Ne légy ön- és közveszélyes barom!

Egy kedves barátom felháborodva írt rám a Facebookon keresztül, kapásból feltéve a kérdés, hogy

Szia, nincs valami motoros belsős „ki volt ez a f*sz” fórumtopik?

Aztán elmesélte kérdése okát, és megosztott velem egy fedélzeti kamerával készült videót is. Az oroszok kedvenc autós kiegészítőjét azóta tartja a műszerfalon, amióta egyszer csúnya balesetbe keveredett – vétlenül. Történt tehát, hogy hétvégén kényelmesen csorgott a 7-es főúton a Balaton irányába. A gyér forgalom közepette kényelmesen és szabályosan, 90 kilométer/órás sebességgel előzte a külső sávban legalább hússzal lassabban haladó autót. Majd ekkor, mit derült égből villámcsapás, jelentős sebességkülönbséggel megelőzte egy motoros. Előzés közben. Jobbról. Elengedett fél kézzel.

Előző autót jobbról előzni, elengedett fél kézzel. Gratulálunk!

A videón tisztán kivehető a felesége sikolya, és a motoros épelméjűségét vitató kirohanása, amit a közben a horizonton ponttá zsugorodott aszfaltbetyárnak címzett. Mivel a történethez nem ad hozzá, ezért csak ezt az egy képet vágtam ki, többet mond ezer szónál.

Minden motoros barom?

Nagyjából ezt a kérdést szegezte nekem, miközben nem győztem más hülyesége miatt bocsánatot kérni tőle. Ő rutinos vezető, most éppen egy egész kontinenst készül átautózni, és ez a történet máshogy is végződhetett volna. A bizalmi elv alapján nem is kellett számítania ilyen irányból és ekkora sebességgel közlekedő kétkerekűre. Egy baleset esetén a motoros lett volna a szétkenődő puhatestű, ő pedig az, aki élete végéig cipeli a terhet, hogy meghalt valaki a kerekei alatt. Próbáltam neki elmondani, hogy a jelenség nem általános, tényleg van néhány közveszélyes barom, de a nagy átlag rendes családapa, dolgozó jómunkásember, aki biztonságban szeretne hazaérni a szeretteihez. Jogos a kérdés: vajon mi hogy érezzük magunkat, amikor az autósok ránk húzzák a kormányt, mondjuk csak puszta ijesztgetésből?

Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa

Tartsunk egy kis önvizsgálatot. Néha mindannyiunknak elgurul a gyógyszere, amikor „beragad” valaki mögé, és az alkalmas pillanatban kihasználva a kedvező lóerő/tömeg arányt, kövér gázzal megelőzi a sort. Esetenként az is előfordul, hogy a tempót – főleg városban – némileg a forgalom ritmusánál gyorsabban választjuk meg, akkor is, ha a tükrök közti távolság csak arasznyival haladja meg a motorunk szélességét. Sokszor nem a megfelelő helyen és időben keressük a határainkat. Aztán ha nem adja ki, úgy járunk mint a hegymászók, akik addig mennek felfele a hegyre, amíg egyszer nem jönnek vissza. Tudatosítsuk kicsit magunkban, hogy nem csak magunkat, másokat is veszélybe sodorhatunk. Egy rutintalan sofőrben olyan riadalmat kelthetünk, amitől akár nélkülünk is balesetet szenvedhet. Ne hergeljük magunk ellen a dugóban eleve stresszben feszülő autósokat. Próbáljunk udvariasabbak lenni, motorbőgetés nélkül várjuk ki, hogy észrevegyenek és lehetőleg a csak a félrehúzódással jelző autó mellett haladjunk el. Szigorúan arról az oldalról, ahonnan számítanak ránk.