Hirdetés
Általában nem a kinézetük alapján rangsoroljuk az erőforrásokat, annál inkább számít a teljesítmény, a tartósság és a megbízhatóság egy motor esetében. Viszont most olyan “szíveket” gyűjtöttünk össze, amelyek formájukkal tűntek ki a tömegből, mondhatni mesterműnek számító alkotások. Meglehetősen szubjektív a lista, ezért nincs rangsor sem – csupán felsorolás.
A Phil Walker által tervezet SOHC (single overhead camshaft) erőforrás hajtotta azt a 350 köbcentis versenymotort, ami Boyracerként híresült el és több győzelmet is hozott a csapatoknak. 1948 és 1963 között volt használatban, a hengerfej és a motor borítás aranyozott fényezésével igazi különlegességnek számított a maga idejében.
Kifinomult elegancia
Az 1948-as HRD volt korának leggyorsabb “sorozatgyártású” motorja, sokan az első superbike címmel illetik a modellt. A 998 köbcentis, léghűtésű V2 erőforrás jó néhány alkotóelemét lecserélték, így kapott erősebb hajtókarokat, nagyobb légszűrő-házat és verseny-karbit. Ezeknek köszönhetően a hihetetlennek számító 240 kilométer/órás végsebességet is képes volt elérni. A híres bonneville-i sópályán 1948 szeptemberében “csupán” 239,1 km/h sebességgel ment el vele Rollie Frank, amivel nem volt hajlandó kiegyezni.
“Bathing Suit Bike” akció közben
Ezután egy úszóshortban, gumi sisakban, valamint egy “sneaker”-ben lépte át a 240-et, egész pontosan 241.905 km/h lett a rekord. Ezután “Bathing Suit Bike”-ként híresült el a modell, amelyből sajnos drága és időigényes gyártása miatt csupán 31 darab készült.
Az új-zélandi John Britten nem elégedett meg a 90-es évek gyártói által készített sportmotorokkal, ezért nekilátott saját motorja fejlesztésének. Az 1991-ben megjelent modelljével nem csak a szemeket kápráztatta el, de a “Battle of Twins” elnevezésű bajnokságot is behúzta saját gépével. Britten sajnos 1995-ben elhunyt és csupán 11 példányt hagyott hátra. Korábban külön cikket szenteltünk a Zseninek.
Az új-zélandi zseni munkája, aki egy garázsban kezdte
Fabio Taglioni nevéhez kötődik a Ducatik által használt Desmo vezérlés, aminek köszönhetően kialakult a Ducatik toronyszerű elrendezése is. Tipikus esete volt annak, hogy a forma követte a funkcionalitást, amellyel az idők során nagyon sok Ducati rajongót szereztek.
A Ducati pirossal már akkoriban is lehetett hódítani
A Ducatiknál megjelent toronyszerű motorelrendezést követte a japánok retro modellje, a Kawaski W650 és W800. Ezek a szépségek még a jellegzetes toronyszerű elrendezéssel gurultak le a gyártósorról. A rossz hír viszont, hogy a Kawasaki már bejelentette a W800 modelljének megszüntetését, mivel a jövőbeli emissziós követelményeknek nem fog megfelelni a retro vas.
A toronyszerű motorelrendezés neki is jól áll
Kíváncsiak vagytok további érdekes és szép megoldásokra? Lapozzatok a folytatásért!
Cimkék:
Az előző írásban David Robb, a BMW Motorrad egykori dizájnért felelős főnöke volt porondon, most pedig svéd utódjáról ejtünk pár szót
Elolvasom »Megszokhattuk, hogy neves márkák termékeit előszeretettel másolják és silány minőségben, átcímkézve dobják piacra. Hasonló történhetett itt is.
Elolvasom »A Honda felélesztette a legendás Transalp típust is. Soros motorral készül, mint az Afrrica Twin - de vajon hogy sikerült?
Elolvasom »Régóta várjuk a Benelli középkategóriás új túraenduroit. Lássuk végre, mennyire felel meg a várakozásoknak a TRK 702 párosa!
Elolvasom »Méghogy 1000 köbcenti alatt nincs élet? 1000 kilométert tettünk meg egy 125-ös kismotorral, és még nézelődésre is futotta közben!
Elolvasom »Nemrég mutattuk be a magyar Serpentize motoros ruha márkát. A kínálatból talpig feketébe öltözve kezdtünk tartóstesztbe.
Elolvasom »