsába a logikával! Ez úgy dől jobbra-balra, mintha valaki belerúgna a másik oldalról. A zárt bukósisak viselése kötelező, mert úgy vigyorogsz alatta, hogy a DC univerzum rólad mintázza a következő Jokert. Tegnap este azzal álmodtam, hogy ezt elviszem a Mátrába, mert oda való. Csak nagyvárosban ne kelljen vele sokat küzdeni a sorok között! Az 502c-ről hamarosan érkezik egy átfogó teszt, Mackó tollából.
És, hogy mi a tanulság? Az édesapukám, hogy menj el és próbálgass motorokat, amikor csak lehetőséged nyílik rá! Ilyen és ehhez hasonló tesztnapokkal van kibélelve minden motoros szezon elején a naptár. Lépj ki a komfortzónádból, fedezz fel új élményeket és ne a fotelből fintorogjál! Hidd el, jó móka!
Cimkék:
A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »