Mérnöki csodák: összegyűjtöttük a legszebb motorkerékpár erőforrásokat

Általában nem a kinézetük alapján rangsoroljuk az erőforrásokat, annál inkább számít a teljesítmény, a tartósság és a megbízhatóság egy motor esetében. Viszont most olyan „szíveket” gyűjtöttünk össze, amelyek formájukkal tűntek ki a tömegből, mondhatni mesterműnek számító alkotások. Meglehetősen szubjektív a lista, ezért nincs rangsor sem – csupán felsorolás.

AJS 7R

A Phil Walker által tervezet SOHC (single overhead camshaft) erőforrás hajtotta azt a 350 köbcentis versenymotort, ami Boyracerként híresült el és több győzelmet is hozott a csapatoknak. 1948 és 1963 között volt használatban, a hengerfej és a motor borítás aranyozott fényezésével igazi különlegességnek számított a maga idejében.

Kifinomult elegancia

HRD Vincent Black Shadow – Black Lightning

Az 1948-as HRD volt korának leggyorsabb „sorozatgyártású” motorja, sokan az első superbike címmel illetik a modellt. A 998 köbcentis, léghűtésű V2 erőforrás jó néhány alkotóelemét lecserélték, így kapott erősebb hajtókarokat, nagyobb légszűrő-házat és verseny-karbit. Ezeknek köszönhetően a hihetetlennek számító 240 kilométer/órás végsebességet is képes volt elérni. A híres bonneville-i sópályán 1948 szeptemberében „csupán” 239,1 km/h sebességgel ment el vele Rollie Frank, amivel nem volt hajlandó kiegyezni.

„Bathing Suit Bike” akció közben

Ezután egy úszóshortban, gumi sisakban, valamint egy „sneaker”-ben lépte át a 240-et, egész pontosan 241.905 km/h lett a rekord. Ezután „Bathing Suit Bike”-ként híresült el a modell, amelyből sajnos drága és időigényes gyártása miatt csupán 31 darab készült.

Britten V1000

Az új-zélandi John Britten nem elégedett meg a 90-es évek gyártói által készített sportmotorokkal, ezért nekilátott saját motorja fejlesztésének. Az 1991-ben megjelent modelljével nem csak a szemeket kápráztatta el, de a „Battle of Twins” elnevezésű bajnokságot is behúzta saját gépével. Britten sajnos 1995-ben elhunyt és csupán 11 példányt hagyott hátra. Korábban külön cikket szenteltünk a Zseninek.

Az új-zélandi zseni munkája, aki egy garázsban kezdte

Az ős-Ducatik

Fabio Taglioni nevéhez kötődik a Ducatik által használt Desmo vezérlés, aminek köszönhetően kialakult a Ducatik toronyszerű elrendezése is. Tipikus esete volt annak, hogy a forma követte a funkcionalitást, amellyel az idők során nagyon sok Ducati rajongót szereztek.

A Ducati pirossal már akkoriban is lehetett hódítani

Kawaski W650/W800

A Ducatiknál megjelent toronyszerű motorelrendezést követte a japánok retro modellje, a Kawaski W650 és W800. Ezek a szépségek még a jellegzetes toronyszerű elrendezéssel gurultak le a gyártósorról. A rossz hír viszont, hogy a Kawasaki már bejelentette a W800 modelljének megszüntetését, mivel a jövőbeli emissziós követelményeknek nem fog megfelelni a retro vas.

A toronyszerű motorelrendezés neki is jól áll

 

Kíváncsiak vagytok további érdekes és szép megoldásokra? Lapozzatok a folytatásért!