A valaha volt öt legrosszabb motoros film

3. Biker Boyz

2003 ilyen év volt. A lista következő darabja is ekkor jelent meg, és még nagyobb szégyenfoltot hagyott a filmipar történetében, mint rapművészünk. A film egy motoros csapatról szól, akik hétvégére a melós státuszukat az utcai motoros huligánokéra cserélik. A mű a csapat vezetőjének erőfeszítései köré épül, aki igyekszik visszaszerezni bajnoki címét. Közben persze sportmotorokkal száguldoznak a forgalomban, nyitott cruiser bukókban, szemüveg nélkül tolják nagy tempóval a bringát. Laurence Fishburne is feltűnik az alkotásban – azonban ez sem menti meg a művet a legalja pont hu kategóriától.

4. Vas

A mű angol címe Torque, ami magyarul nyomatékot jelent – a fordítók jóvoltából hazánkban azonban mint “A vas” lett híres. Illetve inkább hírhedt. Mondhatjuk, hogy a fenti két rettenetből sem tanultak az alkotók, így 2004-ben felül is múlták mindkettőt. Egy motorosról szól, akik azzal vádolnak meg (alaptalanul), hogy megölte vetélytársát. Pechére az elhunyt a város legkeményebb motoros bandája vezetőjének a tesója volt. A film egyébként jól indul, azonban tíz perc elteltével átmegy a nevetségesség netovábbjába. A fizikával teljes hadilábon álló, a közröhej kategóriáját bőségesen kielégítő jelenetek egész sorát remekül mutatja be a fenti két perc. Aki valaha motorozott videó-játékokon kívül is, azt szerintem inkább idegesíti, mint szórakoztatja. A finom reklámelhelyezésről már ne is beszéljünk…

5. She-Devils on Wheels

Mivel lehet alulmúlni az előző három irtózatot? Alul lehet egyáltalán? Számomra a Vas mindennél gyengébb – igaz, a tengerentúli szakértők által első helyre kihozott művet nem volt szerencsém megnézni. Pontosabban volt szerencsém nem megnézni. A mű 1968-tól sokkolja a nagyérdeműt. Egy női motoros csapatról szól, akik komolyan rivalizálnak az ellenséges bandával. Amelyik meg persze csupa kandúrból áll. Védik a területüket, legyőzik a férfiakat, mert olyan kemények. Mondjuk a fő pofongyárukat csinosnak éppen nem nevezhetjük – nem tudom, az Ursula névre hallgat-e, de az illik rá legjobban. A mű minden szempontból borzalmas lehet – bár találtam róla olyan kritikát is, amely az “olyan szörnyű, hogy már-már jó” kategóriába sorolja. Lelkes feministáknak is csak félve merem ajánlani, mazochistáknak annál inkább!