Ezt csináld meg: egyedül, őrült módon a Föld körül

Indulásuktól kezdve nyomon követjük a Real World Group, vagyis Pribil Sanyi és Major Jani motoros kalandjait. Ők nagyjából a magyar égövön szeretnék körbemotorozni a Föld nevű kis bolygónkat, és mindössze 22 nap alatt eljutottak Vlagyivosztokba. Itt kis szünet állt be az utazásukban, mert a motoroknak át kell jutniuk az Egyesül Államokba. Ők már úton voltak, amikor kiderült: egy magyar motoros társunk, Várda Attila még extrémebb módon vágott bele egy meglepően hasonló kalandba.

Ennyi kell egy Föld körüli motoros úthoz

Mindezt úgy, hogy egymástól függetlenül tervezték és szervezték meg az utat. Illetve Attila esetében viszonylag kevés szervezés volt. Ő ugyanis tényleg mindenkit elképesztő módon nagyjából annyit csinált, hogy felült a motorra, Kelet felé fordította a kormányt és eltekerte a gázkart. Most pedig már ő is Vlagyivosztokban van, és ott helyben szervezi a paripa szállítását, hogy az átjusson az USA területére. Innentől át is adom a szót neki: olvasd el, hogy jutott el Oroszország túlsó felére. Le fog esni az állad!

Többnyire kiváló aszfalt vezet Magyarországtól Vlagyivosztokig

“Egyedül vágtam neki a Föld körüli utazásnak. A túra célja: teljesen egyedül megkerülni a Földet egy 14 éves Kawasaki Z750 nyergében – ami külsőre már akkor is kissé viseletes volt, amikor hozzám került. Egy USB töltő aljzat, két ködlámpa és egy nem túl hangos sportdob került rá utazás előtt pár héttel – köszönet érte a  pécsi CoolBikeGarage-nak. A csomagolás is gyorsan ment, mivel szinte semmit nem hoztam: egy edzőtáskába ami belefér, annyit. Korábbi utazásaimnál annyi felesleges cuccot vittem, hogy most éppen ennek az ellenkezője volt a cél.

Egy tipikus megálló az út mentén

Az útvonal

Az útvonalam Ukrajnán és Oroszországon keresztül vezetett Vlagyivosztokba. Az ukrajnai áthaladás gyors és jó volt, kivéve a határ előtti utolsó húsz kilométert. Ugyan a rendőrök figyelmeztettek, hogy azon a  részen nagyon rossz az út és menjek másik átkelő felé – de én természetesen nem arra mentem. Pontosan olyan volt, ahogy mondták… Az Oroszországba történő belépés éppen műszakváltáskor sikeredett, így közel három óra lett a két határ. Oroszul én, angolul meg ők nem beszéltek, mégis bevittek az irodába és egy kockás füzetbe leírták a barchobázás közben kapott válaszokat. Pecsét es góóó!

Igazi életkép Oroszországból

Innentől Vlagyivosztokig minden nap ami belefért reggeltől estig! Meglepően jók voltak az utak, nem ilyenre számítottam. Persze tízezer kilométeren azért akadt nagyon rossz is. Az első szakaszon mellékutakkal próbálkoztam, de végül feladtam már a második napon. Ezek ugyanis inkább a Kamazoknak valók – ott a 64 kilométer/órás csúcssebességnél mindegy, hogy van-e út vagy nincs.

A japán házaspár

Rengeteg túrázóval találkoztam! Bringások Szerbiából Pekingbe, Lengyelországból Kazahsztánba, motorosok Ausztráliából, Kínából, Svájcból, Németországból, lakókocsisok Olaszországból, Hollandiából – szóval volt minden! A legkülönlegesebb az a japán házaspár volt, akik ugyanazzal a Kawasakival hét éve minden esztendőben oda-vissza megjárják az otthonuk és Európa közti távot – és mellette számos más túra is mögöttük van már. A motor kilométer-számlálója éppen 434’000 kilométert mutatott…

Érdekes megfigyelések

Az egész út alatt mindenhol szívesen láttak, segítettek, útbaigazítottak. Ingyen tea a hidegben, kenyér a részeg kamionsofőrtől, közös fotózkodások, állandó kérdés: honnan hova megyek és főleg hogy hol vannak a csomagjaim. Senki nem nagyon akarta elhinni, hogy a hátsó ülésre kötözött sporttáska tartalmazza minden felszerelésemet, amivel nekivágtam a Föld megkerülésének. Ezt senki nem értette, a többi motoros túrázó sem, akikkel összefutottam. 🙂

A dicső szocializmus emlékei mindenhol fellelhetőek

Ami velünk kapcsolatos és tudták, azok nagyjából a következők: Budapest, Duna, Ikarus, Orbán. Az egyik faluban élt egy Kovács nevű magyar, akinek ugyan mára csak a leszármazottjai maradtak, de boldogan üdvözöltek mint magyart. Egyébként végig meglepően jó volt a közlekedés is: szinte mindig félrehúzódott még a kamion is, amikor utolértem. Ettől függetlenül rengeteg balesetet láttam, amelyek fő oka: ott mindenki úgy gondolja, hogy befér még a másik elé – vagy ha nem is ezt gondolja, de így megy. Persze a vodka is sokat segít: isszák mint a vizet! Az egyik országúti pihenőn jól elbeszélgettünk a pultossal, aki elmesélte: nála a fogadóban esténként minimum 7-8 liter fogy a hagyományos orosz töményből – plusz a sör…

Az út azért megviselte szegény Kawasakit

Az út kicsit megviselte szegény első generációs Z750 Kawát. Nem feltétlen erre álmodták meg alkotói – de ez is csak amellett szólt, hogy ővele induljak el megkerülni a Föld nevű bolygót. Félúton leszakadt a dobot tartó bilincs – igaz, épp terepen jártam vele. A nyolcadik napon pedig a rendszámtábla és az irányjelző konzol unta meg a rázkódást, és az is leszakadt.

Jobbra fordulsz, és mindjárt ott is vagy!

Statisztika és a jövő

Mindezzel együtt az indulástól számítva tizenkét nap alatt elértem Vlagyivosztokot. Csak a sokadik napon kezdtem el átérezni, hogy milyen nagy is ez az ország. Annyira hatalmas, hogy reggeltől estig csak mész, húzod a gázt, változik a táj, mások lesznek az emberek – és szinte soha nincs vége! Sok évig gondolkoztam ezen az úton, de most nagyon örülök hogy belevágtam és így, ebben a formában indultam neki. Most is azt mondom: elindulni nehezebb, mint úton lenni!

Az első cél teljesítve!

Az eddigi mérlegem tehát 12 nap alatt 11’501 kilométer. Most intézem a motor behajózását, aztán irány az USA! Az is lehet, hogy a Kawasaki végül a két magyar BMW-vel együtt fog utazni, én pedig a motor átjutásához szükséges időt megpróbálom minél tartalmasabban eltölteni. Lehet, hogy addig motorozok egy kicsit Japánban.”

További képek

Amikor összefutottunk, 434’000 kilométer volt benne

Tipikus kép ez is

Éppen kibírta! Amerikában friss abronccsal indul a folytatás