Egy motoros nyárspolgár naplóbejegyzése

Végre szombat reggel van, és ez azt jelenti, hogy eljött a motoros túra ideje! Szinte kipattanok az ágyból, amikor a telefonom ébresztője megszólal. Természetesen a Born to be Wild dallamaira kelek, mert az Easy Rider a kedvenc filmem. Egyszer láttam, bár csak a felét, mert az a drogozós rész nem nekem való. A YouTube-on viszont többször is megnéztem a motorozós jeleneteket. Az nagyon állat! Meg a Sons of Anarchy. Ez utóbbinak a hatására akartam is csináltatni tetkót, de az Icu nem engedte. Pedig lett volna benne koponya, meg lángok és motorlánc is. De ő már csak ilyen: mindenbe beleszól. Ma is haza kell érnem a gurulásból délután kettőre, mert meg kell locsolni a tulipánokat, de ő nem tudja beindítani a kerti szivattyút, szóval szólnom kellett a cimbiknek, hogy vegyük rövidebbre a távot, mert dolog van. Ugye ez érthető?

Mondjuk nem is baj. Így sokkal jobban alakult, mert a srácok kanyarogni akartak menni. Ehelyett lecsapatunk a Velencei-tóhoz nyílegyenesen, szigorú tekintettel. Legalább élvezhetjük a tájat, és nem csak dőlünk jobbra balra, mint valami keljfeljancsi. Amúgy sincsen még itt az ideje, tavasszal még hideg az aszfalt. Egészen egyszerűen nem tapad a gumi. Ezt a Feritől hallottam, ő meg hentes, szóval ha valaki, akkor ő tudja, hogy mi történik a dolgokkal a hidegben. Persze a többiek menjenek csak, ők tudják, de most megmondom, hogy donorok. 25 fokban Dobogőkő? Őrület volna…

Kitolom a motort a garázsból, úgy csillog, hogy szinte seggre esik rajta a napfény. Nem is csoda, legyen tél vagy nyár, minden hétvégén alaposan lesuvickolom. Ez nem csupán hóbort, ezt így kell csinálni, hogy szép legyen. De ez ezzel jár, a motorozás nem hobbi, hanem életforma. A gépsárkány tehát indulásra kész, éppen felhúznám a cipzárt a dzsekimen, erre mit látok? Buksi oda csinált a fehér kerítés elé. Ez nem maradhat így: sisak le, dzseki le, én meg megyek a zacsiért.

Ha motoros vagy, a testvérem vagy

Na mindegy, ha már úgyis le kellett rúgnom a csizmát amikor beléptem a házba, akkor ránézek a Facebookra. Lássuk gyorsan indulás előtt, hogy mi van a motoros csoportokban! Egy kezdő tanácsot kér – ez uncsi, már vagy hatszor megírtam, hogy lépkedj fokozatosan a ranglétrán. Úgy fogod megtanulni tisztelni a vasat. Először Simson, aztán jöhet az MZ és utána talán rámerészkedhetsz valami 500 köbcentis gépre. Persze csak ha ügyes vagy és elfogadod, hogy a motort magázni kell. Jó, tudom, hogy én egyből megvettem a literes gépet, de én ésszel megyek. Nem húzom mint a barom, nyolcvannal elporoszkálok. Amúgy is kiszámoltam, hogy a Sopron – Nyíregyháza táv csak húsz perccel lenne rövidebb, ha én is kétszázzal döngetnék. Inkább elindulok időben.

Nem úgy mint ez a donor. Láttátok? A héten is kint volt a Facebookon egy fickó, akit 204-gyel fényképeztek le a rendőrök. Ez egy vadállat, nem tudja, hogy a sebességgel nő a féktáv? Erre még bekommentelik, hogy csak egy tök üres úton húzott egy kövéret és ezért nem kéne felakasztani? Na és ha éppen arra jár Stevie Wonder és kigurul az útra a zongorája? Erre senki nem gondol? És akkor még én vagyok a házmester. Az ilyennek el kell venni a motorját, a jogsiját és 10 év szibériai kényszermunkára ítélni. Annak lenne visszatartó ereje! A táblán azért van a 90, hogy annyival kell menni, de inkább kevesebbel. Szó se róla, nekem is a 220 felett a kedvenc nótám, de nekem azért, mert az előző szezonban pont ennyi kilométert csavartam bele a gépbe.

Ó a mindenit! Nem elszaladt az idő? Már el kellett volna indulnom. Na nem baj, megírom, hogy beteg a gyerek, úgyhogy rám ne számítsanak. Ez amúgy igaz is, Tibike kedden tüsszentett egyet, úgyhogy jobb ha itthon maradok. Pedig egész héten erre vártam: csütörtök óta direkt nem borotválkoztam, hogy egy kicsit Lorenzo Lamasosabb legyen a külsőm. Na majd a jövő héten! Addig is Live to Ride, Ride to Live gyerekek!

Szomorú közlemény: a fenti írás az irónia jegyében jött létre, kéretik nem komolyan venni! Célja nem a gyorshajtás támogatása, hanem a képmutatás elítélése. Ne egymást bántsátok gyerekek, inkább menjetek el motorozni, végtére is tavasz van! A komoly gyorshajtásba beleszaladt kollégának pedig bízunk benne, hogy nem a motorját kell eladnia, hogy leperkálja a büntit. A hasonló mondanivalóval átitatott írásomat a motoros bölcsességekről pedig itt találod.