Brit katonák motoros rekordkísérlete Amerikán keresztül

A brit fegyveres erők hat vállalkozó szellemű tagja megpróbálja a világon elsőként végigmotorozni a Pan American Highway-t. Ez a Földön a leghosszabb, 32’186 kilométeres egybefüggő közútja: az amerikai földrész legészakibb és legdélibb pontját köti össze.

A csapat

Az expedíció tagjai mindannyian elit katonák, akik különleges kiképzésben is részesültek. Szolgáltak Koszovóban, Afganisztánban és Irakban is. Vezetőjük Nick Foulerton őrnagy (Royal Scots Dragoon Guards), orvosuk pedig Alex Bamford hadnagy (Royal Navy Commando). A csapat egy éves felkészülés után vág neki – brit katonák, brit motorokkal. Ha megcsinálják, az a kalandmotorozás abszolút csúcsa lesz. Talán az sem véletlen, hogy erre csak egy hadsereg támogatásával nyílik lehetőség. A motorok karbantartásához, szervizeléséhez szükséges szerszámokat, alkatrészeket és csomagokat előre küldték Panamába és Alaszkába is. Tehát a szervezés sem kis feladat, de ne feledjük, hogy a Darien-en való átjutás elsősorban nem motoros kihívás, szükség lesz a túlélési tapasztalataikra is. Természetesen nem hotelekben fognak aludni, mint a puhányok, hanem a motorok mellett függőágyakban vagy derékaljakon.

A csapat és a gépjármű

Felkészülés közben

Semmi nem állhatja útjukat

A küldetés

Az igazi kihívás nyilvánvalóan nem a közúti motorozás lesz. A három hónaposra tervezett út, ha csak a távolságot tekintjük, nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak. Azonban nem is lesz egyszerű feladat. Átlag több mint 300 kilométeres etapokat menni közel 100 napon át igazi kihívás lesz. És akkor még nem számoltunk a határátlépések, az esetenként szélsőséges időjárás és az egyéb szükségszerűen adódó nehézségek sorával. A tervezett út során a hőmérséklet -5 és +35 celsius fok között lesz, a legmagasabb hágó 3’400 méteres. Változatos éghajlati viszonyok között, tundrákon, sivatagokon, esőerdőkön és nem mellesleg kaotikus városokon kell átvágniuk. Az egyéb veszedelmek közé tartozik a Zika vírus, a malária, a sárgaláz, a dengue-láz és a leishmaniasis (ez egy húsevő parazita). Aztán ott van még a potenciálisan halálos élővilág, beleértve a pókokat és mérges kígyókat, valamint Kanadában és Alaszkában a grizzly-vel való találkozás sem kizárt.

Vele is összefuthatnak. Nem veszélytelen fajta

A Darien Gap

A veszélyes rész – a Föld egyik legrizikósabb területe

Az élővilág halálos veszélyei koncentráltan lesznek jelen az út nagyjából felénél, a közép-amerikai Panamában és Kolumbiában. Ettől a szakasztól lesz valójában világszám az utazás, itt található a Trans American Highway rövid, de életveszélyes “része”, a Darien Gap. Szárazföldön csak ezen keresztül lehet végigmenni a Transz Amerikai Úton. A motoros túrázók minden alkalommal kihagyják ezt a szakaszt, ugyanis a hírhedt Darien Gap-en való áthaladás túl kockázatos. Repülővel vagy hajóval szokták kikerülni, és az utat folytatják Kolumbiában. Nem mellesleg engedélyt sem kapnának Panamában a területre való belépésre, és nincs határátkelőhely – bár a kolumbiai belépő pecsét helyi kapcsolatokkal és némi készpénzzel elintézhető.

Így szokták a túrázók kikerülni

Gerillák, csempészek, mocsár, veszélyes élővilág

Tehát a Trans American Highway ezen a rövid szakaszon Panamából Kolumbiába vezet. Egy 80 kilométeres részen mondjuk úgy, hogy hiányzik az aszfalt. A Darien 10 négyzetkilométeres területe az egyik legveszélyesebb hely a földön. A sűrű dzsungel a legutóbbi időkig a kolumbiai kormány ellen harcoló FARC gerillák búvóhelyeként tett szert kétes hírnévre. Az egyik fő bevételi forrásuk az emberrablás volt, az oda dzsungeltúrákat szervező irodák utazási költségeken és díjakon felül 1’500 dolláros letétet is kértek – ennyi volt ugyanis a váltságdíj szokásos összege fejenként. Tavaly év végén a gerillák hivatalosan letették a fegyvert, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki szépen hazament, és beállt egy farmra vagy gyárba dolgozni. Rajtuk kívül a kolumbiai kábítószer kartellek tagjai is szívesen rejtőznek az ellenőrizhetetlen dzsungelben, illetve ez egy fontos csempész útvonal is. A panamai hatóságok képtelenek a rendfenntartásra, a fegyveresek kifüstölésére az USA hadserege is tett már kísérletet – sikertelenül. Egyébként az itt lakó Embera törzs tagjai barátságosak, tőlük nem kell félni.

Az emberrablás az itt élők egyik fő bevételi forrása

A Darien Gap-en való átjutás volt akinek sikerült már, de abszolút szerencse dolga. Lehet két nap, vagy két év is (ha túszul ejtenek). Mindkettőre volt már példa. A mocsaras részeken csak csónakokkal lehet közlekedni, és egyébként is a vízi szállítás az egyetlen megoldás bizonyos szakaszokon. A helyiek persze lehet, hogy robogóval járnak tejért a boltba. (Nem.)

Aztán van, aki soha nem kerül elő élve

Range Roverekkel

1972-ben már volt egy hasonló Trans-American expedíció, szintén a brit hadsereg támogatásával, amelyet Blashford-Snell ezredes vezetett. Akkor egy tudományos kutatás keretei között Range Roverekkel próbáltak meg átjutni az őserdőn. Katonai helikopterekkel is segítették a csapatot, illetve speciális tutajokat használtak az autókhoz. Ez volt az első sikeres gépjárműves átkelés a Darienen.

’72-ben összejött a dolog

Sponsored by British Army

Március 13-án indult a csapat az argentínai Tierra del Fuego-ból, Dél-Amerika déli csúcsától, a cél Prudhoe Bay Alaszkában. Az expedíció költségeit a brit hadsereg finanszírozza, de egyéb szponzorok is beszálltak (CCM, LS2). A hadseregnek marketing céljai vannak a rekord kísérlettel, kvázi toborzó anyagnak szánják majd az út dokumentációját. Szeretnék megmutatni, hogy egy brit katona bármire képes, így inspirálni a fiatalokat a hadseregbe való belépésre.

A járműflotta

A motorok kiválasztása talán nem is volt kérdés: egy brit cég, a CCM által gyártott speciális kalandmotorra esett a választásuk (CCM GP450). Az egy hengeres négyütemű enduro cirka 50 kilóval könnyebb a riválisainál (szárazon 125 kg). Ha valami átmegy a Darienen, akkor ez az. A nagy, nehéz túramotorok azért sem lennének praktikusak, mert a teljes úton vannak aszfaltban szegény szakaszok is.

A CCM teljes menetfelszerelésel