Míg az első részben egy olasz úriembert mutattunk be, most egy picit messzebb evezünk, méghozzá Új-Zélandig. Egész pontosan Christchurchig vezet utunk, ugyanis itt született John Britten, 1950-ben. Gépészeti tanulmányait esti iskolában végezte, tervező munkáját pedig az ICI nevű cégnél kezdte. Egy angol kiruccanás után visszatért szülőföldjére, ahol a Rowe Engineering-nél fő tervező mérnök lett. Mielőtt beszállt volna a családi ingatlan bizniszbe, különböző lámpaburákat és égőket készített, kézzel.
Motormánia
Na de térjünk a lényegre: Britten imádott motorozni, amatőr versenyeken rendszeresen szerencsét próbált. Igyekezett erősíteni a saját Ducati versenymotorját, de nem tudott megbízni a blokkban, a futómű meg nem nyújtotta az elvártat. Megpróbált beszerezni egy Denco féle motort, de végül az sem jött össze. Plusz ugye az alkatrészellátás nem volt a legjobb, mivel akkoriban az eBay még csak fejben sem létezett. Mit tehet ilyenkor az ember? Hát persze, hogy elkezd a nulláról motort építeni. Ti is éppen erre gondoltatok, ugye? Britten pár baráttal és egy garázzsal felszerelkezve vágott bele valami olyanba, amit a nagy gyárak CAD/CAM programok, CNC gépek, szélcsatornák és egy seregnyi mérnök nélkül meg sem próbálnának.
Profi tudás, szerény körülmények
Na de mégis, hogyan vág bele az ember egy motor építésbe a nulláról? Mondjuk kitalálja a formát, amit aztán simán összerak némi drót és egy ragasztó pisztoly segítségével. E köré aztán épít egy agyag modellt, amit később öntőformának használ a karbon alkatrészek elkészítéséhez. Így leírva mindjárt könnyebb, ugye? Egyébként az első villa, a lengőkar, az idomok, de még a felnik is mind-mind karbonból készültek. Ezeket nem külsős beszállítóktól szerezte be emberünk, hanem barátai segítségével, otthon öntötte ki a formákat. Ne feledjük, még mindig a ’80-as, ’90-es években járunk, akkoriban a karbon leginkább csak a Forma 1-ben volt elterjedt.
De a motort biztos készen vette, ugye? – Nem, szintén nulláról indult vele. Ahogy írtam, Johnt frusztrálta az alkatrészellátás, illetve annak hiánya. Így például az olajdeknit is felesége kézműves kemenceéjében öntötte. Aztán meg a medencéjükből szerzett vízzel hűtötte le a kiöntött alkatrészt. Maga a blokk egyébként egy 60°-os hengerszögű, négyütemű, 8 szelepes, 999 köbcentis egység, 165 lóval, programozható motorvezérlővel és adat rögzítő képességgel. A különböző verseny szabályzatok miatt volt belőle 1100 köbcentiméteres verzió is, de leginkább a kisebbet használták.
A következő oldalon további mérnöki bravúrokról, illetve verseny eredményekről olvashatsz, lapozz!
One comment
Comments are closed.